Tevesütemény

Nagyon nehéz az embernek elszakadnia onnan, ahol felnőtt. Tulajdonképpen örökké számíthat a mardosó honvágyra, melyet szinte bármi, ami a hazájára emlékezteti, ki tud váltani.

Proust nagyszerű regényében – melyet sokkal többször emlegetnek, mint olvasnak – egy madleine-nek nevezett sütemény idézi fel egyszerre az eltűnt időt a főhős számára. Ilyen emlékei mindenkinek vannak, azonban nem mindenki érzékeny annyira, hogy az elegáns, antik porceláncsészében, ezüstkanállal felszolgált tea indítsa meg a fantáziáját. Az ilyeneknek nyilván valami nagyobb, közvetlenebb, szembetűnőbb dologra van szüksége, hogy egyszerre visszarepüljön időbe, a gyermekkor felejthetetlen tájaira.

Egy migráns számára ilyen lehet a hajnali tevebőgés, vagy a teveszar diszkréten szállongó illata, melyek a boldog szülőhazájára emlékeztetik őt.

Örömmel olvasom, hogy a távoli kies Svédországban, mely – a klímájától eltekintve – méltán nevezhető a migránsok Mekkájának, úgyszintén rájöttek a kedves emlékek identitásképző fontosságára és a felismerést tett is követte. A festői Göteborg városában ugyanis elhatározták, hogy Teveparkot létesítenek a nagy számban ott élő migránsok számára, elősegítendő a jobb beilleszkedésüket a hagyományosan teveszerető svéd társadalomba. Göteborg városát már a vikingek is lakták és azt a hollywoodi filmekből tudjuk, hogy vikingek - ahogy a britonok, angolszászok és rómaiak - egy jelentős része néger volt, így bizonyára tevét is tartottak, bár ez a filmekben nem volt látható. Nyilván a teve vizialkalmassági hiányosságainak okán. Egyébként, a vikingek másik része pedig – ugyancsak az ominózus filmek tanúsága szerint – buzi volt, de ez most mellékes. Amint arról a Göteborg Posten nyomán

, a projektben igen komoly szerepet játszik egy bizonyos Nagy Géza nevű magyar honfitársunk is, méghozzá mint a projekt ötletgazdája. Csalódtam volna, ha egy ilyen nagyszerű gondolat mögött nem tűnik fel a magyar lángelme. Egész Svédországba nem szorult ennyi kreativitás, mint amennyit egy ilyen hétköznapi nevű magyar ember két feles után könnyedén elővarázsol. Az indoklás szerint a tevetartás olyas elfoglaltság, melyet a migránsoknak nem kell tanítani, hiszen minden csínját-bínját ismerik von Hause aus és minden pillanatát élvezik is. Miután amúgy is azért jöttek hozzánk, hogy fellendítsék elmaradott, hanyatló társadalmainkat, szívesen megosztják velünk ezt a tudásukat. Ezek az ismeretek egyébként oly mélyen fészkelték magukat a tudatukba, hogy mást már nem is tudnak megtanulni. A park – természetesen – mindenki számára nyitva lesz és a fejlesztők elképzelése szerint tömegével fognak özönleni a látogatók, így a vállalkozás hasznot is hajt majd. Külön előny, hogy egyáltalán nem kell képezni a leendő személyzetet, mi több ők, taníthatják az őslakosságot.

A teve megadja a migránsnak az integrációhoz szükséges magabiztosságot.

Hiába rekesztik ki, különböztetik meg a rasszista, iszlamofób helyi fehérek, elég csak egy pillantást vetnie a kedvenc tevéjére és máris kisimulnak a ráncok a homlokán. Úgy képzelem el a dolgot, hogy először egy nagy területet felszórnak vastagon homokkal. Mindenképpen fontos, hogy autentikus homok legyen, egyenesen Arábiából, mert a teve csak abban érzi magát jól. A couleur locale kedvéért természetesen itt-ott néhány aknát is eláshatnak bele. Azután felépítik a kiszolgáló létesítményeket is. Lesznek teveistállók, versenypálya, és lelátók is, ahonnan a közönség megtekintheti a bemutatókat. Az adott éghajlati viszonyok között sajnos a tevék fűtött istállót igényelnek, mert a svéd télben a teve csak szívatóval indul. A teve esetében pedig ne gondoljunk semmi viszolyogtató, ugyanakkor az arab kultúrától nem idegen áthallásra a szivató kapcsán, mert közismerten agresszív, harapós állat.

Sokrétű, autentikus arab szórakoztató műsorokkal készülnek majd a látogatók elkápráztatására, akiket a világ minden részéből várnak.

• Lehet majd tevegelni és más egzotikus népszokásoknak is hódolhatnak a látogatók. Olyan műsorszámok lesznek közöttük, mint például az ellenkormány alakítási vetélkedő. Ez egy ősi mohamedán népi játék, lényege, hogy a résztvevő csapatok közül ki tud adott idő alatt több ellenkormányt alakítani, miközben lemészárolja a többieket.
• Vagy szabadfogású kereszténysanyargatás.
• A ki tudja találékonyabb halálos fenyegetni a zsidókat, miközben elszalad előlük.
• Esetleg százméteres segély tarhálás.
• Aztán ott van a bungee jumping buzik számára kötél nélkül.
• A bemutatókon résztvevők egy részének számára lehetővé válik a személyes találkozás Allahhal és Mohameddel, az ő prófétájával, ami minden mohamedán szíve vágya. És még csak fel sem kell robbantania magát érte.

Természetesen a hír közreadói nem feledkeznek el megemlíteni, hogy a tevepark ún. „alacsony széndioxid kibocsájtású” projekt, mert a magas tevekibocsájtás alacsony széndioxid kibocsájtással jár. És ez roppant fontos. Sajnos azonnal megszólalt a kicsinyhitűek kórusa is. Ők rossz ötletnek tartják a tervezett teveparkot, sőt, rasszistának is nevezik azt. Szerintük a migráns és a teve – mint megtörhetetlen egység – pusztán az elnyomó fehérek sztereotípiája és a migránsok valójában a cuki pandamackót szeretik. Komoly problémát okoz, hogy egyes migránsok városiasodtak, már távol tartják magukat a tevéktől és egyéb bukolikus örömöktől. Whoopi Florence Hansen, helyi lakos például úgy nyilatkozott, hogy amennyiben tevéket szeretne látni, akkor inkább maradt volna Namíbiában. Örömmel látom, hogy a haladó nyugat nem fogy ki a jobbnál jobb ötletekből a migránsok jóléte érdekében. Nyilvánvaló, hogy minél inkább hasonló körülmények, dolgok, állatok veszik körül őket, annál komfortosabban érzik magukat. Bár, ha végig gondoljuk a dolgot, akkor felvetődik a kérdés: ha ez a fontos, akkor mi a fenéért hozatjuk ide őket?