Az Európai Parlament kormány- és rendszerváltást akar Lengyelországban és Magyarországon – Egy német újságírónő megdöbbentő elemzése
Győzelem vagy csak tűzszünet? – ez a kérdés foglalkoztatja az Európai Tanács Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatos állásfoglalása után a közvéleményt. Valóban sikerült a két országnak megvédenie a neki járó uniós pénzeket és elkerülnie a „jogállamiságinak” nevezett zsarolást? Egy német újságíró szerint az Európai Parlament mindenképp keresztül akarja verni a rendszerváltást Magyarországon és Lengyelországban.
Krisztina Koenen figyelemre méltó cikket írt a Tichys Einblick nevű, Németországban rendhagyó módon független portálon az Európa Tanács velünk szembeni állásfoglalásáról. Már a cím is árulkodó –
Az Európai Parlament egységes társadalmi rendet akar kikényszeríteni.
December 16-án a Parlamentnek már nem kellett a gigantikus koronavírus-mentőcsomagról vagy a hétéves költségvetésről szavaznia, mert ezeket az Európai Tanács, a kormányfők testülete már jóváhagyta. A szerződés változatlan formában tartalmazza a „jogállamiság” és a kifizetések összekapcsolását, amit Magyarország és Lengyelország elutasított.
A két ország vezetőit az Európai Tanács azzal tántorította el a vétótól, hogy egyfajta értelmező kiegészítést fűzött a jogszabályhoz. Ez a jogállamisági kritériumok alkalmazását jelentősen szűkítené, és időt is adna arra, hogy a két ország az Európai Bíróság előtt megtámadja őket. A futó költségvetési tételekre sem alkalmaznák őket, ami különösen Magyarországnak fontos, mert még tízmilliárd euró jár neki a mostani büdzséből.
Már a megállapodás után közvetlenül felhívták arra a figyelmet lengyel és magyar megfigyelők, különösen Ziobro lengyel igazságügy-miniszter, hogy a kiegészítéseknek nincsen törvényerejük, és emiatt csak bizonytalan ígéretnek tekinthetők, amit bármikor vissza lehet vonni. Jelenleg úgy néz ki, hogy igazuk van – szögezi le Koenen –, és Merkel és von der Leyen jégre vitték, becsapták a két országot.
Az Európai Parlament magának követeli a kizárólagos törvényhozási jogot
Bár a Parlament most elfogadta a Tanács által előterjesztett törvénytervezetet, de a nagy pártok és mindenekelőtt a hatalomvágyó néppárti frakcióvezető, Manfred Weber már benyújtott egy határozattervezetet, amelyben nemcsak a jogállamisági eljárásnak a Tanács és a Bizottság által elfogadott korlátozását utasítják el, hanem azt a jogot is elvitatják tőlük, hogy a törvényeket önállóan értelmezzék. Ilyen joga csak az Európai Bíróságnak van – állítják. Ebből vezetik le a Parlament kizárólagos törvényhozási jogát.
Azt is szükségesnek tartják határozottan kijelenteni, hogy a Bizottság a Parlamentnek felel. amelynek sokrétű jogi eszköztára van annak biztosítására, hogy a Bizottság teljesítse szerződéses kötelezettségeit. Végül hangsúlyozzák, hogy a Tanács következtetései nem kötelezik a Bizottságot jogalkalmazási tevékenységében.
Ezek erős szavak, és – figyelmeztet Koenen – nemcsak a kiegészítést nyilvánítják semmisnek, hanem az indítványozók mindent meg is fognak tenni annak megakadályozására, hogy a Tanács és a Bizottság betartsa adott szavát. Ugyanazzal a lendülettel azt is követelik, hogy az Európai Tanácsban szüntessék meg a döntések egyhangúságának követelményét. És hogy Magyarország és Lengyelország lélegzethez se jusson, a Parlament maga fog az Európai Bírósághoz fordulni a jogállamisági követelmények és a kifizetések összekapcsolásának soron kívüli jóváhagyásáért.
