Pesti Srácok

Az orosz légierő csupán egy apró, Fekete lovagként kiheverhető szúnyogcsípést szenvedett vasárnap (Figyelem: a cím iróniát tartalmaz)

Az orosz légierő csupán egy apró, Fekete lovagként kiheverhető szúnyogcsípést szenvedett vasárnap (Figyelem: a cím iróniát tartalmaz)

Mostanában ritkán adtak okot dicséretre az ukránok. Vasárnap viszont olyan műveletet hajtottak végre, aminek nemcsak szűkebben vett katonai értelemben volt hasznos, hanem az isztambuli tárgyalásokon és a narratívák háborújában is hasznos lapként forgathatják.

Az orosz légierő egy este elveszítette a stratégiai bombázó légierejének minimum 10, de inkább 20 százalékát. Oroszország 120-130 stratégiai bombázóval rendelkezik, amiből 10 elvesztését ismerték el, az ukránok viszont 40 gép megsemmisítéséről beszélnek. Ha még az orosz számok állnának közelebb a valósághoz, akkor annyi Tu-95MSZ , A-50 valamint Tu-22M3 stratégiai bombázó kapott dróntalálatot, amennyire nem lehet csak úgy legyinteni, mint mikor harmadlagos fontosságú vasútvonalakat bénítanak meg 2-3 napra az ukránok. Ez bizony komoly vereség az oroszok számára. És nem csak katonai szempontból.

Az ukránok diverzáns akciója bebizonyította, hogy a távolság az aszimmetrikus hadviselésben pusztán üveggolyó. Teljesen mindegy, hogy 30 vagy 100 km-es biztonsági sávot hoznak létre Szumiban és Harkovban (bár amúgy is inkább az egész megyékre vágynak), az ukránok képesek csapást mérni mélységben. És még azokra a modern nyugati fegyverekre sincs szükségük, amik kapcsán az oroszok rendszeresen hisztériás rohamokat kapnak, ha szóba kerül az átadásuk. Nem mellesleg a Moszkvát is fenyegető NATO-eszközök érve is parkolópályára került, az ukránok saját erőből képesek Vlagyivosztokot is támadni.

Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet kizárólag a harctéri realitásokkal foglalkozni Isztambulban.

PestiSracok facebook image

Az oroszok persze a fronton jobban állnak, sőt, egyre jobban. Napról napra nyílik az olló a rendelkezésre álló erőforrások tekintetében. De a front mozgása nem minden, ezt most bizonyította be az ukrán fél. Meg azt is, hogy a tárgyalások során lehet úgy is erőt mutatni, hogy közben folyamatosan területeket veszítenek.

Így lehet helyzetből és erőből tárgyalni

A hajlandók koalíciójának tagjai rendszeresen deliráltak arról, hogy olyan helyzetbe kell hozni Ukrajnát, hogy erőből tárgyalhasson Oroszországgal. De ez az ő szájukból csak afféle morális iránytű volt, nem mellékelték hozzá az ábrát, hogy mit is értenek ez alatt. Leggyakrabban éppen gyengítették Ukrajna tárgyalási pozícióit az olyan kijelentésekkel, hogy a békekötés után is érvényben maradnak a szankciók, pláne az energetikai együttműködés tilalma, amivel csak azt érték el, hogy ez a fejezet lekerült a napirendről.

Kijev begyűjtötte helyette az aszimmetrikus stratégiai csapásmérés képességének a lapját, amit kijátszhatnak Isztambulban. Mert az oroszok nem legyinthetnek rá annyival, hogy amúgy is szúnyogcsípés csak, majd visszanőnek azok a távolsági karok és lábak. Ha egyszer megcsinálták, máskor is megcsinálhatják.

És ha az oroszok nem szeretnék a nukleáris elrettentő erejük további részeit is megsebezve, meggyengítve látni, akkor rögtön kicsit jobb pozícióban vannak az ukránok az asztalnál. Az orosz drukkerek követelte válasz-atomcsapás meg hát fel sem merülhet ép ésszel, mivel az ukránoknak nincsenek hasonló fegyvereik, így a különböző doktrínák és fenyegető szavak ellenére nem nyúl(hat)nak ehhez az eszközhöz Moszkvában.

Mivel az ukránok bebizonyították, hogy maradt erejük komoly csapásokat mérni, olyan csapásokat, amelyek ellen sem a biztonsági zónák, sem a nyugati támogatások szerződésben rögzítendő tilalma nem védenek, az orosz követelések egy jelentős része majdhogynem lényegtelenné vált.

Persze, követelhetnék, hogy Ukrajna ismerje el alkotmányosan Moszkva iránt érzett szeretetét, de erre vajmi kevés esély van.

A letárgyalandó pontok között így hirtelen a leglényegesebb a területi kérdéseket érintő marad. Az oroszok három éve próbálják elkerülni, hogy az általuk különleges katonai műveletnek nevezett invázió egy sima és közönséges területszerző (-rabló) háborúvá degradálódjon. Ezért helyezték a hangsúlyt a biztonsági kérdésekre.

Csak éppen az ukránok akkor is fenyegetést jelentenek az orosz biztonsági érdekekre, ha a Dnyeper vonalához tolják vissza őket. Ez már így marad. Cserébe szerezhetnek területeket, amit meg az egész világ fog hangos vagy néma undorral jutalmazni.

Ajánljuk még

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)