Politikai maszlagokkal, kétnyári slágertémákkal agitálja a fiatalokat a nyugati baloldal – Interjú Samók Dáviddal

Megnevezték hazánk történetének legfiatalabb helyettes államtitkárát, aki történetesen az ifjúsági területet veszi át. Valami pedig érzékelhetően mozog a mélyben október 13. óta, valami, aminek a fiatalokhoz nagyon is köze van. Hogyan értékeled az elmúlt időszakot?

Kár is lenne tagadni, hogy érzékeny veszteségek érték a kormányzó pártokat legutóbb. Ezek egyértelműen azt mutatják, hogy a 2022-es országgyűlési választások alkalmával, amennyiben semmi sem változna, egy vereség is opcióvá válna. A közélet szépsége azonban abban is áll, hogy mindig képes a szereplőkkel együtt változni és megújulni. Ezt mutatja Rácz Zsófia helyettes államtitkári kinevezése is. Tudom, hogy nagyon jó döntés született, és tudom, hogy egy új lendület érkezik jövőre az ifjúságpolitikába. A függetlenobjektivitástól ismételten elszabadult hajóágyúként viselkedő médiumok ugyan nem győzték karaktergyilkolni az ifjú hölgyet, de véleményem szerint ezek a hangok csupán azt mutatják, hogy értelmes és szakmai elvek alapján nem tudnak kifogást találni a jelölt személye ellen. A MIPE közösségének nevében kijelenthetem, hogy mi támogatjuk az új helyettes államtitkárt. A történtek után pedig csak annyit mondhatok: hajrá, Zsófi!

Jó, ha támogatunk valakit, de mégis miben lesz más a MIPE támogatása, mint azok az üres szavak, amiket egy kinevezés alkalmával szinte kötelező jelleggel elhangzanak?

Jogos a kérdés, de ne felejtsük el: a MIPE egy ifjúsági civil szervezet, így döntést is csak a közösség hoz. Elmondhatom, hogy a kinevezés hírét egyöntetű lelkesedés fogadta. A támogatás ügye viszont rendkívül érdekes téma. A nemzeti, keresztény konzervatív oldalon elsők között voltunk, akik szervezeti szinten szorgalmaztuk az „ütemvesztés” ledolgozását. Most úgy gondolom, hogy soha vissza nem térő alkalom előtt állunk. Az új helyettes államtitkár számára olyan támogatást ajánlunk, amivel ezt az „ütemvesztést” tudjuk belátható időn belül teljesen leküzdeni.

Van valami sejtelmesség az „ütemvesztés” szóban, amiből sok mindenre lehetne következtetni, de mit takar ez a kifejezés a MIPE szóhasználatában?

Az ütemvesztést egyszerűen arra értjük, hogy a balliberális, zöldkommunista, kozmopolita vagy éppen ökofasiszta jellegű közéleti, politikai maszlag az utóbbi évtizedben, a mi generációnkból feltört kommunikációs csatornákon teljesen elhúzott mellettünk. A nemzet, a haza, a család és a hit kiesett a top körből, helyette pedig kétnyári slágerfogalmak jelentek meg. Ez egy lemaradás, de le tudjuk dolgozni. Jól felépítetten, koncepció, stratégia mentén, de le tudjuk dolgozni belátható időn belül, és azt kell mondjam, hogy ezt is fogjuk tenni. Hatásvadász szándék nélkül pedig megjegyezhetem, hogy a következő évben elég látványos belépővel készülünk a közvélemény elé.

De biztos, hogy egy újabb szervezeti forma lesz a nyerő megoldás ennek a mélységét tekintve súlyos problémának a leküzdésében?

A kérdés véleményem szerint magában foglal egy tévedést is. A MIPE szervezetként nem a cél, hanem az eszköz. A cél, a fenti terminológiát folytatva az „ütemvesztés” ledolgozása, így kell egy szervezeti ernyő, amivel az egész közösséget és mozgalmat azonosítani lehet; ez a MIPE. A kérdésben rejlő hiba pedig az lehet, hogy a MIPE nem valamelyik egykori vagy jelenleg is aktív civil szervezet szerepét kívánja elvenni. Ugyanis az a cél, így az a tevékenység, amelyet mi folytatni fogunk, néhány évvel ezelőtt még nem is létezett. A MIPE ebből a szempontból új és unikális.

Az új kihívásra új szereplő adjon választ, ez érthető. De vajon tud majd választ adni, vagy kérdezhetném azt is, hogy lehet még jó választ adni?

Őszintén hiszem, hogy nem csupán lehet, hanem fogunk is. Pozitív a fogadtatása a vállalásainknak és magas fokú az aktív támogatói beáramlás. De a némileg plasztikus megfogalmazást kerülve azt kell mondjam, hogy a helyzetünk bár nem egyszerű, de legkevésbé sem kilátástalan.

Vezető kép: Miskolczi János