Az EU folyamatosan jogállamisági érvekkel takarózik, magára azonban nem különösebben tartja kötelező érvényűnek ezt az alapelvet. Most éppen az Európai Parlament mögé bújva éli ki birodalomépítési hajlamait az unió vezetése, amelyhez a képviselők láthatóan tapsolnak is, sőt, a hivatalos álláspont szerint valójában az EP akarja rákényszeríteni a Bizottságot arra, hogy az növelje a szövetség az államok feletti kompetenciáját. Egész pontosan arról van szó, hogy az Európai Parlament arra igyekszik rákényszeríteni az EU vezetőit, hogy kezdjenek beszélgetést a blokk alapszerződéseinek reformjáról. Az ügyben csütörtökön szavazást is tartottak, és bő kétharmaddal el is fogadták, hogy a Bizottság hívjon össze egy olyan konventet, ami alkalmas az alapszerződések átdolgozására azzal a céllal, hogy a jövőben ne kelljen az uniós döntések meghozatalához egyhangúság. Vagyis a tagállamoknak szuverenitásuk egy újabb szeletét kellene feláldozniuk az EU-hoz való tartozás érdekében, hiszen a jövőben gyakorlatilag semmissé válna a mindenkit megillető vétó, az egyes intézkedések ellen tiltakozó országokra tekintve pedig szintén kötelező érvényűek lennének az adott ügyekben hozott határozatok. Ennél is egyszerűbben fogalmazva: ha az EU vezetése eldönt valamit, az akkor is kötelező érvényű mindenkivel szemben, ha az elvileg egyenjogú országok egy része azt nem akarja elfogadni. Épül az Európai Egyesült Államok, éleződik a harc 2024-re készülve.
Az Európai Parlament csütörtökön elsöprő többséggel fogadta el azt a határozatot, amely arra kéri az EU vezetőit, hogy hívjanak össze egy európai konventet az EU-s szerződések „sürgős” módosítása érdekében. Céljuk, hogy olyan módon vizsgálják felül az alapszerződést, hogy hatályon kívül helyezhetőek legyenek azok a szabályok, amelyek bizonyos döntések esetében uniós egyhangúságot írnak elő, beleértve a szankciók kiszabását is. 355 parlamenti képviselő szavazott igennel, 154 pedig nemmel a javaslat kapcsán. Önmagában mindent elmond, hogy Guy Verhofstadt Twitter-oldalán örvendezett a határozatot követően kijelentve:
Nincsenek tabuk, nincsenek vétók!
Tegyük az Európai Uniót alkalmassá arra, hogy beteljesítse a célját
– tette hozzá.
Breaking — European Parliament launches process for targeted revision of the treaties !
Let’s make European Union really fit or purpose
No taboos, no veto’s!
— Guy Verhofstadt (@guyverhofstadt) June 9, 2022
Utóbbi kijelentéssel pedig el is jutottunk a lényeghez: hivatalosan a „hatékonyabb döntéshozatal” nevében az EU/EP/EB – lassan szervezetileg is egy konglomerátumként tekinthető a csapat… – újabb plusz jogosítványokat vindikál magának. Na nem úgy átmenetice, hanem örökre és vissza nem vonható módon, azzal a határozott, sőt, kimondott céllal, hogy elvegyék a vétójogát a bosszantó kisállamoknak. Vagy bárkitől, aki éppen nem simul bele a Bizottság és/vagy az EP politikai ideológiájába.
Ismétlem: azoktól az államoktól vennék el a vétójogot, amelyek csatlakozásukkor egy világos szabályrendszer mentén csatlakoztak az EU-hoz, most pedig kirántanák alóluk a sámlit azzal, hogy már egyáltalán nem számít, hogy egy szuverén ország – amely elvben nem alávetettje, hanem partnere a többi országnak, valamint magának az EU-nak – nem támogat egy adott döntést; az akkor is kötelező érvényű lesz rá vonatkozóan is. A nemzeti önrendelkezés ilyen módú csorbítása már nem is titkolt építőköve az Európai Egyesült Államoknak, hiszen így egyfajta feljebbvalója lenne az EU a tagállamoknak, hiszen „helyettük” törvénykezhet. Márpedig a szuverenitás egy abszolút fogalom: ha egy országnak valahonnan máshonnan diktálnak, a rájuk vonatkozó törvényeket nélkülük, sőt, adott esetben a tiltakozásuk ellenére fogadják el, azzal nem csorbul, hanem megsemmisül a szuverenitás.
