Sándor Mária, vagy ismertebb nevén a Fekete ruhás nővér és a róla elhíresült mozgalom már többször volt címlapon a PestiSrácok.hu-n. Most a mögötte álló Független Egészségügyi Szakszervezetet (FESZ) is megkerestük, hogy megtudjuk, honnan és mióta ismerik az általuk képviselt nővért, hogy látják a szakápolók helyzetét, egészségügy és politika viszonyát, valamint a kormány tevékenységét. Kiderült: míg az egyes pártok valódi alternatíva nélkül, de néhány plusz szavazat reményében hangosan kampányolnak a mozgalmak mellett, addig a túlélésért küzdő magyar egészségügy szereplői egy célért, egy irányba haladnak. Kiss Lászlóval, a FESZ elnökével beszélgettünk.
GASZNER VERONIKA – PESTISRÁCOK.HU
Hogyan kerültek kapcsolatban Sándor Máriával és mikor döntöttek úgy, hogy felkarolják az ügyét és kiállnak mellette?
Sándor Mária FESZ-tag, így ha jogi illetve szakszervezeti támogatásra szorul, feladatunk, hogy támogassuk. Ugyanakkor nem Mária volt az, aki elindította az egészségügy mozgalmát, az Őszintén az egészségügyről Akciószövetség 2013 decemberétől folytat tárgyalásokat a szakpolitikával. A Mária nevével fémjelzett mozgalom (a Fekete ruhás nővérek mozgalma) az ágazat hiányosságaiból született. A túlterheltség és a problémák elhárítása folyamatos, még úgy is, hogy 2010 óta érezhetően több lépés történik, mint a megelőző években.
De az egészségügyi dolgozók helyzete a mai napig kritikus, az ágazatot a hivatástudat működteti.
Korábban megírtuk: a Péterfy dolgozói havonta megkapják ugyan a különböző délutáni-, éjszakai pótlékokat, ám a munkaidőn túl ledolgozott órák teljes díját csak minden negyedik hó végén rendezi munkaadójuk. Sándor Mária akkor került reflektorfénybe, amikor esedékes lett volna az első pótlékfizetése, vagyis a negyedik hónap végén. Kicsit olyan, mintha nem olvasta volna a szerződését, vagy nem lett volna tisztában azzal, hogy ez a rendszer így működik a Péterfyben.
Sándor Mária nem csak saját, hanem több ezer dolgozó érdekében állt a kamerák elé, ám azt gondolom, hogy a Péterfy-n túl kell lépni, mert sérelmes, ha csak egy intézményt emlegetünk. Nem csak ebből a kórházból, hanem nagyon sok más helyről is érkeznek panaszok. A probléma még mindig nem szűnt meg, pedig július eggyel új eljárásrend lépett életbe, amely tisztázhatná ezt a helyzetet, vagyis hogy havonta elszámolható és kifizethető legyen a túlóra. Ezt azonban a legtöbb helyen nem tartják be, megy a technikázás.
Pedig jelen helyzetben, amikor kevés alkalmazott lát el nagyon sok feladatot a munkáltatónak is megnyugtató lenne, ha elégedett dolgozókat látna maga körül.
Akciószövetség kitelepülése Fotó: slapaj.blog
Mit gondol, mi vezetett a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Sándor Mária ellen indított etikai vizsgálatához ?
Sajnos erre a kérdésre a mai napig nem találjuk a választ. Természetesen aktív ápolóként magam is kamarai tag vagyok, bár még akkor léptem be, amikor a szervezet önkéntes alapon működött. Úgy gondolom, szükség van kamarákra, nem árt tisztázni ugyanakkor a szerepköröket. Ez egy hivatásrendi testület, amely érdekvédelmi feladatokat lát el. Mária csak kimondta azokat a kritikákat, amelyek már évek óta megfogalmazódtak és többször el is hangoztak a kamarával, sőt, általánosságban a kamarákkal kapcsolatban is. Nem tartom egészségesnek, amikor egy kormányzati szerv elkezdi megregulázni a dolgozókat, a neki nem tetsző kijelentések miatt…
Balogh Zoltán, a kamara elnöke korábban azt nyilatkozta portálunknak, hogy míg ők politikamentes rendezvényt akartak, addig a FESZ elkezdte beengedni a pártokat a szakdolgozói tüntetésekbe.
