Hol vár állott, most kőhalom
„Az ízlés kérdését felvetni máris tehetetlenségről tanúskodik.”
Salvador Dalí
Úgy van az, hogy szinte bármiben sikerül megtalálni az ideológiát, csak igyekezni kell. Szép példáját adta ennek a 24.hu újságírója, bizonyos Vincze Miklós, akinek valami egészen sötét munkát sikerült készítenie egy sima, egyszerű, benyalós cikkből.
Úgy kezdi, hogy valamiféle „elvi alapvetést” vázol fel, mintegy az írás megalapozása céljából. Egy megkülönböztetést tesz a
„szubordinálás”
és a
„koordinálás”
között. Amíg az előző rossz, addig a második jó, méghozzá azért, mert az egyik esetében
„...csak elszenvedni áll jogában, a beleszólás lehetősége viszont nincs...”,
addig a másik esetében
„...az érintettek bevonása, az alulról szerveződő gondolatok a meghatározóak”.
Ez azért fontos, mert az érintettek, akik maguk a nép, nem fejthetik ki – bizonyára magvas és mélyenszántó – gondolataikat a közparkkal kapcsolatban. Sem. Ez pedig szörnyű. Mert
„...Nebbien tudatosan egy olyan »népkertet« tervezett meg, ahol a különféle társadalmi osztályok közötti különbségek határai elmosódnak, olyan közösségi tér jön létre, ahol találkozhat az arisztokrata a polgárral, a szegény a gazdaggal, a főrang a közemberrel”,
továbbá,
„...hogy az uralkodó osztályokkal azonos jogok illessék meg”.
Nocsak.
Zárójel. Nem értem egészen pontosan, hogy miért gondolja azt bárki is, neki van igaza, hivatkozva a NÉP-re. A puszta hivatkozás nem elég, kéne valami bizonyíték is. Tudomásom szerint két, homlokegyenest ellentmondó közvélemény-kutatás készült eddig a Városliget ügyében. Az egyik az Ipsos felmérése, amely szerint a lakosság kétharmada támogatja a beruházást, a másik pedig Greenpeace-é, amely – lássanak csodát – az ellenkező eredménnyel végződött. Mármost két egymással szemben álló eredmény van, amit nehezen lehet érvként előadni. Természetesen kivéve azt az esetet, ha valakinek automatikusan igaza van. Az más. Zárójel bezárva.
Láthatóan van tehát egy, az oligarchák által követelt út és egy másik, ami viszont a népé. Ez utóbbi már csak azért is jobb, hiszen maga a NÉP áll mögötte teljes súlyával egyfelől, másfelől viszont a társadalmi igazságosság is ott sorakozik mögötte; teljes a gyönyör. Akik a park „zöld” jellegét szeretnék kihangsúlyozni, azok nem számolnak ama egyszerű ténnyel, hogy a zöldterület már most is növekszik. Valójában azok, akik az egészet akarják, semmi mást nem akarnak, csak egyvalamit: ne a kormánynak legyen igaza. Pontosan erre megy ki az összes „szubordináció” meg „koordináció” és az összes többi marhaság.
A különállásukat szeretnék hangsúlyozni, azt, hogy nem úgy van az – Ugocsa non coronat!
Miután a fővárosban és néhány vidéki városban hatalomra jutottak, nem tesznek mást, mint figyelmesen nézik, hogy mit tesz a kormány, és megpróbálják az ellenkezőjét csinálni. Mindegy, mit, csak az ellenkezőjét. Persze ez nem mindig egyszerű, de megoldják. Különösen akkor nem, ha a nyavalyás kormány jót akar az embereknek. Láthattuk az iparűzési adó esetében is.
A többi aztán már csak felsorolása, hogy mit nem akarnak és miért. Gyakorlatilag semmit. A rozsdaövezetekbe akarják terelni az összes beruházást, elfeledve, hogy itt konkrétan a Liget megújításáról lenne szó. A Liget éppen eléggé lepukkadt már.
Az egyik sarokpontja lett a Liget az ellenzéki kampánynak, soha olyan ígéretroham nem esett, mint azokban az időkben.
„Sohasem hazudnak annyit, mint választás előtt, háború alatt és vadászat után”
– mondotta volt Bismarck kancellár és valószínűleg igaza volt. Volt ott minden. Hordozható erdő, amelyikkel föl-alá vonultak és rengeteg összejövetel, melyek mind a Ligetről szóltak. A lényeg egy volt: kritizálni a kormány munkáját. Sok munkát megspórolhattak volna, ha egyszerűen annyit mondanak: nem. Azzal minden problémát megoldottak volna.
Van persze egy másik magyarázat is, jelesül az, hogy a népet nem nagyon érdekli az egész. Úgy vannak vele, hogy majd megnézik és akkor eldöntik, hogy elnyerte-e a tetszésüket. Ugyanis nem tudják eldönteni anélkül, hogy látták volna. Rettenetesen nehéz ugyanis ítéletet mondani, hogyan fog kinézni valami, amit nem vettünk szemügyre. Nyilván ezt szeretnék megakadályozni is. Addig is inkább szeretnének eljutni A pontból B pontba, kihagyva a biciklisávokat és elkerülve a balesetveszélyes, teljesen meghökkentő forgalmi szituációkat. Megvárják, amíg szép egyenletesen sárgára lesz festve az út, egyszerűen nem fér el több sárga, és akkor majd arra mennek, amerre akarnak.
Aztán ott vannak még a csövesek is. Vajon hol van most a Koszlidérc? És a többi hős, akik vállalták a hősi harcot és munkagépekhez láncolták magukat. Merre jár Komáromy, aki a kéményekre mászott és megtagadta a vérvételt? Gondolom, majd szépen letelepednek ott, hiszen megérdemlik, harcoltak érte, sőt, a testi épségüket kockáztatták. Sajnos komoly veszély rejlik abban, hogy a csövesek ellepik a parkot és életmódszerűen letelepednek ott. Ha még egy kicsit sikerül Budapestet meggyőzni, hogy tulajdonképpen jó ez így és nem kell az utcán a csövesekkel foglalkozni, abban az esetben a Ligetet elfoglalják a hajléktalanok, akkor tökéletesen létrejön a „koordináció”, a nép akarata, amely erősnek sikerül és pusztító lesz.
Csak nem szeretnénk.
