Pesti Srácok

A pad vagy a szék?

A pad vagy a szék?

Egy kis székre lecsücsülünk csücs”

Mondóka

Megáldta az Isten a franzstadtiakat, de nagyon. Ez a banya – Baranyi Krisztináról van szó – már többször is kiakasztotta a Fradi-ultrákat. Véleményem szerint mindenekelőtt a külsejével, mert arckifejezése nem kifejezetten előnyös, inkább ijesztő; mondhatnók randa. Az a hajzat hosszúra engedve, néha szőke, néha barna… legalább zöld nem volt még. A természetéről nem is beszélve, hiszen számtalan rúgást helyezett el a hardcore-fradistákon.

PestiSracok facebook image

Első nagy alkotása az ún. „BLM-szobor” volt. Már a körülmények is rendkívüliek voltak. Az „alkotást” először körülkerítették, még keresztek is voltak a karámon, mintegy védekezésképpen, aztán létrát támasztottak hozzá, hogy felülről is látható legyen, míg végül néhány lelkes „szurkoló” – amúgy a Légió Hungária néhány tagja – rövid tétovázás után ledöntötték. Az alig egy méter magas szobor pár nap alatt eltűnt, minden lelkes művészetpártoló őszinte bánatára. A szobor egyébként gagyi műanyagból készült, úgyhogy nem is volt nehéz ledönteni. „Sem akkor, sem most nem kívánok döntéseket hozni művészeti ügyekben, én komolyan gondolom, hogy a politikának a művészeti alkotások kritikájában nem lehet szerepe”;mondá a honanya. Na ja. Ha már nem tudott mást mondani.

Amúgy a szoborügyben eléggé érdekes az a magyarázat, hogy a kommunisták által állított szobrokat nem kellett volna eltüntetni. Elég csak a „szaró Lenin” című műalkotás hányatott sorsára gondolni, vagy az „Osztyapenkó szobor” amelyről kiderült, hogy sohasem történt meg, nem volt ilyen esemény, eltakarítása éppen aktuális volt. Csak azt a látszatot szolgálta, hogy a ruszkik fel akarták szólítani Budapest népét a fegyverletételre, csak a fasiszták voltak annyira kegyetlenek, hogy nem engedték. Mert ők nagyon kegyesek voltak… Viszont az autóstopposok mindig az Osztyapenkónál találkoztak a Balatonra menet; ennyi haszon legalább volt benne.

Most pedig a pad, vagy szék. Először nem volt eldönthető, hogy pad vagy szék lesz-e. A pad vagy szék története röviden és némi tanulsággal.

Az Amnesty International által kitett padot – valószínűleg a fradiultrák – segítségével először zöld-fehérre festették és ez mindenki elégedettségét okozta. Baranyi azt írta: „a ferencvárosi fociultrák hatalmas győzelmet arattak a Tompa utcában” – nyilván humorosan. A BRFK nyomoz, rémülten várjuk az eredményt. Mikor még úgy tűnt, hogy pad lesz, akkor barnára festették, és úgy látszott, hogy minden rendben lesz, hiszen a barna pad, az semleges. Ekkor jött Krisztina mama és azt mondta, hogy őriztetni fogják a padot és „A Pride-hónapban hoztuk ezt az üzenetet idén is, és jövőre is ezzel az üzenettel fogunk jönni”. Csak megjegyezném, hogy a padot immár hatodszor pingálták át, ami még gombócból is sok. Végül az önkormányzat elszállíttatta a padot, mert le kellett csiszolni annyi festék volt rajta. Hát volt rajta elég.

Csak azért tekintettük át a pad vagy szék sorsát, mert igen tanulságos, hiszen ha egy ilyen üllőalkalmatosság ekkora port vert fel, akkor mit várunk a politika egyéb területeitől. Azt még nem is említettem, hogy volt egy szék is, – szintén szivárvány színű – amit Bede Zsolt egykedvűen bedobott a kukába, méghozzá fejjel lefelé.

Itt tartunk most. Nem lesz ebből békesség sohasem.

Vezető kép: Szorgoskodó padfeső aktivisták (Facebook)

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.