Pesti Srácok

Németországban már győzött az iszlám terror - A keresztények kezdhetnek lemondani a karácsonyukról

Németországban már győzött az iszlám terror  - A keresztények kezdhetnek lemondani a karácsonyukról

Sorra mondják fel a német nagyvárosok a karácsonyi vásárokat. Nemcsak félelemből, hanem azért is, mert túl szigorúak, megfizethetetlenek a védelmi előírások. A terroristák tehát győztek, mert a német társadalom riadt visszavonulót fújt, ami messze túlmutat a karácsonyi vásárokon.

Nem, nem csak azért választják az iszlamista terroristák a karácsonyi vásárokat célpontul, mert olyankor jó sok embert lehet letarolni, hiszen az ilyen logika mentén pusztíthatnának akár egy Pride-felvonuláson is. Az LMBTQ-lobbi agymosó önünneplését persze okkal nem háborgatják a terroristák. Az iszlamisták ugyanis fanatikus őrültek, de nem hülyék. Tudják, hogy a Pride és a gender-ideológia éppúgy pusztítja az európai kultúrát, ahogyan azt ők is szeretnék. Közös a céljuk. Meg ki is akarna magának valami lila hónaljszőrös, túlsúlyos és krónikus elhanyagoltságtól szenvedő „személyt” szolgának az öröklétben? Pláne ilyenekből többet? Az igazi ellenség továbbra is a szelíd kereszténység, amely sokkal élhetőbb, gazdagabb világot tudott teremteni, mint az erőszakos iszlám. Ezt el kell venni, el kell pusztítani. A karácsonyi vásár tehát azért célpont, mert karácsonyi. Azaz itt sok keresztény áldozatot tehet másvilági szolgájává a sok importált agysebész Abdul meg Mohamed.

karácsony
A karácsonyi vásár romokban Magdeburgban

Egy kislányt is begyűjtött túlvilági szolgának Táleb Magdeburgban

És nem is kell ezeket a terrortámadásokat túlzásba vinni. Még a végén baja esik a sok iszlám szélsőségesnek, akik gyerekeket is csinálhatnának. Lényegében elég volt két „sikeres” is. 

  • Az egyik 2016 december 19-én a német fővárosban Berlinben esett meg, amikor egy Anis Amri nevű tunéziai migráns egy elrabolt teherautóval a karácsonyi vásárba hajtott. Hangsúlyozom ismét, nem Pride-ba vagy valami más tömegőrületbe. Anis Amri kereszényeket akart ölni, a karácsonyt akarta legázolni. Neki 13 szolgája lesz a túlvilágon. Ennyit ölt meg a teherautó sofőrjével együtt. Közel ötven embert pedig megsebesített.
  • Voltak közben mindenféle próbálkozások, de másodjára végül 2024 december 20—án Magdeburgban sikerült egy  bizonyos Táleb el-Abdálmohszennek, egy beilleszkedett szaúdi migránsnak autójával úgy a karácsonyi vásárba hajtani, hogy öt keresztény túlvilági szolgát is begyűjtött. Közöttük egy kilencéves kislányt. Táleb el-Abdálmohszen jelenleg ítéletre vár, de közben is arról álmodozik, mit fog majd csinálni azzal a kislánnyal a túlvilágon. Jaj, az esetben csak megsérült 230 túlélőről majdnem elfeledkeztünk. Persze, ők amúgy sem annyira fontosak, Allah a mennyekben nem ad értük külön pirospontot.

A németek úgy vannak vele, hogy akkor inkább a karácsonyi vásár le legyen

A lényeg, hogy azért mégiscsak volt hatása a németekre ezeknek a támadásoknak. Rögtön ki is találták a megoldást, csak, mivel a németeknek német agyuk van, ezért pont a fordítottját csinálták, mint amit egy normális európai tenne. Nem a migránsokat terelték szépen haza bőszen elnézést kérve Európától a 2015-ös tévedésért. Inkább rendszabályokat hoztak, milyen feltételeket kell biztosítani egy biztonságos karácsonyi vásár megtartásához. Hány kamerát kell fölszerelni, hová kellenek a betonelemek, hogy megállítsák az autókat, és sorolhatnánk. Ez pedig aztán annyira felverte az karácsonyi vásárok szervezésének árát, illetve annyira megbonyolította, hogy több német város döntött úgy, akkor inkább lemond a karácsonyi vásárról. A Die Welt két ilyen várost Overathot és Kerpent említi cikkében, de nyilván nem teljes a lista.

Persze mondhatnánk, hogy ez csak egy karácsonyi vásár. Nem nagy kár érte, a karácsony úgysem erről szól. Pedig a folyamat egyértelmű. A német társadalom bebizonyította, hogy a terrorra visszahúzódással válaszol, gyenge és gyáva konfrontálódni. Ezért a jövőben bárhol támadnak majd a szélsőséges muszlimok, ott szigorítások, biztonsági rendszabályok következnek, amelyek szépen megbénítják a hagyományos, ünnepi összejöveteleket. Mi lesz, ha egyszer egy templomban robbantanak? Nemcsak a terror riasztja majd el a keresztényeket a templomtól, hanem a védelmi intézkedéseik is. Mi lesz, ha az egyházak nem fogják tudni vállalni a védelmi kiadásokat? Akkor majd nem lesznek misék, istentiszteletek. Otthon, négy fal közt lehet kereszténykedni.

Szóval a folyamat elindult. Az iszlám győzött. Nem kellett sok ember hozzá, mert a németek valamiért hagyják magukat elveszni. Ugyanakkor hiába gondolunk örömmel a budapesti karácsonyi vásárra. Azt már rég nem karácsonyinak hívják, hanem Vörösmarty Classic Xmas-nak. Hogy mi a jó franc ez? A lényeg, hogy véletlenül se utaljon a kereszténységre a karácsony. Az azonos nevű főpolgármester liberálisai tehát rombolják a vallást, a kultúrát, ahol csak tehetik. A pesti szavazókon meg is látszik a munkájuk. Mindegy, nálunk legalább még nem tizedelik őrjöngő muszlim migránsok a keresztények tömegeit. Ez is valami, nem? 

 

 

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.