Hogy milyen súlyos károkat okozhat a javaslat elfogadása, arra eklatáns példa az olajembargó kérdése, ahol egy elvileg szuverén, nem alávetett ország hiába vétózná meg a szankciós csomagot, az EP egy tollvonással elfogadhatná a tiltakozás ellenére is a javaslatot. Vagyis a tagállamok gyakorlatilag a teljes szuverenitásukat kénytelenek lennének feladni: amennyiben nincs vétó, nincs tagállami kontroll sem a döntések felett.
Persze, teljesen jó ötlet, hogy ezentúl nem kell egyhangúság a közös döntések során – a javaslat indoklása során ki is derült, hogy miért: a Bizottság a beterjesztők álláspontja szerint kiválóan kezelte a koronavírus-járványt, a vétójog elvétele pedig csak az ehhez hasonlóan kiváló, zökkenőmentes ügyvitelt lenné tehetővé. Vagyis kicsit kényelmetlenné váltak a demokrácia játékszabályai a haladár baloldal számára, úgyhogy csavartak a demokrácia értelmezésén.
Így alapozná meg az EP az Európai Egyesült Államokat
A megszavazott állásfoglalás konkrétan arra szólítja fel az EU-t, hogy lépjen át a „minősített többségi” küszöb használatára a „releváns területeken, mint például a szankciók elfogadása”, valamint „vészhelyzet esetén”. Egészen pontos információ arról egyelőre nem érkezett, hogy milyen arányú minősített többség fog kelleni a jövőben, azonban a nemzetközi gyakorlat alapján a kétharmados (66,7%), háromötödös (60%), háromnegyedes (75%) és négyötödös többség (80%) számít bevettnek. Emellett a határozat azt is szorgalmazza, hogy az Európai Parlament kvázi „valódi országgyűlésként” tevékenykedjen, vagyis kapjon jogosítványt jogszabály megalkotását kezdeményezni, módosítani vagy hatályon kívül helyezni. Jelenleg jogszabály megalkotására csak az Európai Bizottság tesz javaslatot. Vagyis ugyan látszólag gyengülnének a Bizottság jogosítványai – pontosabban elveszítenék unikális jellegüket –, de ezzel párhuzamosan az EP valóban parlamenti jogkörökkel való felruházása intézményrendszeri alapot jelent egy szupranacionális törvényhozói-kormányzó szerveződés kialakulásához, amelyet köznyelvileg Európai Egyesült Államoknak hívunk. Ezzel pedig végső soron a Bizottság pozíciói nem gyengülnek, hanem idővel átalakulnak. A reform tehát nekik is érdekükben áll, sőt, igazán csakis nekik, hiszen ezzel a Bizottság megszabadul attól a demokratikus nehézségtől, amit a tagállami vétójog jelent.
Amennyiben ugyanis a vétójog kikerül az EU-s egyenletből, míg párhuzamosan az EP törvényalkotási és módosítási jogot kap, a tagállamok kormányai és a Bizottság frontján húzódó politikai fókusz, cselekvési – és érdemi döntési – tartomány a liberálisok uralta Európai Parlamentbe kerül át. Egyszerűbben fogalmazva: a vétójog garantálja, hogy az EU irányvonalát a tagállamok (és esetleg a Bizottság) szabja meg, míg ennek a kivezetését követően a liberális elit által leuralt EP fújhatja a passzátszelet az uniós döntéseknél, amiből egyenes ágon következik a fent már kifejtett szuverenitás-deficit.
A lépés lendületet ad ahhoz, hogy a kérdés napirendre kerüljön az EU-s vezetők csúcstalálkozóján, még ebben a hónapban. A szavazást megelőzően az EP-képviselőkkel folytatott vitában Clément Beaune, az EU soros elnökségi tanácsát betöltő Franciaország uniós ügyekért felelős minisztere megfogadta, hogy a soron következő csúcstalálkozón kiemelten kezeli a témát. Ígérete ellenére azonban sok EU-vezető továbbra is szkeptikus a témával kapcsolatban. Néhány uniós kormány már világossá tette, hogy ellenzi a szerződésmódosítást, azzal érvelve, hogy a lépés csak elvonja a tömb figyelmét a sürgetőbb kérdésekről. A múlt hónapban 13 EU-tagország – köztük az összes balti és skandináv tag – azt mondta, hogy „nem támogatják a megfontolatlan és idő előtti kísérleteket a szerződésmódosítás felé irányuló folyamat elindítására”.
Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet
Facebook
Twitter
YouTube
RSS