A pad vagy a szék?

„Egy kis székre lecsücsülünk csücs”

Mondóka

Megáldta az Isten a franzstadtiakat, de nagyon. Ez a banya – Baranyi Krisztináról van szó – már többször is kiakasztotta a Fradi-ultrákat. Véleményem szerint mindenekelőtt a külsejével, mert arckifejezése nem kifejezetten előnyös, inkább ijesztő; mondhatnók randa. Az a hajzat hosszúra engedve, néha szőke, néha barna… legalább zöld nem volt még. A természetéről nem is beszélve, hiszen számtalan rúgást helyezett el a hardcore-fradistákon.

Első nagy alkotása az ún. „BLM-szobor” volt. Már a körülmények is rendkívüliek voltak. Az „alkotást” először körülkerítették, még keresztek is voltak a karámon, mintegy védekezésképpen, aztán létrát támasztottak hozzá, hogy felülről is látható legyen, míg végül néhány lelkes „szurkoló” – amúgy a Légió Hungária néhány tagja – rövid tétovázás után ledöntötték. Az alig egy méter magas szobor pár nap alatt eltűnt, minden lelkes művészetpártoló őszinte bánatára. A szobor egyébként gagyi műanyagból készült, úgyhogy nem is volt nehéz ledönteni. „Sem akkor, sem most nem kívánok döntéseket hozni művészeti ügyekben, én komolyan gondolom, hogy a politikának a művészeti alkotások kritikájában nem lehet szerepe”;mondá a honanya. Na ja. Ha már nem tudott mást mondani.

Amúgy a szoborügyben eléggé érdekes az a magyarázat, hogy a kommunisták által állított szobrokat nem kellett volna eltüntetni. Elég csak a „szaró Lenin” című műalkotás hányatott sorsára gondolni, vagy az „Osztyapenkó szobor” amelyről kiderült, hogy sohasem történt meg, nem volt ilyen esemény, eltakarítása éppen aktuális volt. Csak azt a látszatot szolgálta, hogy a ruszkik fel akarták szólítani Budapest népét a fegyverletételre, csak a fasiszták voltak annyira kegyetlenek, hogy nem engedték. Mert ők nagyon kegyesek voltak… Viszont az autóstopposok mindig az Osztyapenkónál találkoztak a Balatonra menet; ennyi haszon legalább volt benne.

Most pedig a pad, vagy szék. Először nem volt eldönthető, hogy pad vagy szék lesz-e. A pad vagy szék története röviden és némi tanulsággal.

Az Amnesty International által kitett padot – valószínűleg a fradiultrák – segítségével először zöld-fehérre festették és ez mindenki elégedettségét okozta. Baranyi azt írta: „a ferencvárosi fociultrák hatalmas győzelmet arattak a Tompa utcában” – nyilván humorosan. A BRFK nyomoz, rémülten várjuk az eredményt. Mikor még úgy tűnt, hogy pad lesz, akkor barnára festették, és úgy látszott, hogy minden rendben lesz, hiszen a barna pad, az semleges. Ekkor jött Krisztina mama és azt mondta, hogy őriztetni fogják a padot és „A Pride-hónapban hoztuk ezt az üzenetet idén is, és jövőre is ezzel az üzenettel fogunk jönni”. Csak megjegyezném, hogy a padot immár hatodszor pingálták át, ami még gombócból is sok. Végül az önkormányzat elszállíttatta a padot, mert le kellett csiszolni annyi festék volt rajta. Hát volt rajta elég.

Csak azért tekintettük át a pad vagy szék sorsát, mert igen tanulságos, hiszen ha egy ilyen üllőalkalmatosság ekkora port vert fel, akkor mit várunk a politika egyéb területeitől. Azt még nem is említettem, hogy volt egy szék is, – szintén szivárvány színű – amit Bede Zsolt egykedvűen bedobott a kukába, méghozzá fejjel lefelé.

Itt tartunk most. Nem lesz ebből békesség sohasem.

Vezető kép: Szorgoskodó padfeső aktivisták (Facebook)