Minden egyes akciónknál – és ez visszaellenőrizhető adat – pártsemlegesen léptünk föl és a megjelenteket is kértük, hogy se zászlót, se kitűzőt vagy más pártjelvényt ne hozzanak magukkal a rendezvényeinkre. Természetesen magánemberként bárkit szívesen látunk, képviselőket, politikusokat is. Ahogy egy szakrendelőben vagy kórházban sem teszünk különbséget a betegek között, úgy civilként is bárkit szívesen látunk a rendezvényeinken.
Egyetlen olyan megmozdulásunk volt, ahol viszont kértük a politikai pártok egészségügyi szakpolitikusait, hogy vegyenek részt velünk egy közös fórumon. Arra szerettünk volna tőlük választ kapni, hogy mi az egészségügy rendbetételével, megmentésével kapcsolatos elképzelésük. A fórumra az összes pártot meghívtuk.
Kik fogadták el a meghívást?
A Fidesz nem képviseltette magát, a KDNP pedig jelezte, hogy nincs egészségügyi szakpolitikusa, akit elküldhetne. A DK közölte, hogy nem fog részt venni ezen a beszélgetésen, mert a Jobbik is elfogadta a meghívást. Egyébként egy nagysikerű és jó beszélgetés volt. Remélem, hogy a megjelent politikusok nem csak ott értettek jó pár dologban egyet, hanem majd a parlamenti politizálásban is segítő szándékkal tesznek az ágazatért.
Korábban írtunk a Sándor Mária mögötti lehetséges LMP-s háttérről. Természetesen abszolút érthető és vállalható, ha egy politikai párt felkarol egy civil kezdeményezést, ebben a helyzetben azonban nem tudni, hogy mi volt előbb: Sándor Mária színrelépése, vagy az LMP-s kampánystratégia kidolgozása, amelynek aztán Sándor Mária lett az eszköze és egyben cégére.
Máriával kapcsolatosan annyit mondhatok, hogy nincs tudomásom háttéralkuról, ez sosem került így előtérbe. Az LMP valóban több támogató nyilatkozatot tett a többi párthoz képest, igaz, még a Fidesz-frakció is kiállt mellettünk. Számomra sokkal felháborítóbb volna, ha a magukat felelősnek tartó pártok nem szólalnának fel ebben az ügyben.
De személyi, anyagi vagy eszközi támogatást senkitől sem kaptunk. Bár kaptunk volna.
Alapszabályunk szerint persze csak civil felajánlásokat fogadhatunk el. Eddig az ágazat dolgozói önerőből hozták össze ezeket a demonstrációkat és ezt nagyon köszönjük nekik.
A Fridesz-frakció is kiállt Sándor Mária mellett – ahogy azt Ön is mondta – és Zombor Gábor volt egészségügyért felelős államtitkár is elismerte a problémát, le is ült egyeztetni a nővérrel…
Ő egy gyakorlati szakember, aki teljesen tisztában van az egészségügy helyzetével. Egy felelős szakpolitikus nem is viszonyulhatna máshogyan a fennálló rendszerhez.
Zombor Gábor a múlt héten felmentését kérte. Hogyan hat önökre a változás?
Úgy tudni államtitkár úr az egészségügyi állapota miatt kérte a felmentését. Ha a hír igaz, úgy mielőbbi gyógyulást kívánunk neki. Nagy a várakozás és a kíváncsiság bennünk, hogy ki veszi át a tárcát, hiszen ez meghatározza azt is, hogy mi milyen tárgyalási pozícióból tudjuk folytatni az egyeztetést a kormánnyal.
Bár már Szócska Miklós államtitkársága idején is elindult egy pozitív folyamat, ez nem abban az ütemben és nem olyan gyorsasággal zajlik, ahogyan az elvárható lenne. A helyzetet súlyosbítja, hogy nincs megoldva az utánpótlás, nem látszik, hogy kik lesznek az egészségügy dolgozói 4—5 év múlva. Korábbi felmérésünkből az derült ki, hogy a végzős hallgatók több mint 70%-a jelezte, ha kezükben a diploma, külföldön folytatják. Ez így nem fenntartható, ezért Brüsszel segítségét kértük.
Az ugyanis nem járja, hogy mi itthon beruházunk, amiből a külföldi országok profitálnak.
Hogyan segíthetne Brüsszel?
