Pesti Srácok

A hülyeség határai

A hülyeség határai

Azt állítják sokan, hogy a teremtett világ térben és időben véges. Ez az állítás azonban igencsak ingatag alapokon nyugszik, hiszen itt van például rögtön a hülyeség, melyről bizton állíthatjuk, hogy végtelen. Ez a bizonyosság azon nyugszik, hogy számtalanszor éreztük már úgy, hogy az éppen hallottnál, látottnál nagyobb hülyeség már nem létezhet. Aztán – szinte rögtön utána – keserűen állapíthatjuk meg, hogy a következő mégiscsak nagyobb.

Valamely görög bölcs úgy érzékeltette a világmindenség határtalanságát, hogy feltette, elmegy a mindenség végéig és ott elhajítja a lándzsáját. Két eset lehetséges. Az egyik, hogy a lándzsa továbbrepül; ekkor ugyebár nyilvánvalóan ott nincs vége a világmindenségnek. A másik, hogy elakad valamiben, ekkor ugyan egy világnak vége van, de kezdődik egy másik, amiben a lándzsa elakadt. Így van ez a hülyeség univerzumával is. Eljuthatunk vélt végpontjához, ám nem nyugodhatunk meg, mert ott kezdődik a következő.

PestiSracok facebook image

Ennek illusztrációjaként álljon itt a Momentum üdvöskéjének, Fekete-Győr Andrásnak legújabb opusa. Ebben a jeles státusférfiú a Budapest-Belgrád vasútvonalról elmélkedik. Már eddig is tudható volt, hogy a párt ismert személyiségei nem képviselik a szellem csúcsait, és hát fejétől büdösödik a hal.

Fekete-Győrt tekinthetjük a mi saját, külön bejáratú, tragikus PISA-tesztünknek.

András úgy számol (sic!), hogy az általa 700 milliárdosnak nevezett beruházás árát szét lehetne osztani a nép között, és így minden magyar – a csecsszopóktól az aggokig – hetvenezer forinttal lenne gazdagabb.

Zárójel. Az Index hírként hozta, hogy a beruházás 590 milliárdba kerül. Az erről szóló cikkbe belinkeltek egy régebbit, melyben viszont 750 milliárd a beruházás költsége. Miután az 590 a hivatalos adat, nyilvánvaló, hogy az előző szám hazugság volt. Ám szemük nem rebbent attól, hogy ugyanabban az irományban szerepeltessék mindkettőt. Mármost vagy ők hülyék, vagy minket néznek annak. De erről majd később. Zárójel bezárva.

A nagyszerű államférfi rövid, ám annál tanulságosabb követeléskezelői pályafutása során, úgy látszik, nem sajátította el ama nem túl bonyolult igazságot, hogy az a pénz, melyet egy konkrét célra használnának fel, amennyiben e konkrét cél nem valósul meg, nem áll rendelkezésre. Amiből vasutat akarnak építeni, abból vagy vasút lesz, vagy másra költik, s mivel kínai hitelről van szó, a kínaiak fogják másra költeni, és e tekintetben a Momentum lesz az utolsó, akit megkérdeznek, hogy mire. Ezt az összeget, a 750 milliárdot, amely amúgy 590, már egyszer láthattuk a Momentum egy korábbi közleményében is, akkor – hasonló hozzáértéstől áthatva – a ragály következményeinek felszámolására kívánták költeni. Hasonló sikerrel.

Az értelem sasmadara szerint a vasútépítés az rablás, mert – szerinte – nem térül meg. „

Különleges bűn ez a Kínai Kommunista Párttal lezsírozott rablás éppen akkor, amikor Magyarországon emberek százezrei vesztik el az állásukat

.” – írja a tőle megszokott elmeéllel. Csakhogy – még ha a vasút veszteséges lenne is – a kidobott pénz még nem lopás.

Gondoljunk csak a Momentum vezetőségének képzési költségeire. Na ugye.

Közbevetőleg jegyezném meg, hogy a vasút nyereségének, bevételének számítása is rendkívül kreatívan valósul meg a haladó sajtó hasábjain. Olyan agymenéseket olvashattunk, melyek minimum néhány száz évre, de volt amelyik ezredévekre tette a megtérülést. A szárnyaló elméjű András például 2000 évet emleget. Ezt egy sajátos számítási módszer tette lehetővé számukra.

Valaha, egyszer, valaki azzal (is) indokolta a beruházást, hogy a görög kikötőkbe érkező kínai termékeket majd – a vasúti szállítás révén – Magyarországon fogják elvámolni, mely vámokból majd bevétel keletkezik. Ezután aztán a vasút bevételeit kizárólag ebből számolják. Ez pedig valóban kevés a megtérüléshez. Először magam sem hittem el, de átnéztem, és tényleg csak ezzel számolnak. Mintha például az elvámolandó árura nem rakodna szállítási díj is. Az ugyanis nincs benne a „számításban”. Továbbá a vasutat nem kizárólag a kínai áruk vehetik igénybe, hanem Görögországtól kezdve egy sor balkáni ország árui is, melyek eddig – jellemző módon – közúton, kamionokkal vonultak át hazánkon.

Különösen érdekes aspektusa a dolognak, hogy miképpen tudnak a környezettudatos hazai haladók elszámolni a – jelenleg vírusos álmát alvó – Greta Thunberggel, aki ugyebár a vasút nagy barátja, mint láthattuk. A vasút az egyik legkörnyezetbarátabb szállítási mód, szemben a közúttal, amely a legszennyezőbb. Ha csak egy része a kamionforgalomnak vasútra tevődik át az már nagy eredmény a bolygó szempontjából – legalábbis ezt hallottuk eddig.

És ne feledjük: lehet túléljük a vírust, ám utána – a haladás hívei szerint – mind meghalunk a klíma miatt. Visszatérnek még Greta fenyegető copfjai. Budapesten például – az idősotthoni fertőzéseken túl – klíma vészhelyzet is van.

Tényleg, hallott valaki erről mostanában?

Na majd fog, csak legyen vége a ragálynak. Amúgy a klímavészhelyzet kezelése, láthatóan, sokkal jobban megy, mint a szociális otthonok higiénés viszonyaié. Természetesen azért, mert az utóbbi esetében csinálni kéne valamit, míg az előzőt csak ki kell hirdetni és büszkélkedni vele a Facebookon.

A közzétett cikkek azt sugallják, hogy a honi libsik visszatérnek a régi, jól bevált demagógiához és közvetlen pénzosztást követelnek, mert ezzel – úgy vélik – nagy népszerűségre tehetnek szert az efféle segélyek iránt fogékony néprétegek között, aki úgy vélik az életben kettős célt kell követni, melyből az egyik a lehető legtöbb ingyen pénzt kifacsarni azokból akik adóznak, a másik pedig, hogy mindez ne járjon munkavégzéssel, mert az unalmas és méltatlan dolog.

Csak félve jegyzem meg, hogy a két sokaság, a munkaundorosok és a Momentum vezetése, jelentős közös metszettel rendelkezik.

Végezetül újfent feltehetjük a kérdést: Andris és tettestársai ennyire hülyék, vagy minket néznek annak? Hogy ne csak fekete-fehér választ adjunk, tán mondhatnók: is-is. Pontosabban fogalmazva, eléggé hülyék ahhoz, hogy minket annak nézzenek.

Ajánljuk még

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.