Bajkai István, a bebörtönzött székely ifjak segítője: Az erdélyi magyaroknak a Ceauşescu-éra és az EU ugyanazt hozta
Jelenleg is a csíkszeredai börtönben sínylődik Beke István és Szőcs Zoltán, a terrorizmus és államellenes szervezkedés vádjával elítélt két magyar fiatalember. Minden jel szerint a kézivezérelt román igazságszolgáltatás juttatta oda őket a magyarok kollektív megfélemlítésének céljával. Magyarországon sokan mozdultak meg azért, hogy az ártatlanul öt évre ítélt magyarokat kiszabadítsák, köztük Bajkai István országgyűlési képviselő. A kormánypárti politikus jogi tanácsokkal segíti a koncepciós perben elítélteket. Közben a román államfőhöz romániai magyar képviselők által eljuttatott kegyelmi kérvény határideje anélkül járt le, hogy az elnök reagált volna, így Bajkai szerint nemcsak Románia, de Klaus Iohannis is levizsgázik jogállamiságból. Ez egyébként ugyanaz az elnök, aki kegyelmet kért egy Malajziában drogcsempészet miatt halálra ítélt román férfinak. A Beke–Szőcs-ügy állásáról és a reményekről a Fidesz-alapító Bajkai Istvánnal beszélgettünk, aki politikusi munkája, az erzsébetvárosi választókerület vezetése és a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kurátori feladatai mellett jogászként (idősebb Lomnici Zoltán volt főbíróval együtt) sok energiát fordít a meghurcolt székely ifjaknak nyújtott jogi és emberi segítségnyújtásra.
Hogy tud ilyen megtörténni egy uniós országban, ami Beke Istvánnal és Szőcs Zoltánnal műveltek a román hatóságok?
Valóban nem szabadna ilyesminek megtörténnie egy uniós országban, ahol ráadásul elfogadták és magukra nézve kötelezőnek ismerik el az Emberi Jogok Egyetemes Egyezményét. Mégis, az ’50-es éveket idéző módon ítélték el a két fiatalembert, egy koncepciós perben. Első körben kétszáz, darabonként néhány lejbe kerülő petárda birtoklása miatt gyanúsították meg őket, amelyeket egyébként bárki szabadon beszerezhet nemcsak Romániában, hanem egész Európában. Ezek engedély nélkül, bárki által megvehető, megrendelhető petárdák, tömegével adnak el ilyeneket szilveszter előtt Romániában is. Beke István és Szőcs Zoltán is ezért vették azokat, ezt el is mondták a hatóságoknak. Ám ők ketten már jó ideje erős hangot ütnek meg Románia nemzetiségi politikájával kapcsolatban. Elítélik, hogy az állam üldözi a magyarságot, korlátozza a nyelvhasználatot, a tanulás lehetőségét, jelentős adósságai vannak az egyházi vagyon visszaszolgáltatásában, és vég nélkül lehetne a sort folytatni arról, hogy az elmúlt száz évben mennyit szenvedett a magyarság Románia nemzetiségellenes politikájától. Ez a két fiatal természetes igazságérzetüket követve mindennek hangot is adott, és az Unióban a véleménynyilvánítás szabadsága teljesen természetes alapjog. Ez nem szabadna, hogy üldöztetés tárgya legyen, ennek ellenére
Románia Erdély erőszakos elcsatolását követően folyamatosan üldözi az ottani magyarságot. Románia száz éve folyamatos jogsértésben működik és megszakítás nélkül, tudatosan magyarellenes politikát folytat.
Nem úgy tűnik, mintha ez felforgatná az Európai Unió jogállamiságra amúgy különösen érzékeny gyomrát...
Hogy mire érzékeny és mire nem az emberi jogok vonatkozásában az Európai Unió, arról egy nagyon hosszú beszélgetést folytathatnánk. Véleményem szerint az EU-nak sok dolga lenne abban, hogy felszámolja ezt a jogilag tilalmazott magatartást, amikor egy állam a saját állampolgárait üldözi nyelvhasználatuk, kultúrájuk, szabadságvágyuk miatt. Ennek a román magatartásnak az áldozata Beke István és Szőcs Zoltán, akiket első fokon azért ítéltek el 11 hónap szabadságvesztésre, mert jogellenesen birtokoltak pirotechnikai eszközöket. Már ez sem volt igaz, hiszen a petárdákhoz nem kell engedély (nem is vonták eljárás alá a petárdát áruló internetes cég vezetőit), a 11 hónapos büntetés már ebben a vonatkozásban is megalapozatlan és kirívóan súlyos volt. Ezt tetézve az ügyészség másodfokon megváltoztatta a vádpontokat, és a román államrend erőszakos megdöntésére irányuló kísérlet miatt kaptak jogerősen öt év letöltendő börtönbüntetést.
