Mindig nagy dolgok születnek, amikor a “független” szélsőbaloldal takaréklángelméi összedugják a fejüket és hatalmas harsogás közepette leleplezésbe kezdenek. Általában az a vége, hogy saját magukról rántják le azt a bizonyos leplet, alatta pedig meztelen és vörös a király. Legutóbb a mértékadóan bolsevik Népszava dobta be a vörös labdát a baloldali térfél közepére, ahol közös erővel egyből ki is pukkasztották azt. Az Egységes Diákfront ugyanis reagált Rétvári Bence államtitkár üzenetére, miszerint az, hogy a béremeléseket követően is tüntetéseket szerveznek, az egyértelműen politikai állásfoglalás. A Diákfront pedig vette a lapot és bejelentette, hogy “mi az, hogy nagyon is”. Tehát nem tagadták, nem tereltek: függetlenségük minden erejével kijelentették, hogy nemhogy nem függetlenek, hanem elfogultak, méghozzá a baloldal felé. A baj csak az, hogy erre büszkék is.
Az a közösség, vagy társulás, amelynek nevében megjelenik a “front” szavacska, általában baloldali tőből fakad. Lehet ráaggatni mindenféle független és szakmai jelzőt, a lényeg nem változik. Így van ezzel az Egységes Diákfront nevű tömegmozgalom is, aki a hazai diákság túlnyomó többségét képviseli, azaz jó esetben bő 0,5 százalékot. Rendes gyerekek ezek, a diákság nevében beszélnek úgy, hogy még az 1 százalékot sem állították maguk mögé. Ki is keltek magukból, miután Rétvári Bence megvádolta többek között őket is elfogultsággal, és oda is léptek: az Egységes Diákfront azt közölte, fontosnak tartják leszögezni, hogy ők igenis politizálnak, amelyet kizárólag a magyar diákság érdekében tesznek, akcióikat, véleményüket pedig semmilyen külső erő nem befolyásolja.
A beismerés szép dolog, kár, hogy ezzel saját maguk alatt vágják a fát, a Népszava pedig még le is hozza, mint “bizonyítékot”. Érdekes, hogy a diákfront azt mondja, hogy semmilyen külső erő nem befolyásolja őket, mégis, a baloldali ellenzéki pártokkal kánonban rakják le a jelzőkarókat. Ezeket a fordulatokat pedig már unalomig ismerjük az ötvenes évek óta, hogy mindent csak a nép érdekében, most pedig a diákság érdekében folynak bele primitív elfogultsággal a politikába. De van azért ennél lejjebb is, nyugodjon meg mindenki:
Szánalomra méltónak tartjuk, hogy az Orbán-kormány, amely mindent megtesz mindent szuverenitásának védelmében, az Európai Unió által biztosított támogatásoktól tette függővé a magyar pedagógusok bérét, saját bevallása alapján.
Ez kicsit már túlmutat azon a régi viccen is, hogy “ha van sapka, az a baj, ha nincs sapka, az a baj”. Úgy tűnik, hogy most az a legnagyobb baj, hogy van pénz, hogy lett emelés. Különösen fájó az Egységes Diákfront számára, hogy 32,2 százalékos fizetésemelési átlag jött ki, amit a lényeglátó bizonyítók és elemzők annyival elintéztek, hogy egyszerűen hazugság. Mert nem az a lényeg, hogy mit mond az ember, csak legyen jó hangos és radikális. A Hazafias Népfront nyomdokaiba lépő Egységes Diákfront kiskatonái a következő hőbörgés előtt jobb, ha picit gondolkodnak, mert az önleleplezés becsületes dolog ugyan, de ha nem ez volt a terv, akkor különösen kínos.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Facebook
Twitter
YouTube
RSS