Azt szeretnénk, hogy ahányan nyugatra mennek, olyan mértékben térítse meg az unió az ő képzésük díját. Így kiegyenlítődne a rendszer, a kompenzációt pedig új képzésekre fordíthatná a kormányzat. Természetes, hogy a legtöbben a magasabb fizetség reményében lépnek. Éppen ezért ha mi béremelést kérünk, azt nem csak magunknak és a jelenleg aktív dolgozóknak, hanem az utánpótlásnak is kérjük.
A kormány részben ennek kezelésére vezette be a rezidens programot.
A program javít ugyan a rezidensek helyzetén, viszont erőteljes feszültséget is hoz a rendszerbe: a korábban végzett szakorvosok kimaradnak abból a fajta plusz juttatásból, amit így a frissen végzettek a programba való belépéssel élvezhetnek. A másik oldalon ez a fizetés eléri azt, amelyet egy több éve, esetleg évtizedek óta a pályán lévő szakorvos keres, ők pedig joggal háborodhatnak fel ezen az intézkedésen. Sérelmesnek tartom azt is, hogy bár a háziorvosi rendszerbe került ugyan forrás, de az ő asszisztenciájuk már nem részesül ebből, talán majd csak jövőre. Ezek mind feszültségeket okoznak.
Nem lehet egyszerre mindent megoldani, a kormány láthatóan a legfontosabb problémákra koncentrál, azokat igyekszik egy-egy rendelkezéssel, beavatkozással megmenteni, rendbe tenni. Bár Ön is elismerte, hogy a kormány – ha apró lépésekkel is – de igyekszik javítani az ágazat és a benne dolgozók helyzetét, a Fekete ruhás mozgalom és Sándor Mária kiállása mégis alapvetően az ellenzéknek kedvez. Az egészségügyi dolgozók kiszolgáltatott és méltóságon aluli helyzete olyan téma, amelybe mindenki bele tudja magát élni, így az ellenzéki pártoknak is kiváló kommunikáció eszköz ahhoz, hogy ráhúzzák a kormányra a vizes lepedőt a rendszer évtizedek óta fennálló hibáit hangoztatva.
FESZ demonstráció. Fotó: Magyar Narancs
Az ellenzéki kommunikációból egyvalamit hiányolok és ezt itt is szívesen megfogalmazom: könnyű úgy kritizálni, hogy közben nem kínálnak alternatívát. Nagyon szívesen látnánk a programjukat, nagyon szívesen látnánk azokat a megoldási lehetőségeket, amelyek akár a kormányzat felé közvetítenének együttműködési szándékkal, akár az ágazat szakdolgozói, érdekvédelme, kamarái felé is eljuttatnak.
Attól nem megy előre a világ, hogy odakiabálunk valakinek, hogy piszok nagy baj van.
Mindig jeleztük, hogy az elmúlt 15 évben pont az utóbbi két kormányzati ciklus az, amelyik a legtöbbet tette az egészségügyért és az ágazatban dolgozókért. Az egy más dolog, hogy erre a két kormányzati időszakra jutott a legnagyobb nyomás is. Az öntudatra ébredés, az új szakszervezetek megjelenése, mint amilyenek mi is vagyunk. Az, hogy mi 2011-ben megjelelhettünk annak köszönhető, hogy nem voltunk elégedettek az érdekvédelemmel. Ugyanakkor a politikával szemben az egészségügyben
nincs fekete, vagy fehér ruhás nővér, hanem nővér van. Mi, egészségügyi dolgozók soha nem akartunk és nem is fogunk egymás ellenébe menni. Kollegák vagyunk és azok is leszünk. Ezt elleshetnék a politikusok is.
Milyen jövőbeni lépéseket terveznek?
Petíciónkat május 12-én adtuk át, amelyben egy komolyabb béremelést is kértünk az ágazat összes résztvevője számára, erre mindeddig nem érkezett válasz. Van egy akció-sorozatunk, a Szegény kórház flashmob, amely Budapest után vidéki városokban folytatódik, következő állomása Kecskemét lesz szeptember 3-án. És természetesen várjuk az új államtitkár kinevezését, hiszen szeretnénk folytatni a tárgyalásokat, szeretnénk konszenzusra jutni. Provokatívnak mondanak minket, holott mi csak válaszokat várunk. Szeretnénk együttműködni és ennek újra és újra hangot is adunk. Én nem gondolom, hogy a nővéreknek az utcán van a helyük, de ha egyelőre ez az egyetlen fórum, ahol ki tudjuk fejezni a követeléseinket, akkor újra és újra jelen leszünk.
Fotók: FESZ, Magyar Narancs, slapaj.blog.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS