A Momentum-akció

Eljött hát, amit alig vártunk. Ügynökünk bejutott a Momentum legbelső szentélyébe, ahol a titkos, földalatti akcióikat szervezik.

A helyszín eléggé jellegtelen – mint például FeGyőr – és nem sokat árul el az itt szövögetett tervekről. Talán egy, a háttérben lógó, félig eltakart Orosz Anna portré mely kissé romos állapotban függ a falon, az mesél a zűrös időkről. Bizonyára a gyerek miatt nem tudott itt lenni, vagy nem is akart. Jelen van a Momentum teljes vezérkara és a tanácskozáson részt vett Hadházy MindentőlFüggetlenKépviselő is (akiről csak mint MFK fogunk említést tenni a későbbiekben), aki – tán meglepő – de a függetlenséget képviselte, de azt nagyon. Ő, egyébként, az izgalmas események egy pontján találóan megjegyezte, hogy: „

Nem fogunk semmit elérni

” – és lőn.

Jegyzőkönyv.

• Jelen vannak: FeGyőr, Gelencsér, népség, katonaság (na az nem), tüdővészes rokonok, éjjeli mint menedékhely.
• Gelencsér: Eljött az idő. Most végső csapást mérünk a rendszerre. Lebontjuk a KORDONT, velünk ne szórakozzon senki! (Taps, éljenzés) Nem értünk egyet az atomerőművel, az akkumulátor gyárral, nem értünk egyet semmivel, és különben is!
• FeGyőr: Minden háztetőre atomerőművet! Izé… nem úgy értettem…
• Gelencsér: Most pedig vonuljunk ki, és le azzal a torlasszal, mely utunkban áll!
• (Mind elvonulnak a Karmelitához, ahonnan a következő helyzetjelentést úgyszintén kiküldött tudósítónk jelenti. Aki egy sárga mellényben pompázik, melynek felirata: „Stop propaganda”. Mint kifejtette, a kordont le kell bontani mert le kell bontani; e némileg tautologikus magyarázat után bontásba is kezdett.)
• MFK: Döntsd a kordont, ne sajnálkozz! A kerítés elemeket balra…
• FeGyőr: Csihadj Áki. Ez nem rólad szól, hanem a Momentumról, mi fogunk most olyat tenni, hogy csak na.
• Gelencsér: A kordon egy szimbólum a magyar nép elnyomásának szimbóluma, valamint egy építési területé is. Mi most mindkettőt leromboljuk! Főleg az építési területet, azt majd úgyis visszaépítik.

És ez így ment órákon át.

Azután egyszer csak mindenkinek a Karmelitánál volt dolga, hogy megnézze, mit csinálnak ezek a hülyék.

• A történet egy pontján csatlakozott a tüntetőkhöz Jakab, a parizeres is, egy elegáns füles szatyor társaságában, amelyben bizonyára az étkészletét és a szükséges parizert hordozta. Kifejtette, hogy – mostani mániájának megfelelően – csak a az új választások kiírásának van jövője. Majd néhány hülyeség kifejtése után távozott, mint Molnár Enikő a mozgássérült mosdóból.
• Azután következett Schmuck Bözsike, aki kifejtette (szép, színes kabátban – stílszerűen, talán még madarak is voltak rajta, hogy ők éppen építeni akarnak kordonokat, az akkumulátor gyárak helyére, hogy ezt hogyan gondolta, az rejtély, de voltak már kevésbé megfejthető kijelentései is.
• Majd érkezett Hiller is, aki – mint mondta – a sajtóból tájékozódott, ezért nem volt véleménye az építési területről.
• A DK-nak is volt véleménye, melyet Arató Gergely fejtett ki. Eszerint minden figyelemfelhívó akciónak van helye. Ezt kibírta röhögés nélkül.

Mivel a Karmelita ajtajára nem sikerült kiszögezni a nevezetes hét pontjukat, a rendőrség (alig bírták visszatartani a röhögésüket) nem engedte meg nekik. Kudarc; de aztán átvonultak a köztársasági elnökhöz, és ott kiállíttatták a hét pontjukat. Mindezt lógó seggű farmerben vezényelte MFK, aki vezérszerepet játszott újra. Megérkezett a „

szimbolikus

” hívószó, valamint a „

tömegek

” műszó, melyet igen sokszor használtak. Sőt, még ki is függeszthették az oszlopokra. Diadal! Mindezek után a kordon teteménél felsorakoztak, és győztesen körül is állták.

Ekkor következett a nap fénypontja: felolvasták magát a kiáltványt. Volt abban minden, mi szem-szájnak ingere. Nekem különösen tetszett a mészároslőrincezés. Valamint az EU-ügyészséghez való csatlakozás, hogy mi a vonzó abban az rejtély, hiszen nem is csinálnak semmit. De akkor is kell.

Hát így zajlott a nagy haddelhadd. Hogy ennek mi értelme volt az titok de mi nagyon jól szórakoztunk.