Nemcsák Károly szerint a Nemzeti Színház a színházak sorában kiemelt és fontos hely, de folyamatosan pellengérre van állítva. Azzal kezdődött minden, hogy 1965. március 15-én felrobbantották a Blaha Lujza téren a Nemzeti Színházat. Mindezt a kommunista rendszer, Kádár János vezetésével szenvtelenül tette, nem törődve a színészek és az emberek tiltakozásával. Nem csak a nemzet színházát robbantották fel Székely Bertalan és Lotz Károly freskóival együtt, de megalázták a magyar nemzetet, népet azzal is, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepnapján robbantottak. Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész, a József Attila Színház igazgatója volt az Öreg vendége.
Az eredeti lerombolása után hosszú ideig a színház társulata kölcsönzött épületben dolgozott, míg végül a balliberális ellenzék akadékoskodása ellenére, az első Orbán-kormány idejében megépülhetett a Nemzeti Színház a Duna-parton. Az igazgató a színház világában azt tartja a legnagyobb bajnak, hogy nem a művészet színvonaláért, a szakmaiságért folyik a küzdelem, hanem ideológiák elfogadtatásáért. A balliberális színészek, rendezők nem tudják elfogadni, hogy a jobb vagy nemzeti oldalon álló színészek, rendezők is tudnak remekműveket alkotni, tolmácsolni, sőt, színházakat vezetni.
A nemzetellenesség, a gyűlöletkeltés csak árt a színházaknak
– szögezte le az igazgató. A József Attila Színházat több mint egy évtizede igazgató Nemcsák Károly úgy érzi, hogy neki sikerült a színházában egy olyan közösséget összehozni, ahol a művészi munka a fontos, és nem az, hogy ki hova tartozik. Jó értelemben vett vidéki színházként sokféle darabot játszanak – így működik a József Attila, amely kiszolgálja nemcsak az Angyalföld, Újpest színház szeretőinek igényét, de ugyanúgy szeretnek idejárni Budáról, belvárosból vagy az ország más területeiről is emberek.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS