A hülyeség határai

Azt állítják sokan, hogy a teremtett világ térben és időben véges. Ez az állítás azonban igencsak ingatag alapokon nyugszik, hiszen itt van például rögtön a hülyeség, melyről bizton állíthatjuk, hogy végtelen. Ez a bizonyosság azon nyugszik, hogy számtalanszor éreztük már úgy, hogy az éppen hallottnál, látottnál nagyobb hülyeség már nem létezhet. Aztán – szinte rögtön utána – keserűen állapíthatjuk meg, hogy a következő mégiscsak nagyobb.

Valamely görög bölcs úgy érzékeltette a világmindenség határtalanságát, hogy feltette, elmegy a mindenség végéig és ott elhajítja a lándzsáját. Két eset lehetséges. Az egyik, hogy a lándzsa továbbrepül; ekkor ugyebár nyilvánvalóan ott nincs vége a világmindenségnek. A másik, hogy elakad valamiben, ekkor ugyan egy világnak vége van, de kezdődik egy másik, amiben a lándzsa elakadt. Így van ez a hülyeség univerzumával is. Eljuthatunk vélt végpontjához, ám nem nyugodhatunk meg, mert ott kezdődik a következő.

Ennek illusztrációjaként álljon itt a Momentum üdvöskéjének, Fekete-Győr Andrásnak legújabb opusa. Ebben a jeles státusférfiú a Budapest-Belgrád vasútvonalról elmélkedik. Már eddig is tudható volt, hogy a párt ismert személyiségei nem képviselik a szellem csúcsait, és hát fejétől büdösödik a hal.

Fekete-Győrt tekinthetjük a mi saját, külön bejáratú, tragikus PISA-tesztünknek.

András úgy számol (sic!), hogy az általa 700 milliárdosnak nevezett beruházás árát szét lehetne osztani a nép között, és így minden magyar – a csecsszopóktól az aggokig – hetvenezer forinttal lenne gazdagabb.

A nagyszerű államférfi rövid, ám annál tanulságosabb követeléskezelői pályafutása során, úgy látszik, nem sajátította el ama nem túl bonyolult igazságot, hogy az a pénz, melyet egy konkrét célra használnának fel, amennyiben e konkrét cél nem valósul meg, nem áll rendelkezésre. Amiből vasutat akarnak építeni, abból vagy vasút lesz, vagy másra költik, s mivel kínai hitelről van szó, a kínaiak fogják másra költeni, és e tekintetben a Momentum lesz az utolsó, akit megkérdeznek, hogy mire. Ezt az összeget, a 750 milliárdot, amely amúgy 590, már egyszer láthattuk a Momentum egy korábbi közleményében is, akkor – hasonló hozzáértéstől áthatva – a ragály következményeinek felszámolására kívánták költeni. Hasonló sikerrel.

Az értelem sasmadara szerint a vasútépítés az rablás, mert – szerinte – nem térül meg. „

Különleges bűn ez a Kínai Kommunista Párttal lezsírozott rablás éppen akkor, amikor Magyarországon emberek százezrei vesztik el az állásukat

.” – írja a tőle megszokott elmeéllel. Csakhogy – még ha a vasút veszteséges lenne is – a kidobott pénz még nem lopás.

Gondoljunk csak a Momentum vezetőségének képzési költségeire. Na ugye.

Közbevetőleg jegyezném meg, hogy a vasút nyereségének, bevételének számítása is rendkívül kreatívan valósul meg a haladó sajtó hasábjain. Olyan agymenéseket olvashattunk, melyek minimum néhány száz évre, de volt amelyik ezredévekre tette a megtérülést. A szárnyaló elméjű András például 2000 évet emleget. Ezt egy sajátos számítási módszer tette lehetővé számukra.

Valaha, egyszer, valaki azzal (is) indokolta a beruházást, hogy a görög kikötőkbe érkező kínai termékeket majd – a vasúti szállítás révén – Magyarországon fogják elvámolni, mely vámokból majd bevétel keletkezik. Ezután aztán a vasút bevételeit kizárólag ebből számolják. Ez pedig valóban kevés a megtérüléshez. Először magam sem hittem el, de átnéztem, és tényleg csak ezzel számolnak. Mintha például az elvámolandó árura nem rakodna szállítási díj is. Az ugyanis nincs benne a „számításban”. Továbbá a vasutat nem kizárólag a kínai áruk vehetik igénybe, hanem Görögországtól kezdve egy sor balkáni ország árui is, melyek eddig – jellemző módon – közúton, kamionokkal vonultak át hazánkon.

Különösen érdekes aspektusa a dolognak, hogy miképpen tudnak a környezettudatos hazai haladók elszámolni a – jelenleg vírusos álmát alvó – Greta Thunberggel, aki ugyebár a vasút nagy barátja, mint láthattuk. A vasút az egyik legkörnyezetbarátabb szállítási mód, szemben a közúttal, amely a legszennyezőbb. Ha csak egy része a kamionforgalomnak vasútra tevődik át az már nagy eredmény a bolygó szempontjából – legalábbis ezt hallottuk eddig.

És ne feledjük: lehet túléljük a vírust, ám utána – a haladás hívei szerint – mind meghalunk a klíma miatt. Visszatérnek még Greta fenyegető copfjai. Budapesten például – az idősotthoni fertőzéseken túl – klíma vészhelyzet is van.

Tényleg, hallott valaki erről mostanában?

Na majd fog, csak legyen vége a ragálynak. Amúgy a klímavészhelyzet kezelése, láthatóan, sokkal jobban megy, mint a szociális otthonok higiénés viszonyaié. Természetesen azért, mert az utóbbi esetében csinálni kéne valamit, míg az előzőt csak ki kell hirdetni és büszkélkedni vele a Facebookon.

A közzétett cikkek azt sugallják, hogy a honi libsik visszatérnek a régi, jól bevált demagógiához és közvetlen pénzosztást követelnek, mert ezzel – úgy vélik – nagy népszerűségre tehetnek szert az efféle segélyek iránt fogékony néprétegek között, aki úgy vélik az életben kettős célt kell követni, melyből az egyik a lehető legtöbb ingyen pénzt kifacsarni azokból akik adóznak, a másik pedig, hogy mindez ne járjon munkavégzéssel, mert az unalmas és méltatlan dolog.

Csak félve jegyzem meg, hogy a két sokaság, a munkaundorosok és a Momentum vezetése, jelentős közös metszettel rendelkezik.

Végezetül újfent feltehetjük a kérdést: Andris és tettestársai ennyire hülyék, vagy minket néznek annak? Hogy ne csak fekete-fehér választ adjunk, tán mondhatnók: is-is. Pontosabban fogalmazva, eléggé hülyék ahhoz, hogy minket annak nézzenek.