Nehéz elképzelni – vonja le a következtetést Krisztina Koenen –, hogy Merkel a két országgal folytatott tárgyalásain ne számolt volna a dolgok ilyen alakulásával.
Egy társadalmi rend mindenkinek
Az EU történetében új fejezet kezdődik. Az EU szervei először akarják a tagországok társadalmi rendszerét a tagság feltételéül szabni. Amikor korábbi diktatúrákat – Spanyolország, Portugália és Görögország – vettek fel, elegendő volt, hogy ezek formálisan parlamenti demokráciákká váltak, a részletekbe már nem mentek bele.
Az alapszerződések nem is tartalmaznak előírásokat ezekre: Finnországban például nincs is alkotmánybíróság, ez senkinek nem jelentett problémát idáig. Ez az állapot addig volt kényelmes, amíg az országokat nagyjából egyöntetű színezetű erők vezették. De ahogy a balliberális politikát felváltotta a korlátlan bevándorlás és a globalista „klíma-öko-gender-politika”, ennek ellenzéke támadt.
Két országban – Lengyelországban és Magyarországon – konzervatív kormányok kerültek hatalomra, amelyek megkérdőjelezték és részben elutasították az addigi konszenzust.
Emiatt szükségessé vált, hogy a tagság feltételéül szabják az egységes politikai krédót, amit a pénzek és a szavazási jog megvonásával erőszakolnak ki. Bár Lengyelország és Magyarország az első áldozatok, biztosan nem az utolsók.
Az EU intézményeinek hatalmi harca
Ez a politikai-jogi változás felszínre hozta az intézmények közötti, addig csak lappangó hatásköri konfliktust. A Parlament már nem elégszik meg a nizzai szerződésben rögzített, a Tanáccsal „egyenrangú” szereppel. A Parlament a növekvő befolyását annak köszönheti, hogy az EU hiányos legitimitását azzal akarták propagandaszempontból erősíteni, hogy a parlamenti választás köré habot vertek: csúcsjelölteket indítottak, mintha valamiféle miniszterelnök vált volna a győztesből.
A parlament jobbára a tagállami politizálásból kikopott, kényelmetlenné vált politikusok gyűjtőhelye, akiket Brüsszelbe ejtőernyőztettek, hogy otthon már ne sok vizet zavarjanak. Ezért olyan nagy a kalandorok, szélsőségesek és kiszámíthatatlanok aránya a képviselők között. A propagandát a gyenge képességű képviselők maguk is elhitték, és egyre nagyobb hatalomra kívántak szert tenni. Így döntöttek például a minden észszerűségtől mentes kipufogógáz-szabványokról, amelyeket az otthoni parlamentekben soha nem sikerült volna keresztülvinni. A jogállamisági követelményekkel eljött a nagy pillanatuk.
Nem szabad lekicsinyelnünk a veszélyt – óv bennünket Koenen. A Tanács az egyetlen hely, ahol a nemzetállamoknak képviseletük van. A Parlament és a Bizottság már egy fiktív Európai Egyesült Államok szervei.
A cél: kormány- és rendszerváltás Lengyelországban és Magyarországon
Az EU már régóta ezen dolgozik. Eddig a Soros nevével fémjelzett és fizetett civilszervezeti hálózaton és az Európai Bíróságon keresztül folyt ez a harc. A jogállamisági feltételrendszer az eddigi legélesebb fegyver, amelynek kilátástalan helyzetbe kell hoznia a két kormányt. A lakosság a több évtizedes baloldali propaganda miatt azt hiszi, hogy az EU-nak köszönheti az elért életszínvonalát. Ezért nem lehet felvetni a kilépés kérdését.
A két kormánynak összebékíthetetlen követelményeknek kell megfelelnie. Egyszerre kellene a nemzeti érdekeket védelmeznie és biztosítania az EU-ból érkező pénzfolyamot. Ha kudarcot vallanak, az EU nagy lépést tenne afelé, hogy a birodalom területén egységes társadalmi rendszerek legyenek – a demokrácia és a szabadság rovására.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula
