Különös könyvbemutatót tartottak 2016-ban. A főszereplő két egykori bonni tudósító volt, Kanyó András ÁVH-s tisztből, a londoni emigrációt bomlasztó hírszerzőből lett “újságíró”, míg A Hét egykori “csillaga”, Hajdú János az állambiztonsági iratok szerint a katonai szolgálathoz, az MNVK/2-höz volt bekapcsolva. Kanyó velejéig hazug memoárját Hajdú mutatta be, a nyolcvanas években még együtt harcoltak a gonosz Nyugat ellen, hogy talpig demokrataként már ellenforradalminak nevezzék a mostani rendszert. Két régimódi kommunista bomlasztó története.
„Kormányváltás ide, kormányváltás oda, a haza nem költözött, nem lett más, és a hírszerzés sem. Az érdekek ugyanazok ma, mint 50 évvel ezelőtt.”
Kanyó András ÁVH-s “újságíró” saját könyvéről egy interjúban (2016)
Amikor egy egykori impexes vagy külpolitikai tudósító ma is arról szónokol(hat) a televízióban, hogy ő nem volt ügynök, ezért nyugodtan kérjék csak ki az iratait a levéltárból, akkor nagyon sokszor csak tódít. Olyan mint a népmese királylánya, van rajta ruha, meg nem is. Hiszen hiába tény, hogy a Kádár-diktatúrában a külpolitikai újságírók döntő többsége (kivételek persze akadhattak) az állambiztonságnak dolgozott, ezt sokszor nagyon nehéz bizonyítani. Egyrészt azért, mert az iratok, dossziék jelentős része eltűnt, meg lett semmisítve, esetleg egy fiók mélyén várja, hogy mikor fogják „felhasználni”, másrészt, mert a bővebb értelemben vett Hálózat egy része nem is a BM-nek dolgozott. Hanem az MNVK/2.-nek, a katonai felderítésnek. Közéjük tartozott Hajdú János is.
S mivel a katonai szolgálat irataihoz borzasztóan nehéz egy egyszerű halandónak kutatónak hozzáférnie, ezek az emberek még most is védve vannak. Jelentéseket is nehezen tudnánk tőlük idézni, munkájuk továbbra is titkos előttünk.
Hajdú szerepéről már írtam korábbi cikkemben, ahogyan arról is, hogy ő volt az, aki pártállami utasításra lejáratta Csoóri Sándort. Most nézzük meg, mit is tudunk titkos munkájáról.
Polgár Dénes és az ő hírszerző barátai
„Polgár Dénes, Aki rést nyitott a vasfüggönyön” – ez a címe annak a tévétörténeti interjúnak, amelyben Zelei Miklós az egyik leginkább futtatott hírszerző-tudósítót kérdezte a kalandjairól. Polgárról csak később, a kétezres években derült ki, hogy a BM egyik legaktívabb embere volt. Ez persze nem akadályozta meg azt, hogy egészen 2009-es haláláig újságíró-legendáként ünnepeljék, elhalmozva kitüntetésekkel. Az említett beszélgetésből most csak az egyik válaszát idézném:
„Igen, még egy tudósító volt, a Népszabadságtól Hajdú János. A Népszabadságnak ő volt ott az első tudósítója. Én voltam Bonnban a második magyar tudósító, előttem Dobsa János dolgozott kint, így én voltam a második MTI tudósító. Hajdú János aztán képviselő is volt meg nagykövet is lett. Nagyon jóban voltunk.”
Göncz Árpád Polgár Dénessel, utóbbi 1997-es, parlamenti kitüntetése pillanatában / Fotó: MTI
Az idézet azért is érdekes, mert ma már tudjuk, hogy mindhárman a Hálózathoz tartoztak, Polgár és Dobsa a BM hírszerzésének, Hajdú pedig a katonai szolgálatnak dolgozott. Utóbbi „kapcsolatként foglalkoztatott” személy volt az MNVK/2-nél, ugyanúgy, ahogy például Bochkor Jenő, aki Polgár után lett az MTI bonni tudósítója.
(Szintén az MNVK/2-nek dolgozott az idén elhunyt Aczél Endre is, de lassan napestig sorolhatnám a csapat tagjait).
Hajdú ajánlotta Szamosi Károlyt Münchenbe
Korábbi cikkemben említettem, hogy Hajdú János MNVK/2-es múltjára csak azért derült fény, mert az BM állambiztonsága az ő segítségére is számított a Peter Scholz német diplomata elleni kombinációkban. Ezért aztán a vele kapcsolatos levelezés is szerepel Scholz (azaz „Soltész”) megfigyelési dossziéjában. A következő jelentés például 1972. március 6-án készült:
„Az ellenőrzésünk során megállapitottuk, hogy Alfred REINELT, az NSZK Szövetségi Sajtó és Információs Hivatal Keleti Osztályának vezetője, Hajdú János Magyarország bonni tudósitójának ajánlására Szamosi Károlyt /: Bp. 1922. Schőn Karola: / a Népszabadság munkatársát javasolja az Olympia idejére 9 napos müncheni utazásra. Reintelt inditványozza a Kereskedelmi Képviselet felé, hogy Szamosival kiutazása előtt vegyék fel a kapcsolatot.
Adataink szerint Hajdu János és Szamosi Károly a MNVK/2. Csfség nyilvántartásában szerepelnek, Szamosi tanulmányozás alatt áll, megnyerése folyamatban.
A Szamosival kapcsolatos körülményekről az MNVK/2. Csfségen /: Budai elvtárs :/ tájékoztatva. Javasoljuk Szamosit a beszervezés után >Soltész< feldolgozásának [azaz a Peter Scholz elleni játszmákhoz – MG] idejére átvenni. E kérésünk Budai elvtárssal megvan beszélve. Császár Sándor r. hdgy.”
Párizs, 1984, magyar újságírók, többségében a Hálózat emberei: Hajdú János (világos kabátban), mellette Pálfy József újságíró, a Magyarország fõszerkesztõje, Rényi Péter újságíró és Kovács István tudósító / Fotó: MTI
Felbukkant Szamosi Károly neve. Utóbbi pályafutása – a párt Agitációs, ill. Agit.-Prop. Osztály munkatársa, alosztályvezetője (1945–55), a Szabad Nép rovatvezetője (1955–56), majd – már Népszabadság néven – főszerkesztő-helyettese (1957–81) – magárért beszél, nem véletlenül ajánlotta a jelentés szerint éppen őt Hajdú. Ennél érdekesebb, hogy Szamosi „megnyerése folyamatban” volt, ő ennek megfelelően Hajdúékkal ellentétben nem is volt rajta azon az ügynök/megnyert listán, amelyet az állambiztonság aktakukacai összeírtak „Soltész” megfigyeléséhez.
Nem is kellett, ennél ugyanis nagyobb hal volt. Eötvös Pál, a Népszabadság korábbi főszerkesztője, a MÚOSZ egykori elnöke idén adott interjút a baráti 168 Órának, amelyben Szamosiról azt mondta:
„Egy anekdota szerint Kádár egy alkalommal szűk körben azt mondta volna: >Maguk azt hiszik, hogy Szamosi elvtárs Biszku elvtárs embere a Népszabadságban, de ez tévedés. Valójában Szamosi elvtársnak az embere Biszku elvtárs a Politikai Bizottságban.<”
Hajdút barátkozni küldték volna a célszemélyhez
Az NSZK-s diplomata Scholz ellen egyébként a szokásos eszközöket vetették be. Átkutatták a lakását (egy ügynöknő segítségével), bőröndjét megvizsgálták, a benne lévő tárgyakat, iratokat lefotózák, őt magát pedig végig követték, folyamatosan megfigyelték. Majd ugyanebben a hónapban – 1972. március – a BM ismét a társszerv, az MNVK/2. és Hajdúék segítségét kérte. Csapó Viktornak, a katonai szolgálat csoportfőnök-helyettesének címezték a levelet:
„III/II Csoportfőnökség 2. Osztálya. Csapó Viktor ezredes Elvtársnak, MNVK-2 Csoportfőnök Helyettesének! […] Dr. Peter Scholz diplomata útleveles, NSZK állampolgárt hirszerzés gyanúja miatt feldolgozás alatt tartjuk.
Kérjük, hogy az MNVK-2 Csoportfőnökség nyilvántartójában szereplő [Hajdú] János […] és [Gedeon] Pál kapcsolataikon keresztül nyújtsanak segitséget feldolgozásához az alábbiak szerint:
Törekedjenek a kapcsolat elmélyitésére, a találkozókat tegyék rendszeressé, a kapcsolatot tegyék baráti jellegüvé.
A találkozások alkalmával tanulmányozzák személyi tulajdonságait, emberi magatartását és hirszerző módszereit.
Állapitsák meg, hogy van-e lehetőség hirszerző tevékenységének hálózat útján történő dokumentálására.
Nyújtsanak segitséget operativ akciók esetén kivonásához.
[…] 1972. március 22. Ambrus Sándor osztályvezető.”
Munkában: Gedeon Pál (b) egy svájci újságíróval beszélget a hazánkban tartózkodó külföldi újságírók tiszteletére adott fogadáson, melyet a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnöke rendezett / Fotó: MTI
A kikért Gedeon Pál a Népszava újságírója, majd a nyolcvanas években rövid ideig főszerkesztője volt, akit – például a nemzetes Pethő Tiborral együtt – 1982-ben váltottak le, megszabadulva a régi idők hűséges kádereitől. Most inkább térjünk kicsit ki Csapó Viktor ezredesre, a levél címzettjére. Utóbbi sem volt érdektelen figura.
Borvendég Zsuzsanna egyik tanulmánya szerint az MNVK/2. tisztjeként ő is részt vett azokban a titkos pénzügyi ügyletekben, amelyek a különböző külkereskedelmi impexekben és kereskedelmi kirendeltségekben szerveződtek, és amelyekkel nagyon komolyan megkárosították a nemzetgazdaságot. A BM ezekben az ügyekben általában hiába nyomozott az MNVK/2-re, ezt következetesen megakadályozták:
„Utasításra ki kellett hagyni Csapó Viktor vezérőrnagy szerepének vizsgálatát, akit orgazdaság miatt bíróság elé tudtak volna állítani.” – írta Borvendég.
Hajdút az állambiztonság át akarta venni az MNVK/2.-től
A Bonnban dolgozó Hajdút az állambiztonság később megpróbálta átvenni a katonai szolgálattól, mivel az iratok szerint az MNVK/2. itthon, hazai viszonylatban amúgy sem nagyon tudta ekkor felhasználni:
„Jelentés Budapest, 1973. november 17.
1973. november 15-én megbeszélést folytattam az MNVK-2. Csoportfőnökség beosztottjával Dr. Gyimesi József alez elvtárssal. A megbeszélés során az alábbi témakörök lettek érintve:
1./ [Hajdú] János ujságiró kapcsolatukon keresztül kértünk segitséget „SOLTÉSZ” feldolgozásához, azaz beszámoltatását „SOLTÉSZ”-szal való találkozóiról.
Dr. Gyimesi elvtárs javasolta, hogy mivel ők hazai viszonylatban nem tudják foglalkoztatni, kérjük át tartásra.”
A „Soltész” anyagában található utolsó, Hajdúval kapcsolatos titkos iratban hivatalosan is kikérték Csapótól, a válasz – sem elutasító, sem beleegyező – nem található meg az anyagban.
„Csapó Viktor ezredes elvtársnak, MNVK-2 csoportfőnökhelyettes Budapest
Az NSZK budapesti Kereskedelmi Képviselet vonalán kapcsolatként merült fel az MNVK-2 Csoportfőnökség nyilvántartásában szereplő [HAJDÚ] JÁNOS újságiró.
Kérem ezredes elvtárs intézkedését, hogy – amennyiben kizáró ok nem áll fenn – nevezettet továbbtartásra szerveinknek adják át, mivel lehetőségeit nyugatnémet vonalon hasznositani kivánjuk. Budapest, 1973”.
Hajdú János felszólal az országos agitációs, propaganda és mûvelõdéspolitikai tanácskozáson a XIII. kerületi Pártbizottság székházában / Fotó: MTI
Említettem, hogy Hajdú ekkoriban még bonni tudósító volt, majd 1976 és 1987 között a Nemzetközi Stúdió műsorvezetője lett. A nyolcvanas évebben ő vezette a Hét című műsort, majd a rendszerváltás előtt időszakban Bernbe küldték nagykövetnek, hogy aztán az M betűt “elhagyó” MSZP-ben folytassa, 1994 és 1998 között országgyűlési képviselőként. Sajnos mivel MNVK/2-es anyagaihoz nem férünk hozzá, egyelőre (reméljük, csak egyelőre) nem lehet konkrétan leírni, hogy mit csinált. Persze sejthetjük.
Egy régi jó elvtárs, Kanyó András
Most hadd mutassam be cikkem másik főszereplőjét, Kanyó Andrást. Az egykori ÁVH-s, majd a londoni magyar emigrációt bomlasztó hírszerző-tiszt fordított utat járt be a többieknél.
Ő előbb lett a Hálózat embere, és később helyezték civil pályára, újságírónak. Saját állítása szerint ugyan kirúgták a hírszerzéstől, de ezt semmivel sem tudja bizonyítani, így nem tekinthetjük többnek átlátszó legendánál.
A rendszerváltás előtt Moszkvában, majd szintén Bonnban dolgozó Kanyót 1989-ben helyezték előrébb a sakktáblán, a népszerű és befolyásos Magyarország hetilap főszerkesztője lett, és 1990-ben emlékezetes körülmények között sikerült leváltani (erről bővebben következő cikkemben).
A szerkesztőség nagy része, Bächer Iván és társai kiálltak a “méltatlan” módon elküldött ávéhás mellett, aki természetesen elpanaszolhatta az egészet a teljes baráti sajtónak (a NAP-Tv-től kezdve Vitray Tamásig).
Kanyó 1989-ben még Kádárral készített interjúkötetet, de a rendszerváltás után Horthy Miklós és Mindszenty bíboros lejáratásában vett részt a maga szerény írói eszköztárával (utóbbi könyvéről még 2010-ben is elismerő recenziót közölt a Népszabadság), és pár éve jelentette meg csúsztatásokkal, elhallgatásokkal teli visszaemlékezését. Már a címével meghatározta az egész hangnemét: Egy kirúgott hírszerző emlékei. Memoárjában így írt barátjáról, Hajdú Jánosról: „Akkoriban már a Televízió A Hét című műsorának főszerkesztőjeként működött. Bonnba azonban nem ebben a minőségében, hanem a küldöttséghez tartozó szakértőként érkezett. […]
a kancellár és Kádár közös sajtókonferenciája előtt Hajdú János a magyar delegációnak azt a kérését tolmácsolta, hogy a Népszabadság részéről csak egy kérdés hangozzon el. Azt, a kancellárhoz intézve, a tudósító tegye fel. A kérdés az amerikai közép-hatósugarú rakéták telepítése legyen.”
A büszke szerző, Kanyó András / Forrás: MTI
Hajdú tehát Kanyó szerint is konkrét feladattal érkezett meg Bonnba, csak a rakéták érdekelték…
Hajdú János és az ellenforradalom korszaka
Mivel egyre inkább látjuk a minden körülmények, rendszerváltások előtt és után is összetartó Hálózat működését, már az sem lehet meglepő, hogy két éve éppen Hajdú mutatta be Kanyó könyvét. Hadd idézzem kollégám, Pilhál Tamás korábbi cikkét, amely a Magyar Nemzetben jelent meg:
„A könyvbemutató moderátora Hajdú János volt, aki az 1980-as években A Hét című műsort vezette. – Ahogy körülnézek a teremben, kevés Fidesz- és Jobbik-szavazót látok – adta meg az alaphangot Hajdú, mivel a teremben zömmel idős emberek voltak, például Avar János újságíró. Majd történelmi keretbe ágyazta a rendezvényt:
1917 alapvető fordulat volt az emberiség életében, ám a forradalom ügye >átmenetileg csődbe ment<, jelenleg az ellenforradalom állapotában vagyunk, és jó idő, mire ebből Európa ki tud mászni. Jelezte: ő már nem fogja megélni, de borúra jön majd a derű. Úgy vélte, a kommunizmus a kapitalizmus >emberibb arcú< formája volt, ám >az erőszaknak és a brutális nyomásgyakorlásnak olyan formái vegyültek ebbe a forradalomba<, amelyek elvezettek a bukásához.”
Kanyó András történetével és a Magyarország ügyével folytatom.
Fotók: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS