Egy arc a régmúltból
A rendszerváltás egyik arca – Pető Iván, az SZDSZ egykori elnöke – azt nyilatkozta a múlt hét végén a 168 óra nevű közéleti hetilapnak, „...ha (Orbán Viktor) nem bukhat meg választásokon – márpedig erre alig van esély –, csak rossz változatokat tudok elképzelni. Olyan puha váltás, mint 1989-ben volt, többé valószínűleg nem lesz.”
A jós, a jövendölő. Mit is mondhatott volna egy szabályosan működő demokráciáról? Mi mást? Hogy szabad választásokon nem lehet leváltani az autokratikus – Pető nevezte így – rendszert, hanem csak erőszakkal. Néhány évvel korábban is hasonlóan nyilatkozott: „A Fidesz összeomlásához egy radikális politikai megrázkódtatás kell.”
Nem csodálkozom rajta, hiszen ő és tanító mesterei, felmenői, barátai (ávós szülők, Lukács György, Rákosi Mátyás, Vásárhelyi Miklós, Demszky Gábor, Haraszti Miklós, Kenedi János és sokan mások), régi maoisták, bolsevisták nem a béke, hanem mindig is az erőszak hívei voltak. Politikai előmenetelüket, hatalomba kerülésüket csak az előző rendszer megsemmisítése révén tudták elképzelni.
Emlékezzünk csak a taxisblokádra!
Ez volt az első szabaddemokrata-szocialista erőszakos kísérlet egy szabadon választott kormány megbuktatására. A balliberális puccsot Antall József miniszterelnök televíziós pizsamás beszéde verte vissza és terelte az országot békésebb vizekre. Az igaz, hogy az MDF jobbközép koalíciós kormány már soha nem tudta használni azt a hatalmat, tekintélyt, amit választások útján kapott.
Göncz Árpád, SZDSZ-es köztársasági elnök gondoskodott arról, hogy a magyar hadsereg morálját lezüllessze, a magyar honvédelmet felszámolja és a taxisoknak adott amnesztiájával a magyar rendőrség fegyelmét, demokrácia iránti elkötelezettségét megzavarja. A rendszerváltást, a demokratikus építkezést a szabaddemokraták és a szocialisták mindenáron akadályozták – először 1990 és 1994 között – a többi között a Demokratikus Charta tevékenységével, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió nagy részének befolyásolásával, a hazug és megalapozatlan hírek terjesztésével, a külföldre juttatott hamis információkkal és a közvélemény folyamatos lázításával, miszerint Antall és Boross vissza akarja hozni a Horthy rendszert. A Tégy a gyűlölet ellen!- mozgalom, a magyar társadalmat ért kollektív antiszemita vádjai, a cigányozás, a zsidózás burkoltan szították az ellentéteket a magyar közéletben.
Ennek egyik ideológiai megalapozója, mozgatója éppen Pető Iván volt társaival, Kis Jánossal, Tamás Gáspár Miklóssal, Magyar Bálinttal, Fodor Gáborral, Kuncze Gáborral együtt.
A taxiskáosz idején éppen Pető Iván fogalmazta meg a szabad demokraták vezetői nevében az álláspontjukat, ami összegezve arról szólt, hogy a regnáló kabinet nem alkalmas az ország vezetésére. Pető Iván úgy vélekedett, hogy a (benzin) áremelés visszavonása vagy a kormány átalakítása, esetleg egy teljesen új kormány felállítása lenne a megoldás.
Az SZDSZ erre várt öt hónappal a választások után, hogy minden megmérettetés nélkül kezébe ragadja a hatalmat.
Ez nem jött be. De ezt eljátszották Gyurcsánnyal együtt tíz évvel később, 2004-ben, amikor választás nélkül Medgyessy Péter miniszterelnököt lesöpörték az asztalról és a liberális Gyurcsány került a miniszterelnöki székbe. Hogy mégsem sikerült a hatalom teljes megszerzése, annak oka, a mértéktelen hatalommániájuk volt és az SZDSZ érintettsége egyre több korrupciós ügyben (pl. Tocsik-ügy), ami végül a szabaddemokraták pártjának megszűnéséhez vezetett.
Pető, aki kibuktatta Tölgyessy Pétert az SZDSZ elnöki székéből, arról sír a 168 órában, hogy harminc évvel ezelőtt könnyű volt hinni a rendszerváltásban, miután minden körülmény azt sugallta, hogy a magyarok liberális demokráciában akarnak élni, de mára kiderült, ez illúzió volt. Pető Iván csak azt felejtette elmondani, hogy a Szabad Kezdeményezések Hálózata és belőle kinövő szabaddemokraták kőkeményen kommunistaellenesek voltak. Ez sok embert megtévesztett 1990-ben, az első szabad parlamenti választások hajnalán. Solymár József író barátommal gyötrődtünk, hogy lépjünk-e be az SZDSZ-be? Meg aztán sokan azt hittük, hogy ők a régi, hagyományos, magyar szabadelvűséget képviselik (Kossuth, Széchenyi, Deák, Tisza), ami egyet jelentett számunkra a nemzeti érdekek képviseletével. Hál' Istennek megszólalt bennünk a vészcsengő és nem mentünk le a XII. kerületi SZDSZ irodába. Mondtuk Jóskával két pohár villányi vörös bor mellett, hogy várjuk ki a végét, egyértelműbb az MDF programja Csurka Pistával, Csoóri Sándorral, Lezsák Sándorral és Csengey Dénessel együtt. