Dévényi István, a "Füles", megvédi Cseh Katalint
„Az árulásokat általában nem szándékos szándék, hanem a karakter gyengesége követi el.”
Francois La Rochefoucauld
A zsidó háborúban esett meg, hogy Nero uralkodásának tizenharmadik évében, Panémosz hónap (június–július) első napján, negyvenhét napi ostrom után elesett a galileai Iotapata erődje. A rómaiak 1200 ember kivételével mindenkit lemészároltak, ám veszélyesnek tartották, hogy Joszéf ben Mattitjáhu, a galileai felkelők főparancsnoka, a iotapatai védelem irányítója nem volt a halottak között. Végül egy asszony vallomása alapján találtak rá. Vespasianust – amikor elé vezették – császárként köszöntötte, ami meglepte a későbbi császárt, hiszen egyszerű hadvezér volt csupán. Így kezdődött az a hihetetlen karrier, amelyet befutott, hiszen Vespasianusnál és az őt követő császároknál is fényes állást töltött be, mert „értett az álomfejtéshez, még az Isten kétértelmű kijelentéseit is meg tudta fejteni, mert pap volt és papnak fia, tehát jól ismerte a szent könyvek jövendöléseit”. Így válik árulóból a rendszer kegyeltjévé valaki.
Dévényi István miatt gondolkodtam el ezen, mert nem tudom, milyen lehet árulónak lenni. Egészen egyszerűen nem éltem még át ezt az élményt és talán már soha nem is fogom; eléggé öreg vagyok már hozzá. Így hát nem tartozom már átélni azt, amit egyszer Dévényi István megtapasztalt. Bár – szerintem – neki sem hiányzott, ám mostanra már talán hozzászokott, sőt, meg is győzte magát, hogy így van ez jól; úgy lehet, már azt is lezárta magában, hogy nem is lehetett másképpen, ez így volt elrendelve. Vagy – tán már meggyőzte magát –, hogy másképpen nem is lehetett. Ki tudja. Mindenesetre az a megjegyzése, hogy sohasem volt olyan boldog, mint a Magyar Nemzet simicskista korszakában, az sokat elárul.
Sok minden állhat egy efféle árulás hátterében. Lehet például a megbántottság, vagy egy alkalmas pillanat az előrelépésre, azonban az bizonyára, hogy úgy látta, ezt a választást a Fidesz elvesztette. Értelemszerűen ekkor Simicska is nyer, és valószínűleg ez állhatott a dolog hátterében, egy akkoriban roppant racionálisnak tűnő gondolat. Elvégre ő is csak pénzből él. Most aztán már exkuzálhatja magát, de az árulás árulás marad.
Most azonban egy másik, rá jellemző eseten fogunk elmélkedni, amelyben tükröződik az egész változás, amelyen keresztülment. Ez az eset pedig Cseh Katalin esküvője. Most itt nem akarok megjegyzéseket tenni arra, aki kitette a fotókat, legyen ez az ő problémája. Nyilván jó oka volt erre. Például pénzt akart kapni érte, de lehet az is, hogy a látottak háborították föl.
Zárójel. Például Kabul rózsája azt nem értette, hogy miért Cseh Katalin esküvője került ennyire az érdeklődés középpontjába. Hát azért, kedves képviselő asszony, mert éppen hangos volt a sajtó holmi 4,8 milliárd forinttól, amelyet a nagyszerű képviselőnőnek sikerült eltenni, és ez már eléggé számottevő összeg, hogy emlegetni lehessen. Lehet ugyan, majd kiderül, semmi érdekes nem történt ezzel kapcsolatban, sőt, minden a legnagyobb rendben zajlott, ám ekkora összeget eltenni bizonyos kétségeket vet fel a „csak a Fidesz nyerhet” szlogen igazságtartalmával kapcsolatban. Zárójel bezárva.
Na most, amire Dévényi utal, az egyszerűen nem igaz. Ha Lady Botmixer – bár ezt valójában Paprika Kinga mondta, de ő lelkesen helyeselt – valóban egy menyasszonyszöktetésben vett volna részt, akkor menyasszonyi ruhában kerített volna arra sort. Ez ugyanis így illik, már aki hódol ennek a szokásnak. (Mondjuk meglehetősen taszító szokás, de aki szórakoztatónak tartja, annak lelke rajta.) Szó sincs arról, hogy „...ahol a menyasszony ügyesen próbál elrejtőzni a vőlegény elől az asztalok alatt”. Nem. Cseh Katalin valószínűleg az ismert okokból tartózkodott az asztal alatt: egyszerűen részeg volt, mint az albán szamár. Egyébként sem a vőlegény elől kell elrejtőznie, hanem a násznép arra kapható tagjai elől. Mondjuk az legalább értékelhető, hogy Berg nem kipában üldözte a „szökött” menyasszonyt, illetve már az ifjú arát. Mit szólt volna a rabbi.
Ez az egész mintegy megkoronázta Katalin asszony eddigi tevékenységét. Tudjuk, a másik nőszemély, Donáth Anna lelkes részvétele mellett minden, a magyarokat elítélő, megbélyegző akcióban benne voltak, ahol csak lehetett, elítéltek bennünket – természetesen nem a „népet”, hanem csak a kormányt. Persze nehéz csak a kormányt elítélni, miközben mitőlünk veszik el a pénzt. Amúgy a teljes ellenzéki delegáció lelkes részvételével és velük mély egyetértésben.
Természetesen lehet azzal érvelni, hogy a lagzi költségei messze nem érték el, amit neki tulajdonítanak, hiszen senki nem tudja, mennyi volt valójában. Az azonban bizonyos volt, hogy jócskán túllépték a tolerálható mértéket, és most már senki nem mossa le róluk a rongyrázást. Ami pedig a mátka viselkedését illeti, az is minden határon túlment.
Fülesnek meg azt üzenem, ne szólja le a Magyar Nemzetet azzal, hogy:
„Azért a Magyar Nemzetnél érezték, hogy ez az egész eléggé gáz, úgyhogy fideszes polgári mázzal öntötték le a bűzölgő trágyakupacot.”
Mert bizony a bűzölgő trágyakupacot pontosan azzal öntötték le, amivel kellett.