Jelenleg Csíkszeredában töltik a börtönbüntetésüket, rablók és erőszakos bűnözők között. Ők, akik ártatlanok és egyetlen bűnük az, hogy magyarok.
A bizonyítékok között magyar zászló, Wass Albert-kötet szerepel, illetve egy vágott, tehát nem folyamatos felvételt tartalmazó CD, amelyen egy szórakozóhelyen történt beszélgetés hallható Bekéékkel. Ezt vélhetően egy, a román titkosszolgálat által beépített ember vette fel, aki védett tanú, így nem ismerjük a kilétét. Az államellenes szervezkedés harmadik bizonyítéka tehát egy egyszerű magánbeszélgetés, ahol elmondják, amit mindig is nyíltan hangoztattak: hogy Románia üldözi a magyarokat és nem tartja be saját vállalásait a kisebbségekkel szemben. Ez színtiszta Ceauşescu-rendszer, semmi köze az Európai Unió értékeihez, az európai jogokhoz, a jogállamisághoz. Meggyőződésem ugyanis, hogy az egész ügyet politikai parancsra kreálta az ügyészség, amiből látszik, hogy az igazságszolgáltatás nem független Romániában.
Ezt mivel lehet alátámasztani?
Nincs olyan ügyész, aki államellenes szervezkedésnek tartaná a szilveszteri petárdák vásárlását és és egy magánbeszélgetést, hacsak nem kap erre politikai utasítást. Ezek a bizonyítékok annyira ellentétesek az ítélettel, hogy ezt józan ésszel nem lehet megindokolni, csak úgy, hogy politikai parancsra történtek. Márpedig ha az ügyészség politikai parancsra működik és a bíróság is ennek eleget téve hoz ítéletet, az a jogállam hiányát igazolja. Itt nem jogi tévedésről van szó, itt szándékosan használták fel a rendőrséget, az ügyészséget, a bíróságot, vagyis kézivezérléssel, politikailag irányítottan működtek ezek az igazságügyi szervek. Brüsszelnek és Strasbourgnak – ha lenne lelkiismeretük – el kellene gondolkoznia azon, hogy hol is kellene keresni valójában az emberi jogok sérelmét.
Sargentiniék Magyarországot kérik számon, miközben a magyar nemzetiség szellemi, gazdasági, kulturális genocídium alatt áll. Ez nem szúrja az európai jogvédők szemét. Az, hogy a külhonba szakadt magyarságot száz éve üldözik Európában, nem tűnik fel nekik.
Milyen eszközök állnak rendelkezésre Beke István és Szőcs Zoltán megmentésére?
A család és az ügyvédek mindent megpróbálnak elérni. Kegyelmi kérvényt is beadtak Klaus Iohannis államfőhöz, több, mint tizenkétezer aláírással. Ehhez kapcsolódva egy imaestet is tartunk. (Az imaestet az interjú rögzítése után tartották meg – a szerk.) Ha Iohannis elnök nem ad kegyelmet, ő is levizsgázik jogállamiságból keresztényként és szászként is. Emellett az Emberi Jogok Európai Bíróságára is készül egy beadvány, melyhez igyekeztem jó tanácsokkal szolgálni, és saját költségemen lefordíttattam a román nyelvű ítéleteket magyar és angol nyelvre.
Várható-e jogorvoslat, és ha igen, milyen?
Román színtéren ezt az ügyet nagy valószínűséggel nem lehet megnyerni. Az Emberi Jogok Európai Bírósága alapvetően az alapvető emberi jogok megsértése tárgyában hoz döntést, tehát, hogy az adott állam betartotta-e saját törvényeit és az emberi jogi egyezményeket. Ha kiderül, hogy nem, akkor elmarasztalják az államot, és ez általában kártérítési összeg megítélésével jár, illetve egy ilyen marasztaló ítéletnek van emberi jogi üzenete is az adott állammal szemben. Ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bírósága nem helyezheti hatályon kívül a székely fiatalokat börtönbe záró büntető ítéleteket. Az viszont, hogy a hatalom politikai célokat hajtat végre a jogalkalmazó szervekkel, és – jó okunk van ezt hinni – maga alá gyűrte a teljes igazságszolgáltatást Romániában, az már jogállamisági kérdés.
Az EU-nak jogállamisági vizsgálatot kellene folytatnia Romániával szemben, a 7-es cikkely szerinti eljárást ellenük kellene megindítani, erre az erdélyi magyarság megszámlálhatatlan, már száz éve tartó folyamatos jogsérelme, szenvedése elégséges indok és elégséges bizonyíték.
Itt ugyanis nemcsak erről a konkrét ügyről van szó; ez egy tendencia, köztudomású tény, hogy üldözik a kisebbségeket. Románia a létrejötte óta lelkiismereti deficittel küzd, ezért üldözi az ott őshonos magyarságot, amely ezer évig hazájaként védte és tartotta meg azt a földet.
Azzal, hogy Románia többszöri árulással, gyalázatos módon szerezte meg az ősi magyar területet, a mai napig nem tud elszámolni. Az egyetlen reakciójuk az, hogy még az írmagját is ki akarják irtani annak, hogy ott magyarok élnek.
El akarják törölni az erre utaló emlékeket, meg akarják semmisíteni a magyar kultúrát, és - korábban erőszakosan, ma rafináltabb módon - próbálják eltüntetni a magyarságot. Románia közismerten minden trükköt bevetett történelme során a terjeszkedése érdekében, és körmönfont a tárgyalóasztalnál. Diplomáciájának alapja, hogy mutatja azt, ami nincs, és tagadja azt, ami van. Ennek ellenére, ha jogi úton nem lesz megoldás Beke István és Szőcs Zoltán ügyében, folyamatosan napirenden kell tartani Brüsszelben a külhoni magyarság emberi jogi helyzetét. Ki kell állni a magyarságért, az őket ért üldöztetéssel szemben, amelynek jelképe Beke István és Szőcs Zoltán terroristának bélyegzése és elítélése.
Romániában semmit sem lehet tenni?
A Romániában működő magyar pártoknak is el kell dönteniük, hogy asszisztálnak-e tovább ahhoz, hogy az állam üldözi a magyarságot. Ha Románia megengedi magának az egész erdélyi magyarság megfélemlítését ezzel az üggyel, üzenve, hogy senki ne merjen autonómiáról beszélni, akkor a magyarság szemében a Romániában működő magyar pártoknak kérdésessé válhat a tekintélye és a súlya, legyenek azok akár parlamenti szereplők. Nem mehetünk el az elmúlt száz év és a mai rideg valóság mellett. Az értelmiséget, a politikailag aktívabbakat üldözik (ez történik a Beke István és Szőcs Zoltán esetében is), a többieket pedig elrománosítanák, hiszen akik szellemi, gazdasági, politikai vezetők nélkül maradnak, azok kiszolgáltatottabbak. Nem adta fel tehát Románia azon ősi célját, hogy a magyarok – hasonlóan a szászokhoz – tűnjenek el az országból és még az emlékük is semmisüljön meg.
Hívhatják Ceauşescu-érának vagy Európai Uniónak, a magyarság nem érzékel a védelme szempontjából változást a kettő között, mert az állam célja ugyanaz, csak ma körmönfontabb, kevésbé látványos eszközöket vesznek igénybe.
Ma is – akárcsak a Ceauşescu-időszakban – titkosszolgálati megfigyelés és üldözés alá kerül az, aki a magyarságáért kiáll és meg meri említeni az autonómiát. Ilyen ítéleteknél kimutatja a foga fehérjét Románia, megmutatja állami működésének valódi természetét. Én azon leszek, hogy a politika eszközeivel megfelelő nyilvánosságot kapjon ez a szégyenletes, a magyarságot megfélemlítő ügy. Ki kell állni a magyarságért. Trianont követően a magyarságért való kiállás minden magyar emberi és erkölcsi kötelessége. Meg nem kerülhető feladat minden magyar számára.
