Az ateista

„Szeretünk átlátni másokon, de nem szeretjük, ha mások átlátnak rajtunk.”

Francois de La Rochefoucauld

„Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateisták számára. Korunk ínségében a szenvedők iránt részvétet éreztem és ezen a módon kívánok rajtuk segíteni.” Így kezdődik Hamvas Béla „A bor filozófiája” című könyve, melyben az ateisták segítségére kíván sietni. Úgy folytatódik, hogy „Az ateisták a mi lelki szegényeink.” Erre az inspirálja az írót hogy – megítélése szerint – az ateistákat megilleti az esendőeket illető segítség, sőt a lelki vigasz. A mű egyébként jól olvasható és Hamvas egyik legszórakoztatóbb írása, melyben kifejti, hogy miért tekinti az ateistákat esendőnek és veszteseinek az élet nevezetű játékban.

És egyben a legindokoltabb is, mert olvasom, hogy egy bizonyos Greg Epsteint választották meg a Harvard Egyetem káplánjának, annak ellenére hogy az illető a ateista, ami annál is meglepőbb mert a káplán funkcióját az egyetemen eredetileg azért alapították hogy lelkipásztorokat képezzenek, akik majd a puritán közösséget fogják szolgálni. Mármost mi sem állhat távolabb egymástól, mint a puritanizmus és az ateizmus, mondhatni kizárják egymást.

Tehát ez a bizonyos Greg Epstein lett a főkáplán, aki nem mulasztotta el, hogy megjegyezze miszerint: „Mi nem Istenben keressük a választ, mi egymás számára vagyunk a válasz”. Függetlenül attól, hogy ennek a kijelentésnek semmi értelme sincs, azért ez arra utal, hogy mi vagyunk önmagunk Istenei. Amivel csak az a baj, hogy tételesen kizárja egy legfőbb lény létezését, ez pedig probléma, hiszen – e szavak szerint – Isten nem létezik és ez legalábbis kemény kijelentés egy káplán szájából. Sőt az amerikai protestantizmus szerint ugyanis „… hitüket és bűnbánatukat közösen kell gyakorolniuk, s gyermekeikkel együtt a Szentírás útmutatásai szerint kell élniük", amely semmiképpen sem esik egybe az ateizmussal.

A nevezett személy természetesen a „humanizmus” nevében szól, ami nem más, mint egy Isten nélküli ám igen vonzónak tűnő mellébeszélés. A vallás – bármilyen vallás – ugyanis előír bizonyos szabályokat, melyeket illik betartani, hiszen különben jön a büntetés, ami bizony igen kellemetlen tud lenni. (Mondjuk itt kivételt képeznek a zsidók, de hát ők mindenhol kivételt képeznek, illetve Isten az e világi életben is képes megbüntetni őket. Ugye van ez a Jób nevű alak, akit Isten tulajdonképpen egy fogadás okán büntet meg.) Tehát szó sincs az isteni megbocsájtásról, a tettekért felelősséggel tartozunk a legfőbb bíró előtt. Sőt. Némely keresztények esetében még az Isteni kegyelem is kell ahhoz, hogy a mennybe jussunk, ez pedig a predesztináció tana. Amúgy egyébként pontosan maguk a puritánok a legelszántabbak a megbüntetésben.

Azt is mondta ez a remek ember, hogy ő a „pozitív erőt” fogja képviselni, ami annál is fontosabb, mert mint elmondja „… ez egy rendkívül nehéz időszak volt, és szinte bárkivel megeshet, hogy az elmúlt években elvesztette egy kicsit az emberiségbe vetett hitét” Ez a dodonai mondat nyilván arra utal, hogy mind a 20 lelki vezető rosszul végzi a munkáját hiszen „kicsit az emberiségbe vetett hitét” vesztette a nép. Ez bizony sajnálatos.

Greg barátunk sokat tett a „humanista” vallás érdekében; pontosabban a „humanizmus” mint vallás elfogadása érdekében. Amúgy ő a „Házasok az első látásra” című tévéműsor egyik nagy sztárja, ez a sorozat fut már Ausztráliában, az Egyesült Királyságban is. Gyakorlatilag egy valóság show, ami a véletlenszerű találkozásokban rejlő izgalmakat mutatja be, időnként még akár viccesnek nevezhető elemekkel dúsítva, tehát a kukkolásra játszik, mint annyi másik hasonló ocsmányság. Ezért bizony kár volt a humanizmust felvállalni, hiszen pontosan olyan Tv-sztár lett, mint az összes többi szélhámos. Természetesen kijárt ő mindenféle iskolákat, csakhogy semmivel nem lett tőlük okosabb – az üzlet az üzlet. A helyzet tehát az, hogy kizárólag a jóemberkedés na meg az üzleti hajlam az, ami egybefűzi a dolgokat. El akar adni nekünk valamit, mint a webshopban, csak itt a szeretet, meg a „humanizmus” az áru és – ne legyenek kétségeink – ugyanazért is van minden.

A régi nóta ez. Majd mindenki boldogan él amíg meg nem hal, és az oroszlán a gödölyével hál – csak kérdés, hogy a gödölye megéli-e a reggelt.