Putyin árnya

"Most megint válaszút előtt áll Európa: béke vagy háború. Látható, hogy Magyarország komoly közvetítő szerepre vállalkozott a béke oldalán. És ez a magyar nép elementáris érdeke."

Csodálkozom, elmosolyodok, amikor hallom Gyurcsány Ferenc volt kiszistát, demiszest, emeszempést és a többi volt komcsit szidni Putyint, Oroszország első emberét. Az antiputyinisták, az újdonsült oroszellenesek még negyedszázada, de még tíz éve is csókolgatták a szovjet-oroszok ülepét, sőt Gyurcsány saját házában (a Rákosi-korszakban elüldözött polgár házában) fogadta miniszterelnöksége idején az orosz elnököt. Akkor lihegett, hűségesküt fogadott, pulikutyát adott és miegymást. S lám most micsoda pálfordulás! Furcsa tehát sokaknak, hogy a szovjetek valamikori hűséges fegyverhordozói, fiai, hogyan gyűlölködnek az oroszok ellen. Könyörgöm, mi a baj az oroszokkal? Akkor kellett volna fintorogni, ellenkezni, amikor megszállva tartottak bennünket. Jelenleg tisztes távolságban vannak. S ez így helyes. Energiapolitikai, gazdasági, kereskedelmi érdekünk, hogy jó üzleteket kössünk velük és nem utolsósorban az, hogy biztonságban legyünk tőlük és az ukrán-helyzettől. Drága honfitársaim árnyékra vetődtök, ha folytatjátok a putyinozást! Putyinnal a németek és a franciák is tárgyalnak. S nemsokára nagyobb nemzetek is. Ez ma Európa érdeke.

Amit egyes balliberális megmondóemberek kritizálnak, Orbán Viktor Kállai-kettősét, az úgynevezett hintapolitikát, az nem más, mint amiben Magyarország él, immár ezeregyszáz éve, azaz kiegyezni a környező országokkal vagy harcolni, küzdeni a hazáért. S mindig az volt a jó magyar politikus, aki az adott időszakban jól használta ezt a harcmodort. Gondoljunk csak például Árpád fejedelem, Szent István, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás, Bethlen Gábor, Deák Ferenc és Bethlen István politizálására. Egy cél lebegett a szemük előtt: naggyá tenni vagy egyben tartani Magyarországot. Itt a Kárpát-medencében a cél mindig a túlélés, a megmaradás volt. Ma is az.

A legnagyobb ellenség persze mindig a belső ellenség volt. Ezen kesergett Berzsenyi Dániel is A magyarokhoz című versében:

Máshol a XVIII. századi nagy költőnk vigasztalásul ezt írja:

Kölcsey Ferenc a Hymnus-ban, nemzeti imádságunkban is erre a belső mételyre utal:

A labanckodás máig nem szűnt meg. Vannak, akik ma is drukkolnak annak, hogy ne sikerüljön kijutnunk az adósság-és gazdasági csapdából, az elszigeteltségből. Hazug írásokkal sulykolták az emberekben, hogy Angela Merkel német kancellár nem partnerként érkezett hazánkba, hanem dorgálni, megfeddni akarta a magyarokat... Ugyanez a rosszindulatú csapat drukkol, hogy ne legyen sikeres Putyin, orosz elnök látogatása. Akiket máig nem érdekel a valóság, máig nem érdeklik a tények, azoknak ajánlom a mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre 1941-ben megjelent könyvét, Helyünk és sorsunk Európában. Ekkor már dúlt a II. világháború, három évvel előtte voltunk a német megszállásnak. Mi akkor (nem kis kockázatot vállalva) otthont nyújtottunk lengyelek és más nemzetiségű menekültek százezreinek. A magyar hazafi gondolatai a mai napig érvényesek: "Azt akarom itt éreztetni és megértetni mindenekfölött, hogy a magyar célokon egyszerűen nem lehet változtatni. Ezért minden magyar korszak és nemzedék annyit ér, amennyire hű marad az árpádi és Szent István-i örökséghez."

Kicsit büszkeséggel történetpolitikai írásában visszatekintve az elmúlt évszázadokra így folytatja: "Csak a magyar nemzet nem feküdött le, legtragikusabb korszakaiban sem, a nyugati- német - s a keleti - besenyő, mongol, bizánci, török, orosz- hódító igény és világhatalmi túlsúly előtt. Hanem megkereste módját, hogy szükség esetén egyszerre mindkettő ellen is keményen védekezzék. A lényeg mindig a magyar hivatás, önállóság, függetlenség megmentése vagy visszaszerzése volt". Végül Bajcsy-Zsilinszky Endre magyarságát, a magyarokat így látja, így értelmezi: "Szuverén nép a magyar, a szó legfönségesebb értelmében. Nem született segédnépi szerepre, mások kiszolgálására".

E szavak helytállóságát történelmi tények igazolják: 1848-49, 1956 és 1989. Ezért ajánlom kétkedő magyarjainknak tanulmányozásra a nagy politikusaink, vezéreink sorsát, élettörténetét. Ez történelem ismeretet kíván, enélkül nem szabad politizálni. Ha tisztelettel ajánlhatom ezért kicsit visszafogottabban támadjuk azokat a politikusainkat, akik az elmúlt években kivezettek bennünket az IMF szorító fogásából, akik rendet teremtettek a devizahitelezés körül és akik minden külső-és belső támadás ellenére az Európai Unióban s a világban rendületlenül a magyar érdekeket képviselték. Most megint válaszút előtt áll Európa: béke vagy háború. Látható, hogy Magyarország komoly közvetítő szerepre vállalkozott a béke oldalán. És ez a magyar nép elementáris érdeke. Ebben az ütközőzónában nekünk fontos szerep jutott. Egy jó politikus ezt ki is használja, sőt kötelessége kihasználni. Támogassuk ebben, ezzel támogatjuk országunkat is.