Az ellenzék Bidennek is hűségnyilatkozatot tett, azonnal felajánlva a magyar érdekek teljes feladását

Karácsony Gergelytől Fekete-Győr Andrásig az összes ellenzéki vezető olyan hűségnyilatkozatot tett Bidennek, amit talán maga Sztálin elvtárs is túlzásnak talált volna még a megszállt országok kommunista vezetőinek esetében is. Hruscsov idején sem volt divat ennyire leborulni a nagy Szovjetunió vezető elvtársai elé-mögé, ahogy azt a mi szeretett ellenzékünk nagy arcai ezt megteszik, pedig neki is be-be jött az a személyi kultusz dolog. Fekete-Győr egyenesen a Momentum természetes szövetségesének nevezte Bident és az adminisztrációját. Az elefánt és a bolha. Ahol a Momentum a bolha egy kevésbé látványos részén a pixelhiba.

A mindenkori magyar ellenzék persze pont annyira természetes szövetségese egy nagyhatalom vezetőjének, elitjének, mint amennyire az oroszlánon lakó bolha az az oroszlánnak. Szerintem nem nagyon volt olyan amerikai elnök még, aki segítség nélkül meg tudta volna mutatni a térképen, hogy hol van Magyarország. Sokaknak közülük Európát is keresnie kellett volna. A kérdés az, hogy az ellenzéknek miért fontos az pszichológiailag és politikailag, hogy a bolygó legnagyobb erőközpontjainak vezetőihez való állítólagos ideológiai hasonlóságukra hivatkozzanak. Tudtommal nem az USA-hoz akarják hozzácsatolni Magyarországot, hanem az Európai Egyesült Államokhoz. Az is egy érdekes kérdés, hogy az ellenzéki szavazókat miért nem zavarja, hogy az általuk preferált pártok ennyire nyilvánvalóan nem magyar pártok, hanem más kultúrák, birodalmak, hatalmak uralmi ideológiáját akarják kormányzati pozícióba juttatni.

A magyar politikai jobboldalon is vannak Trump-rajongók, de a magyar jobboldal általában sokkal távolságtartóbban és persze teljesen szuverén módon viszonyul a mindenkori amerikai elnökhöz és annak csapatához. Ahogy Trump külpolitikáját el kellett viselnünk, úgy ki kellett bírnunk előtte az Obama-kormányzat destabilizálást célzó tevékenységét is. Az ellenzéki politikusok azt akarják eladni a magyar választópolgároknak, hogy ha ők jóban lesznek a Biden-kormányzattal – vagyis valójában az amerikai külügyminisztérium alosztályvezető-helyettesi szintjén lévő demokrata félvezetőivel –, akkor az jó lesz Magyarországnak. Feltéve, ha az ellenzék kerül hatalomra. Az egy dolog, hogy az ellenzék mindig gazdát keres magának, de azt láthatóan képtelen felfogni, hogy egyik gazdája sem élvezi ezt a kapcsolatot. Ahogy annak idején a “szovjetek”, úgy most a brüsszeli elit és az amerikai külpolitikai establishment sem érzelmek, szimpátia mentén gondolkozik a provinciák népeiről, elitjéről. Az amerikai kormányzat csak és egyedül a hatalmi érdekei mentén köt szövetséget és pénzel, illetve képez ki zsoldosokat. Nem érdekli az adott ország lakosságának a jóléte, a jövője. Általában azoknak a politikusoknak és aktivistáknak a jövője sem, akiket felhasznál.

A diplomácia egyik legfontosabb alapja, hogy a tárgyaló felek úgy tesznek, mintha egyenrangúak lennének. A sokkal erősebb, akár ezerszer hatalmasabb ország diplomatája is úgy tesz, mintha neki nem lenne sokkal nagyobb hatalma például nagykövetként, mint például egy karibi ország külügyminiszterének. Ha az erősebb fél már nem mutatja magát “egyenrangúnak”, hanem az erő pozíciójából tárgyal, akkor már ki is léptünk a diplomáciából és egyre inkább elmozdulunk a reálpolitika felé. Ennek a határvonalnak a meg nem értése hatalmas károkat okozott Magyarországnak a baloldali liberális kormányok idején. Sem Horn, sem Medgyessy, sem Gyurcsány, sem Bajnai nem értette meg, hogy a szolgai behódolás kontraproduktív. Egyrészt jelentéktelenebbé teszi őket, mint amilyenek valójában, sokkal értéktelenebbé, másrészt a kegyúr sosem lesz valóban hálás, sőt, úgy érzi, hogy ki sem kell mutatnia a háláját, hiszen a másik fél meg sem próbált erősnek, szuverénnek mutatkozni. Ezeket meg se kellett venni, meg sem kellett ijeszteni, behódoltak maguktól.

Arról nem is beszélve, hogy a kommunista-liberális miniszterelnökeink sokkal kisebbnek gondolták az ország befolyását, mint amekkora az valójában. “Mertek kicsik lenni”, mert szentül hitte mindegyik, hogy csak a németek és Brüsszel támogatásával maradhat hatalmon. Azonnal bepucsítottak, amint találkoztak egy közepes rangú nyugati diplomatával, már a liftben. Ez a külpolitikai hozzáállás vezetett az EU-csatlakozás tragikusan rossz feltételeihez is. A mi ellenzékünk mindig a saját nevében tárgyal, a saját érdekeiről, sohasem az ország, a nemzet, a magyar nemzet érdekét követi, hanem mindig a sajátját. Ezt nagyon sietve, azonnal megüzenték a Biden-kormányzatnak is. “Országomat a helytartóságért!” – ez lehet a jelmondatuk.

Orbán Viktor mutatta meg nagyon hosszú idő után először, hogy valóban létezik magyar szuverenitás, sőt, azt nemcsak meg lehet őrizni, hanem jelentősen lehet bővíteni is. Nem Magyarország kicsi, hanem a baloldali és liberális vezetői jelentéktelenek. Ezt szinte naponta írásba is adják. Komoly ember ugyanis legalább arra ügyel, hogy olyasvalaki elé boruljon le, aki esetleg észre is veszi.