Az emberbaráti szeretet áradása: Niedermüller Péter „antirasszista” kitüntetést kapott

„Antirasszista” díjat nyert Niedermüller Péter, Erzsébetváros DK-s polgármestere. Nem tréfa, teljesen komoly. Magának a díjnyertességnek az örömteli híre először márciusban röppent föl, ám akkor a vírushelyzet miatt sajnos elmaradt az átadó meg a dínomdánom. Már attól tartottunk, megfeledkeztek Péter úrról, a fehérek, keresztények, heteroszexuálisok és egyéb „rémisztő képződmények” lelkes pártfogójáról. Szerencsére nem! 

Az ominózus plecsnit – ha minden igaz – tegnap vehette át Niedermüller az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. Azért a feltételes mód, mert – sajnos – a jeles eseményről egyelőre egy árva fénykép nem sok, annyi sem jelent meg sehol. Sem a kitüntetett, sem az azt odaítélő Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) nevű partizán alakulat honlapján nincs nyoma a díjátadónak. Lehet, a fotós beleugrott a nagybőgőbe?

Pedig a MEASZ egy igényes, naprakész bolsevik fedőszervezet. Az alábbi kép a legutóbbi elnöki tanácsi ülésükön készült szeptember elsején, amelynek fő napirendi pontja épp a Radnóti Miklós Antirasszista Díj szeptember 12-ei átadásának előkészítése volt, a hejehuja hogyanjának és mikéntjének megszervezése. Az ilyesmit ugyanis alaposan meg kell ám szervezni!

Ülésezik a MEASZ elnöksége (Fotó: Facebook)

Akár átvette, akár nem, a lényeg: odaítélték neki. Végre! Hiszen járt neki. Kijárt. Nem nagyon van olyan valamirevaló baloldali, liberális közszereplő, akihez már ne vágták volna hozzá. Klubtagoknak alap. Ez az antirasszista izé belépőjegy a magasabb páholyokba. Egyfajta bemelegítés; olyan, mint a „welcome drink”, az üdvözlő ital. Ha megiszod, utána hozzák a pincérek a többit, ki sem tudod kerülni őket, el sem tudsz hajolni előlük. Ezért van az, hogy egy-egy régebbi ballib motoros fölkonferálása hosszú percekig tart: Soma-díj, MÚOSZ-díj, francia becsületrend, Sajtószabadság Élharcosa Érdemrend. És a többi.

• Jómagam azt nem igazán értem, miért csak most, miért nem hamarabb kapta meg Niedermüller Péter az antirasszista elismerést? Elképzelni sem tudok nálánál méltóbb személyt erre…

Kitüntetésének már azokban a daliás években megágyazott, mikoron Brüsszelben megszavazta a magyarok szavazati jogának elvételét, azaz teljes jogfosztását előkészítő Sargentini-jelentést. Nem magyargyűlöletből tette, dehogy. Épp ellenkezőleg: szeretetből. Úgy szeret minket, hogy elvenné a maradék szuverenitásunkat, a nekünk (vissza)járó uniós pénzeket. Gondolom, azt gondolja: annál jobb nekünk, minél rosszabb. Ez a filozófia hajtja azóta is, polgármesterként. Ezért alakította át Erzsébetváros közlekedési rendjét is: szeretetből és jóindulatból. (A helyiek szóhasználata szerint nem átalakítás, hanem „szétk*rás” történt, de ők nem számítanak.)

Magyarok közt egy európai

Péterünk munkásságára megtermékenyítőleg hat, hogy egy olyan emberbaráti közösség – Degenerált Koalíció – tagja lehet, amelyben a mindennapi társalgások szerves része a külhoni magyarok lerománozása, leukránozása, leszlovákozása. E befogadó, toleráns közegben magától értetődő, hogy a gúnyhatáron túli magyaroknak nem jár az anyaországban szavazati jog – hogyisne! –, ezért attól haladéktalanul meg kell fosztani őket, amint erre a választóktól stallumot kapnak. Azaz 2022-ben.

Niedermüller Péter tehát egy ilyen, mélységesen humánus, felebaráti szeretetre épülő párt jószolgálati nagykövete. Ő az a típus, akinek a jóindulat az arcára van írva. Munkálkodását idén januárban koronázta meg az alábbi szeretetbeszéddel:

Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem-magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen, ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük. Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből, mondom csöndesen nektek.

Megértem, hogy ezek után a MEASZ-nak nem maradt más választása, mint odaítélni polgármester úrnak a plecsnit. Ami jár, az jár.

Persze, szegény Hanti Vilmosék a bőség zavarával küzdenek folyamatosan. Rengeteg a kiváló antirasszista politikus – kevés a díj. 2001-ben még csupán tizenegy antirasszista élharcost díjaztak, idén már huszonegyet. (Olyanok ők, mint a partizánok: egyre többen lesznek.) Ha minden jól megy, jövőre talán sikerül beszuszakolni a díjazottak közé a nyálával Duna-parti cipőket tisztogató Kulcsár Gergelyt, Gyöngyösi „Lista” Mártont, Kertész Ákos genetikai szakértőt. Ám leginkább a balliberálisok közös szerencsi képviselőjelöltjének, a „judapestező”, „tetűcsúszdásozó” Bíró Lászlónak dukálna érdemérem.

Ha már küzdünk a rasszizmus ellen, küzdjünk komolyan!