Gyurcsány imája
Most már imákat is ír Fletó. Nem nagyon tud mást tenni, hiszen a DK stabilan 8-9 százalékon áll, nem marad más, mint az ima. Persze az is teljesen reménytelen, hiszen Isten jó pár évre a pokolba száműzi. Most azonban – nem tehetek mást – kénytelen leszek műelemzésnek neki állni; hiszen egy vers bármilyen rossz is, megérdemli. Vagy nem, de ezt döntse el a nyájas olvasó. Mindenesetre ez itt egy igazi gyurcsányiáda, mely sem tartalmában, sem formájában nem nyújt egy élményt, de hát: ez van.
Nem te írod a szót, a szó ír téged.
Coelhoi mélységű gondolat. Az a kutya szó pedig azt írja: hazaáruló. Nem én mondom: a szó írja.
Azzá válunk, ami gondolatban, szóban életre kel. A szó valóságot teremt. Téged, hazát, szerethető, vagy gyűlöletes világot.
Hát, hogy mi kel életre a szóban, azt sajnos nem tudom. Az azonban biztos, bármi is kel életre, az nagyon elmarasztaló. Mert a mester a gyűlöletes világban érdekelt, mármint ami a számára gyűlöletes, az a mindenség számára is az. Hiszen minden is szar, már a bolgár dromedár számára is, akit próbál fedezékként használni. Fel kell figyelni a kétbites szerkezetre: vagy a Fletói nagyszerűség vagy a Fidesz rossz politikája.
Tertium non datur.
Magyarország durva hely lett. Akarták, hogy ilyen legyen. Szavaik megmérgeztek bennünket.
A Fidesz és különösen a Viktor akarta, hogy ilyenné váljon. Természetesen csak a szavaik mérgeznek bennünket, Fletó ugyanis el sem tudja képzelni, hogy a szavakon túl is van valami; neki nem is volt.
A jókat is. Lassan a jók is az ő szavaikat mondják. Aki mégis a sajátját próbálja, visszhangtalanul kongó ürességbe zuhan.
Nagyon költői mondat. A
„kongó üresség”
amely nem máshol, mint az alkotó hülye fejében lakozik. Kiemelkedő mondata:
„A jókat is”.
Mert a jók ugye természetesen csak a D(egenerált) K-ban lehetnek, de ott sem automatikusan. Ó nem. Először kell a nagyfőnök áldása és talán bolgár dromedáré is; akkor van boldogság.
Zuhanhat. Ha elveszik a szavakat, akkor elveszik a gondolatot, ha elveszik a gondolatot, akkor birtokukban, az ő világukban, a börtönükben vagy. Beférkőztek. Szavak, fordulatok, gesztusok írják a valóságot a politikában. Mi nem engedjük, hogy elvegyék szavainkat. Mi nem engedjük, hogy magyarázzák a magyarázhatatlant. Mi nem engedjük, hogy becstelenségben tartsák az embert, a hazát. Mi jelentjük a holnap még pislákoló reményét Magyarország számára.
Hát tulajdonképpen
„Szavak, fordulatok, gesztusok írják a valóságot a politikában”.
Amint 2006-ban is. Öszöd után is. Mindenekelőtt maga a beszéd, és ami utána következett, Isteni szerencse, hogy senki nem halt meg. Pedig volt tank meg ami belefért… Mert akkor – meggyőződésem – lett volna statárium, meg minden és a magyarság sorsa rosszra fordult volna. Szerencsére nem lett
„csak”
néhány kilőtt szem, viperával vert tüntetők és egyéb nyalánkságok. Ami azt illeti, a remény csak pislákol és nem lesz belőle semmi. Tulajdonképpen az egész leírható egy halhatatlan Karinthy verssel:
Kicsi kunyhó, szerető szív, Messze égbolt, tiszta, kék - Fulladjon meg Orbán Viktor Lehetőleg máma még.
Maradhattál volna részeg, az legalább látszik rajtad.
Vezető kép: MTI/Kovács Tamás
