A tévészékház 2006 őszi ostromakor kialakult helyzetért az egyik csütörtökön, a rendőri vezetők büntetőperén meghallgatott rendőrezredes az információ és a kommunikáció hiányát tette felelőssé. A tanú szerint a rendőrség 1956 óta nem találkozott olyan speciális helyzettel, mint amilyen a székházostromkor kialakult. A felszerelések hiányosságai mellett az oszlatásra bevetett vízágyúról is kiderült, hogy az első támadáskor kifogyott belőle a víz, a második oszlatáskor pedig a felázott talaj miatt „elsüllyedt”.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Újabb tanúk meghallgatásával folytatódott a rendőri vezetők pere csütörtökön a Fővárosi Törvényszéken. Bene László volt országos és Gergényi Péter egykori budapesti rendőrkapitányokat, valamint Dobozi Józsefet, a Rebisz korábbi parancsnokát és társaikat elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolja az ügyészség. Az elsőként meghallgatott Nagy Miklós rendőr ezredes elmondta, hogy a televízió ostromának napján – rebiszes egységek élén – biztosítási szolgálatot látott el a Parlament főbejáratánál. Feladataik közé tartozott az esetlegesen rendbontó személyekkel szembeni azonnali intézkedés, valamint a tömegből való kiemelésük. A tanú azt tapasztalta, hogy egy kisebb rendzavarást, kordonok ledöntését leszámítva, semmilyen törvényellenes cselekmény nem történt. A tanú később a rádióforgalmazásokból, valamint személyesen a Kossuth téri helyszíni parancsnoktól, Nagy-Juhák ezredestől értesült a székháznál történt eseményekről. Később parancsnoka arra utasította, hogy a rendelkezésére álló egységek közül vezényeljen kettőt a televízió épületéhez, társaik megsegítésére. Miután a helyszíni parancsnok újabb, kis létszámú csapaterőt küldetett vele a Szabadság térre, arra kérte felettesét, hogy megmaradt embereivel csatlakozhasson bajtársaihoz. Nagy Miklós korábban felvetette Nagy-Juháknak, hogy az erők megbontása helyett, figyelemmel a történésekre, ne elaprózott csapatok induljanak a székházhoz. Személyes véleménye az volt, hogy a teljes, általa irányított rebiszes egységet át kellett volna vezényelni, hiszen meglátása szerint, még így is maradt volna elegendő rendőr a Kossuth téren. „Szakmailag nem tartottam jó döntésnek, hogy elaprózták az erőt” – mondta el véleményét a tanú, akinek tanácsát Nagy-Juhák nem fogadta meg.
Ilyen szituáció utoljára 1956-ban volt
A tanú a tévészékházhoz érve „hadiállapotként” írta le az ott látottakat. A főbejáratot már rendőrök védték, állt a barikád, valamint könnygáz is volt az épületben, amit a rendőrök közül sokan nem bírtak, „ad-hoc” módon folyamatosan váltották egymást, többen hánytak, illetve rosszul voltak. Az ezredes szerint az idő előrehaladtával eluralkodott a „tanácstalanság” és a „fejetlenség”. „Igazából nem tudták, hogyan kezeljék a kialakult helyzetet” – állította Nagy Miklós, aki az ottani parancsnokokat nagyon izgatottnak látta, és hiányolta rajtuk a határozottságot. Az ott tapasztaltak a tanút „meglepetésként érték”. A kialakult helyzetért Nagy Miklós ezredes az információ és a kommunikáció hiányát tette felelőssé. A rebiszes parancsnok, Majoros irányításával részt vett a Szabadság teret megtisztítani próbáló, vízágyús tömegoszlatásokban is. Mindkét kísérlet kudarcba fulladt, a második oszlatáskor még a vízágyú is elakadt. Az ötödrendű vádlott a tömegoszlatásban nem bevetési sisakban vett részt, őt a dobálások miatt két pajzsos rendőr védte az akció közben. Nagy szerint, így utólag ez elég kockázatos cselekedet volt, hiszen a Rebisz műveleti irányítója komolyabb sérülést is elszenvedhetett volna. Arról, hogy Majoros – egy rendőr tanú szerint – a második oszlatási kísérlet előtt a „kimegyünk és szétbasszuk őket” kifejezést használta, az ezredesnek az a véleménye, hogy a művelet irányítója ösztönző, buzdító magatartást valósított meg. A tanú azt csak pletyka szinten hallotta a helyszínen, hogy az épületben védekező BRFK-sok is elhagyták az épületet, de olyat nem látott, hogy a rendőrök tömegesen vonultak volna ki a székházból. Utólag természetesen részletesen beszéltek az ostrom éjszakájáról, s a levont következtetésekből próbáltak tanulni. „Ez egy speciális helyzet volt, ilyen szituációval 1956 óta nem találkozott a rendőrség”- tette hozzá Nagy Miklós.
A rosszul felszerelt rendőrök bemenekültek az épületbe
Egy szintén csütörtökön megjelent, korábban a Rebisz kötelékéhez tartozó tanú, Nagy Miklós Imre ezredes ugyancsak megerősítette, hogy televízió székházában teljes volt a tanácstalanság. A volt osztályvezető a Képviselői Irodaháztól lett a Szabadság térre irányítva. A főbejárathoz vonulva, az ezredes az embereivel az ott már korábban felsorakozott egységeket egészítették ki. Az őket fogadó kőzápor ellenére megpróbálták kifele tolni a tömeget, hogy minél messzebb kerüljenek a főkaputól. A „kitörési kísérlet” azonban nem járt sikerrel, mivel a támadáshoz felállított rendőrsorfal jobbszárnya megbomlott, ugyanis a sorfalnak a jobb oldalán többnyire pajzs, és bevetési sisak nélküli rendőrök álltak, akik a tüntetők intenzív támadásainak a hatására „befutottak az épületbe”. Ennek hatására a többiek is kénytelenek voltak visszavonulni, majd a székház belsejéig szorultak vissza. Nagy Miklós Imre ugyancsak Majoros mellett vett részt a – kudarcba fulladt – vízágyús rendőri akcióban. A volt osztályvezető és az előtte meghallgatott ezredes is ugyanabban látták az oszlatás okát: egyrészt az erre rendelkezésre álló erő minimális volt mondható, másrészt a vízágyú technikailag elavult volt. Már az első támadás során kifogyott belőle a víz, a második oszlatáskor pedig a felázott talaj miatt „elsüllyedt”.
Csak céltalanul álldogáltak
Nagy Miklós Imre tárgyaláson tett, illetve felolvasott tanúvallomásából újabb képet kaphattunk hogy, milyen kaotikus állapotok uralkodtak a tévészékház épületében. A tanú ugyanis elmondta, hogy az épületbe belépve meghökkent, amikor céltalanul álldogáló, várakozó rendőröket látott. Ráadásul többekre egy-egy akció előtt „erélyesebben rá kellett szólni”, mert sokuk egyszerűen „bepánikolt”. Korábban az ugyancsak tanúként kihallgatott Pregun százados beszélt arról, hogy az épületben „kétségbeesett”, „üveges tekintetű” rendőrökkel találkozott, akik „zombiként” viselkedtek. Az ezredes azonban olyanról nem tud, mint amiről Giber László és Kalmár Tamás is beszélt, hogy az állomány tagjai közül többen megtagadták a parancsot.
A helyszínparancsnok kívülállóként viselkedett
A volt osztályvezető a Magyar Televízió székházának helyszíni parancsnokáról sem festett túl jó képet. Mittóval – akit a tanú sokáig keresett a helyszínen – csak egyszer találkozott az ostrom során. Nagy szerint a negyedrendű vádlott „nem volt a helyzet magaslatán”, úgy viselkedett, mint egy „kívülálló”. Noha az ezredes feladatkiosztást várt volna tőle, Mittó Gábor ehelyett „széttárta a karját”, és teljesen „tanácstalanul” viselkedett. Egyedül állt, „látszott rajta, hogy egyáltalán nincs képben” – állította Nagy Miklós Imre, aki szerint – több rendőrrel ellentétben – a vádlotton nem látszódtak a pánik jelei. Arra a bírói kérdésre, hogy „mi történhetett Mittóval”, a tanú következőképpen reagált: „Rá így hathattak a történtek, amit a helyszínen tapasztalt”.
A tárgyalás további tanúk meghallgatásával március 11-én folytatódik.
Fotó: Nol.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS