Az iszlám kiszipolyozza a forrásokat, majd továbbáll

Az iszlám kiszipolyozza az elfoglalt területeket, ha pedig már kifogytak a források, továbbáll – mondta el a Mandinernek adott interjújában Abdesszamad Belhadzs, marokkói származású társadalomtudós. A kutató rávilágított arra, hogy az iszlám egészen máshogy látja a gazdaságot, mint Európa, és a bevándorlás csak rövid távon hozhat hasznot, később azonban az elszegényedés vár Európára.

Hogyan is működik az iszlám: ha van pénz, akkor az a vallás miatt van, és ahol jelen van a vallás ott lesz pénz is, a vallási előírások szerinti újraelosztás révén. Az iszlám ugyanis azt tartja, hogy a földi javakkal kizárólag Isten rendelkezik, és amikor ő ezt az embernek adja, cserébe azt várja, hogy az ember a vagyonát „Allah ügyének szentelje”, ezért adakoznak folyton a vallás hívői, és ezért építenek újabb és újabb mecseteket. Ennek eredménye például az Iszlám Állam finanszírozása.

Abdesszamad Belhadzs ezt „ajándékgazdaságnak” nevezi, melyben az értékeket nem eladják, hanem felkínálják anélkül, hogy megegyeznének valamilyen anyagi ellenszolgáltatásban: ez a piacgazdaság ellentéte. Ennek egyik következménye például az is, hogy valaki nyugodtan átutalhat támogatást egy Brüsszelben működő radikális szervezetnek anélkül, hogy felmerülne benne, hogy ez egy pénzügyi, sőt, illegális cselekedet. Azzal a meggyőződéssel teszi, hogy ezzel pusztán vallási kötelezettségének tesz eleget. Annak, aki az ajándékból részesülni szeretne, adakoznia kell. Ez az újraelosztó rendszer lehetővé teszi, hogy valaki akár harminc évig is túléljen a periférián anélkül, hogy munkája lenne és közben a lehető legtöbb utódot nemzze.

A baj csak az, hogy a muszlim világban rendelkezésre álló források nem végtelenek, és amikor a szegénység már tarthatatlan, az emberek egy része elvándorol, hogy máshol kezdje újra ezt a körkörös, kiszipolyozó folyamatot. Az iszlám egy nomád, vándorló rendszer, nem pedig stabil és helyhez köthető. A népszaporulattal, folyamatos bevándorlással és a térítésekkel növeli a közösség lélekszámát, kimeríti a forrásokat, majd újabb területet keres, amit kimeríthet.

„Európában élő fiatal muszlimokkal folytatott beszélgetéseim során kiderült számomra: meggyőződésük, még akkor is, ha a valláshoz csak laza szálakkal kötődnek, hogy az iszlám a legélhetőbb társadalmi rendszer ebben a széteső világban. Látásmódjukat jól példázza, hogy az Európában élő marokkóiak évente több mint négymilliárd dollárt küldenek Marokkóba, amelyből házakat és mecseteket építenek, eltartják a nagy családokat, letétbe helyezik az összegeket bankokban, miközben Európában a létminimumon élnek, segélyekből.„

Az Iszlám Államnak a sikerei csúcsán kétmilliárd dolláros költségvetése volt. A radikális mozgalmak ösztönzik a „kormányzott káoszt”, hangsúlyozzák a közösségi tudat és az önalávetés fontosságát, valamint hirdetik a társadalom peremén élőknek a túlvilági megváltást és az evilági győzelmet.

„A jutalom pedig nem valami elvont és megfoghatatlan dolog, ahogy azt egy nyugati ember gondolná. A dzsihád számára az anarchia és a háborús gazdaság „megszentelt”, a hadurak szentek, a bűntettek kegyes cselekedetek. Egyrészt jelen van a vágy a nyugati világ eleganciája és magas életszínvonala iránt, másrészt – amint azt a második és harmadik generációs bevándorlók krízise is mutatja – ezt a világot nem tudják birtokba venni.”

Szerinte ezért kap teret az erőszak. A dzsihádizmus célja a pogány Nyugat elpusztítása és az iszlám végső győzelme. Valójában azonban mindez gazdasági érdekeket szolgál, miközben – hamisan – a vallásos önmegvalósítás látszatát kelti. A félelemkeltés az iszlám erkölcsi gazdaságot erősíti, mivel követői számára az iszlám morális felsőbbrendűségét bizonyítja, és előkészíti az olyannyira várt győzelmet.

Hozzátette azt is, hogy a bevándorlás hasznos a nemzeti határokat eltörölni kívánó globális, minimalizált társadalom eszméjét hirdető neoliberális modell számára, de rendkívül káros az európai polgárok összességére nézve. A sok millió beinvitált migránsra fordított kiadások középtávon, az alacsony munkabérekkel megtérülnek. Közben persze az európai lakosok is elszegényednek, hiszen az átlagbérek csökkennek, a munkanélküliek aránya pedig nő.

„Két komoly veszélyforrást alábecsülnek és csupán járulékos problémának tekintenek. Egyrészt azt, hogy az iszlám erkölcsi gazdasága a források kimerítésén alapul, ellenőrizhetetlen, szétzilálja a társadalmat, hanyatlást és végül csődöt eredményez. Másrészt azt, hogy a dzsihád szerves része az iszlám erkölcsi gazdaságának, amely jól érzékelteti, hogy létfenntartásának elengedhetetlen eszköze az erőszak.”

Abdesszamad Belhadzs társadalomtudós Marokkóban született 1974-ben, jelenleg a Leuveni Katolikus Egyetem tanára és az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport munkatársa. 2001-ben szerezte első doktorátusát iszlám tudományokból, majd 2008-ban a másodikat politika- és társadalomtudományból. Vendégelőadóként és kutatóként dolgozik Finnországban, Franciaországban és Németországban. Négy könyve és több, mint félszáz tanulmánya jelent meg nemzetközi szakfolyóiratokban.

A teljes interjút a mandineren olvashatják.

Forrás: mandiner.hu, Fotó: thepeopleofthebook.org