A Pegasus-ügyirat

Megpróbálom valahogyan másképpen felfogni a dolgot. Hátha.

Pegaszosznak már a születése is furcsa volt, hiszen mikor Perszeusz lefejezte Meduszát, akkor ugrott ki a nyakából, és már akkor is egy önálló élőlény volt; a másik, aki ekkor született, Khrüszaór volt, de ez most nem számít. Hogy miképpen tett szert Pegaszoszra Bellerophón, az egy másik mese – el kell olvasni a vonatkozó irodalmat. Mindenesetre később aztán Athéné egy arany kötőféket adott Bellerophónnak, hogy azzal fékezze meg a vad lovat, ez aztán olyan jól sikerült, hogy sikeresen elpusztította mind a Khimairát, mind pedig az amazonokat is. Bellerophón azonban elbízta magát és az Istenek birodalmába vágyott, ezért Zeusz megvadította a lovat, és szegény Bellerophón vakon és megtébolyodva el is bujdosott. Ezután a derék Pegazus az Istenek segítője lett, és jó dolga is volt, gondolom. Ugye hogy mennyivel ízesebb, szebb ez a mese?

De nekünk nem ez jutott. Nekünk egy jóval átlátszóbb és aljasabb mese jutott.

Kezdődött egy Guardian cikkel, amelyet aztán – nyilván egyeztetett időpontban – lehozott több más orgánum is. Mondhatni, ez volt a jel. A dolog lényege az volt, hogy lehallgatási botrány tört ki egy Pegasus nevezetű software körül, mellyel sok embert lehallgattak, megsértve ezzel a magánélethez való jogikat. Felháborító. Az ügyet egy Forbidden Stories nevezetű szervezet hozta nyilvánosságra, amelyben olyan szervezetek is szerepelnek, mint a Washington Post, a Guardian, a Süddeutsche Zeitung, a Die Zeit és a Le Monde.

Aztán az elsők között van Gémesi György és Panyi Szabolcs, akiken azért törni kell a fejét az embernek, hogy kik is és mik is. Úgy emlékezem, hogy Gémesi például egy Budapest közeli kisváros polgármestere, semmi érdekes, vagy különleges; ellenzéki természetesen. Volt valami ügye, amelyben nyilatkozott, de semmi különös. Vagy ott van Panyi, aki meg végképp jelentéktelen alak, azért jegyeztem meg a nevét, mert lelkes hírfogyasztó vagyok, és megragadnak a fejemben ezek a nevek, még ha teljesen érdektelenek is. Én azt reméltem, hogy valami izgalmasabb nevek merülnek fel, mint például Gyurcsány vagy KariGeri. Most mihez kezdjünk Panyi vagy Gémesi nevével? És a többiek is hasonló kispályások, akikről csak megerőltető agymunkával lehet kideríteni, hogy kik is. Valami nagyobbat vártunk az előadástól. Na Macron például már egy áldozat. Őt már lehet, sőt kell is vizsgálni, hogy miképpen került ilyen illusztris társaságba.

Ebből az egészből süt az Orbán-kormány utálata, és bár érzik, hogy az ő embereik kevesek; de szegény ember vízzel főz.

Ki tudja, honnan kerültek elő ezek a nevek és telefonszámok, és mi volt az eredeti cél velük. Azt állítják az NSO emberei, hogy tőlük bizony nem került ki semmiféle lista, sőt Cipruson nincsenek is szervereik, így aztán mondanivalójuk sincs. Természetesen az állításaikból sokat levon, hogy tagadják az ügyet, azok, akik hinni akarnak benne, azok hisznek is. Az egészet belengi valami sejtetés: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, és mindig a kormány a hunyó, mert ő van abban a helyzetben. Most majd lesz minden, csak le kell aratni a babérokat. Lesz nemzetbiztonsági ülés, és újabb és újabb emberek emlékeznek, hogy őket is lehallgatták.

Ez amúgy ez egy ilyen jó pont. Ha lehallgattak, akkor tényező vagyok, akkor nem éltem hiába és megőriz az emlékezet, hogy én voltam az, akit lehallgattak. Sikerem volt. Tulajdonképpen győztem, felettem nem lehet napirendre térni, kihagyhatatlan vagyok. Hát kívánom nekik, hogy egészségükre, ilyen kis sikert nem is illik irigyelni.