Pesti Srácok

Negró, a foci kéményseprője

Negró, a foci kéményseprője

A Szentírás szerint az emberek Sineár földjén hatalmas építkezésbe fogtak. Egy óriási tornyot kezdtek építeni téglából, melynek csúcsa – szándékuk szerint – az égig ér majd. A történet szerint azért fogtak bele, hogy „szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén”. Ám az Úrnak más tervei voltak, így alászállva összezavarta az emberek nyelvét, azaz megteremtette a különálló nyelveket, hogy az építők ne értsék meg egymást. Természetesen tolmácsot sem teremtett nekik. Az emberek pedig, nem tudván, hová kell tenni a maltert meg a téglát, abbahagyták az építkezést és nyelvenként szétszéledtek, benépesítve a földet. Az azonos nyelvet beszélőkből lettek az egyes népek, akik aztán területeket foglaltak és éltek ott, ahogyan tudtak. A Bábel-tornyából pedig az emberi hübrisz szimbóluma lett, az isteni parancs megtagadásának monumentális, sikertelen szimbóluma.

Mindez roppant régen volt a Biblia szerint, és azóta, ezredéveken át, többé-kevésbé működött is. Ám változtak az idők és immár az ember lépett Istene helyébe, hogy kedvére megváltoztasson mindent; többek között a nyelveket is.

PestiSracok facebook image

Történt, hogy Párizsban egy Bajnokok Ligája-meccset játszott egymással valami török és francia csapat. A labdarúgás modern elveinek és a kor szellemének megfelelően mindkét csapat jórészt négerekből állt, mert a modern foci ugyanis úgy működik, hogy fölös számban összevásárolnak négereket, akiket aztán – a tradíciótól eltérően – nem gyapottermesztésre, hanem futballozásra használnak, mert az kifizetődőbb. Parázs hangulatú meccset játszottak a török négerek a francia négerekkel, bár a dolognak nem volt tétje, hiszen a francia négerek már mindenképpen továbbjutottak, a török négerek pedig kiestek. A mérkőzést ráadásul román játékvezetők vezették, tovább fokozva a pályán a bábeli zűrzavart.

A küzdelem hevében aztán az egyik török néger, a párizsi Presnel Kimpembe 13. percbeli szabálytalansága után inzultálta a negyedik játékvezetőt. A bíró pedig ezért ki akarta állítani, azaz elzavarni a kispadról. Hogy pontosan ki is volt a tettes, kinek adjon piros lapot, azt a sértettől kérdezte meg, aki erre – természetesen románul – azt válaszolta, hogy „ala negru”, vagyis „a fekete fickónak”. Ez a fekete fickót egyébként Pierre Webónak hívták és eredetileg kameruni török volt.

A „negru” egy egyszerű román szó, simán feketét jelent és latin eredetű.

Zárójel. Amúgy az egész román nyelvet nagyjából a XVIII–XIX. században barkácsolták össze a törzsi nyelvjárásokból, valamint a latin és francia nyelvből szorgos értelmiségiek, főleg Párizsban. Kialakítását, amint az egész románságét, politikai színezetű hazugságok tömkelege övezi, a dáko-román elméletnek nevezett bukolikus komédiához hasonlóan. Zárójel bezárva.

Ezt a szót a szenegáli török, Demba Ba rasszista sértésnek vette és a török négerek visszamentek az öltözőbe, mondván, ameddig a negyedik (avagy rasszista) játékvezetőt el nem zavarják az egész stadionból, addig nem hajlandóak folytatni. Rövid töprengés után a francia négerek rájöttek, hogy ők is meg vannak sértődve, és követve a példájukat, ők is elvonultak. A mérkőzés pedig félbeszakadt. A hírek szerint „a mérkőzést szerdán, 18.55-től, a keddivel megegyező kezdőcsapatokkal, de egy másik játékvezetői stábbal folytatják”.

Nincs szerencsém ismerni Demba Bát, a kitűnő szenegáli janicsárt, de azt majdnem teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nem tud románul. Miért is tudna? A román nyelv az, amit nincs miért megtanulni, hacsak nem román az ember. Egyébként Demba Ba szenegáliul sem tudhat, mert olyan nyelv meg egyszerűen nincs, különböző törzsi nyelvek vannak, ezért egymással is a volt gyarmattartók nyelvén, franciául érintkeznek, melyben – mily meglepő – a „nègre” szó járta; mára, gondolom, ezt is betiltották. Nem tudom, mit kellett volna mondania a román játékvezetőnek, talán az „afro-török”, esetleg az „afro-szpáhi” lett volna elfogadható, de ez nem biztos. Bár, őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy ezeket hogyan mondják románul. Ami biztos, az az, hogy e szavaktól meg Mohamed szultán forogna a sírjában.

Az egész eset egyfelől végtelenül nevetséges, másfelől elszomorító. Van egy szó, melyet minden kultúrnyelv a latinból vett át és évezredeken át jól szolgált egy bizonyos emberfajta megjelölésére. Most pedig egészen egyszerűen betiltják, kitörlik – mintha nem is lett volna. Teszik mindezt azért, mert állítólag sérti a négereket. Alapvetően a négerek nem is tudták, hogy ez a szó sérti őket, ám okos libsik elmagyarázták nekik és azóta minden pillanatban érzik.

És mindez csak a kezdet. Ahogyan haladunk előre az időben, lassan összeállíthatjuk a tiltott szavak szótárát is, természetesen nem papíralapon, csak digitálisan, hiszen nap, mint nap bővül. Egyik első áldozata tán a címben emlegetett édesipari termék lehet. Egészen addig, amíg el nem jutunk egy sajátos anti-Bábelhez, amikor nem a szavak sokasága lesz a megértés akadálya, hanem a szavak hiánya, mert ha így haladunk, lassan nem lesz olyan, amely engedélyezett. Az emberiség végtelenül sokféle csoportra osztható tetszőleges tulajdonságok alapján, és ezen csoportok mindegyike előterjesztheti majd a maga szótárát az általa sértőnek gondolt szavakról, amíg azok el nem fogynak. Megpróbálkozhatunk esetleg a jelnyelvvel, bár nem tudom, hogy azon lehet-e rasszista kijelentéseket tenni. Vajon hogyan kell elmutogatni a néger, vagy a buzi szavakat?

Némán és mozdulatlanul fogjuk bámulni egymást, hogy senki se sértődjön meg, ez viszont lehet, a némákat és mozgásképteleneket fogja sérteni, mert azt gondolják: őket akarjuk megsérteni vele. Nem látom tisztán a jövőt.

Fotó: MTI/EPA

Ajánljuk még

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.