Pesti Srácok

Európa, ahol a keresztények üldözése lassan mindennapossá válik

Európa, ahol  a keresztények üldözése lassan mindennapossá válik

Európának évtizedek kellettek ahhoz, hogy eljusson arra a szintre, hogy egy büszke európai keresztény kontinensből átváltozzon egy olyan hellyé, ahol a kereszténység már nemcsak, hogy nem kívánatos, de annak üldözése lassan mindennapos lesz. Európa, azon belül is az uniós tisztségviselők és politikusainak többsége csendben figyeli és egyben sietteti kontinensünk keresztény gyökereitől való elszakadását, és a szolidaritás és tolerancia jegyében segíti az iszlám vallás terjedését főként Nyugat-Európában. A kereszténység templomainak és az abban található kegyképeknek és szobroknak a megtámadása és megszégyenítése nem vált már ki védelmi ösztönt a "nagy" európai politikusok vezetőiből, mert szerintük a kereszténység csak visszahúz és röghöz köt, míg az iszlám csak előre visz.

Nemcsak az európai tapasztalatok, hanem az Európai Keresztények Elleni Intoleranciát és Diszkriminációt Megfigyelő Központ (OIDAC Europe) friss jelentése szerint is megemelkedett a templomok elleni, keresztényellenes gyújtogatások száma Németországban, és nő az intolerancia légköre. Azok számára, akik külföldi híreket is olvasnak, nem újdonság a fentebbi adat, hiszen Németországban már évekkel ezelőtt is lehetett olvasni a kereszténység ellen intézett támadásokról. 

keresztény
Európában rohamosan nő a keresztények elleni támadás száma. 

Rohamosan nő a keresztényellenes támadások száma Európában

A számok pedig magukért beszélnek: 

Németországban 2024-ben 33 templomgyújtogatás történt.

A Die Welt beszámolója szerint ez rekordmagas számot jelent az országban, és a legtöbbet az összes európai országhoz képest. Erről akaratlanul eszünkbe jut a Merkel-féle bevándorláspárti politika, amikor a német kancellár megnyitotta az ország láthatatlan kapuit a migránsok előtt, akik ellenőrizetlenül, hivatalos iratok nélkül érkeztek meg Európa határaihoz, hogy hazugságokkal bejussanak az schengeni övezetbe, és végül a befogadó állam pénzén tengessék az életüket. Merkelnek és a németeknek nem számított a kulturális ás vallási különbség, a lényeg számukra a liberalizmus kiteljesedése volt, amely felülírja a polgárok érdekeit és biztonságát. 

Idén augusztusban már a Német Püspöki Konferencia (DBK) is arra figyelmeztetett, hogy a templomok elleni támadások fokozódnak, és hogy mostanra minden tabu megdőlt. Hangsúlyozták, hogy évek óta egyre súlyosbodó problémával küzdenek:

ürülék a szenteltvíztartókban és a gyóntatószékekben, lefejezett Krisztus- és szentszobrok, cigarettacsikkek és egyéb szemét a kegyképek előtt, megrongált ima- és énekeskönyvek, felborult padok, betört ablakok, oltárképek és egész oltárok felgyújtása és lerombolása.

Az OIDAC jelentése szerint a rendőrség által regisztrált keresztényellenes gyűlölet-bűncselekmények száma Németországban tavaly 22 százalékkal, 337-re emelkedett.

Franciaország: az európai iszlám állam?

A francia állam német barátjukénál sokkal rosszabb számot produkált: 

ugyanis ott történt a legtöbb keresztényellenes bűncselekmény az európai országok közül,  a mintegy 770 rendőrség által regisztrált incidenst és további 139-et civil társadalmi csoportok által jelentett incidens jelent. 

Franciaország, amelynek vezetője Martell Károly még visszaverte a muszlim hadsereget megvédve ezzel Európát és a kereszténységet, most bővelkedik a keresztényellenes támadásokban, amelyekben - a szélsőbaloldali nézeteket valló polgárokon túl- az iszlamisták nagy számban részt vesznek. 

Utóbbihoz kapcsolódik egy dél-franciaországi temető meggyalázását, ahol több mint 50 sírt és a templomot is megrongálták, olyan feliratokkal, mint például „Vessétek alá magatokat az iszlámnak”.

A The European Conservative hírportál felidézte, hogy szeptemberben Lyonban brutálisan meggyilkolták az Iszlám Állam üldöztetése elől menekülő iraki keresztényt, Ashur Sarnayát. Ashurt az iszlámkritikája miatt vették célba. A Közel-Keletről elmenekült keresztények egyre gyakrabban szembesülnek hasonló erőszakkal Európában.

De egyéb helyeken is üldözik a keresztényeket, ugyanis büntetőeljárásokkal is szembe kell nézniük hitnyilvánításuk miatt, például ha abortuszklinikák közelében imádkoznak vagy bibliai verseket akarnak békésen megvitatni.

Az OIDAC az igazolható indítékú támadások között talált kapcsolatokat a radikális iszlamista ideológiával, a radikális baloldali ideológiával, más politikai tényezőkkel és 15 olyan incidenssel, amelyek sátáni szimbólumokat vagy utalásokat tartalmaztak.

Európában tavaly összesen 2211 keresztényellenes bűncselekmény történt, de sok rendőri szerv csak a politikai indíttatású keresztényellenes gyűlölet-bűncselekményeket rögzíti, míg a más indíttatású keresztényellenes támadásokról nincs adatuk.

E mögött a szám mögött konkrét templomrongálási, gyújtogatási és fizikai erőszakos esetek állnak, amelyek valós következményekkel járnak a helyi közösségek életére nézve. 

– hangsúlyozta Anja Tang, az OIDAC igazgatója a Die Weltnek.

Hozzátette ugyanakkor, hogy sokkal több bejelentés nélküli esetre utaló jel mutatkozik: egy, körülbelül ezer lengyelországi pap körében végzett felmérés szerint az elmúlt évben sokan szembesültek keresztényellenes agresszióval, de kevesebb mint 20 százalékuk jelentette az ilyen eseteket a rendőrségnek. Vagyis a rögzített szám sokkal nagyobb annál, mint amelyet a politikusok a kezükhöz kapnak. 

Ha egy túlnyomórészt katolikus országban a papok fele bántalmazást tapasztal, a keresztényekkel szembeni ellenséges hozzáállást már nem lehet marginális kérdésként elintézni.

 – figyelmeztetett Tang.

Ugyanakkor egyelőre úgy tűnik, hogy az uniós vezetőknek sokkal jobb dolguk van annál, minthogy olyan konzervatív témakörbe tartozó területtel foglalkozzanak, mint a keresztényvallás üldözése. Megjegyeznénk, a beavatkozás a részükről nem tűrne halasztást, ha a sértetti oldalon az iszlám közösség lenne. 
 

 

Ajánljuk még

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.