Ki a propagandista?

„Amíg a dolgozók nyomorognak, addig a felső réteg tejben-vajban fürdik és a legjobb szállítója és vevője a spekulánsoknak.”

Rákosi Mátyás: A jugoszláv trockisták az imperializmus rohamcsapata

Suetonius, aki aztán joggal volt vádolható a propagandával, írt Néróról egy hosszú és igencsak elfogultnak tűnő írásművet. Elmondja ott mindennek a császárt. Nevezi fukarnak, pénzszórónak, buzinak, gyújtogatónak, egyszerűen mindennek, ami rossz. Vajon nevezhetjük-e Suetoniust ezek után propagandistának? Bizonyára. Hiszen – mint a legújabb történeti vizsgálatok kimutatták – Néró nem volt annyira rossz, mint ahogyan a neves szerző bemutatta. Az ókori szerző onnan jutott eszembe, hogy elolvastam a Molnár Áron, alias noÁr barátunk nyilatkozatát arról, hogy ő egy PestiSrácokos újságírót „propagandistának” tart.

Az illető igazi polihisztor, mindenhez is ért. Szinte nincs ügy, amiben ne foglalna állást, legyen az környezetvédelem, politika, bármi. Nyilván engem is „propagandistának” tart – sajnos én sem vagyok sokkal jobb véleménnyel róla, nincs ezzel semmi baj. Mert én meg őt tartom egy erősen közepes képességű komédiásnak, akinek a tetejébe még kecskepofája is van, szellemi képességei pedig oly magasan vannak, hogy az ember megbotlik bennük. Egyébként noÁr a rap nevű „zenét” műveli, ami a káromkodós négerek műfaja, és ami ugyebár minden, csak nem „zene”, hanem szórakoztatóipari melléktermék, és mint ilyen, veszélyes a befogadóra, mondhatni, tökéletesen elhülyíti.

A tehetségtelensége eléggé nyilvánvaló, úgyhogy nem is kell tovább ragozni. Ehhez képest nem értem, a sok díjat, kitüntetést hol szerezte, valószínűleg oly sok van belőlük, hogy jobb híján neki adták, illetve a libsik amúgy is szeretik egymást kitüntetni. Bizonyára jót tesz az önértékelésüknek. Aztán kibújik a szög a zsákból, hiszen: „...fogalmazott az OnBrands szerint Demeter Áron, a noÁr-t a díjra jelölő Amnesty International Magyarország programvezetője” – így már mindent értek.

Az említett, rövid, de velős írásban tízszer használja a „propagandista” szót, mintegy epitheton ornansként – ami egy ilyen rövid műben tán egy kicsit soknak tűnik. „Döbbenettel értesültem arról, hogy az ATV reggeli műsorába beengedtek az újságírók közé egy propagandistát” – kezdi a híres művész. (Akit a következőkben csak noÁrként fogok emlegetni. Mennyit számít egy ékezet.) NoÁr úgy véli, hogy egyáltalán nem lenne szabad bárkit is beengedni, akiről csak a gyanúja is felmerül, hogy „propagandista”. No de akkor mi a helyzet a Telexszel, vagy például a 444-gyel és a többi elkötelezett libsi médiával? Hiszen ők aztán nettó propagandisták, sőt, nem is nagyon titkolják, hiszen mindegyik – némi utánolvasással kiderül – a Soros-birodalomhoz tartozik.

Méghozzá elválaszthatatlanul, mintegy össze is vannak nőve a Soros-birodalom létformájában, de ha jól értem, az nem számít, mert az az igazi, olyan jó nyálas. Például az Öt című műsorban is olyan meghatóan volt hülye, hogy könnyes lett a szemem. A műsorban kiderült, hogy noÁr a legprimitívebb jóemberkedésben érdekelt, számára csak az a fontos. Nem néz semmit ezen kívül, mindegy bármilyen racionális érv – kizárólag a legprimitívebb érzelmi érvek foglalkoztatják. Persze ez nem véletlen, hiszen egybeesik az általános libsizmus érvrendszerével, és ezzel noÁr semmiképpen nem megy szembe, ezért aztán ő is egy propagandista. Ő az igazi.

Hiszen ki nem lép ebből a szerepből, sőt még pénzt is csinál belőle, mi kéne még a propagandából. Márpedig aki még pénzt is csinál a meggyőződéséből, az aztán az igazi, tőről metszett propagandista.

Nekem sajnos csak négyszer sikerült leírnom azt, hogy propagandista. Pedig noÁr tényleg az.

Vezető kép: NoÁr pólót reklámoz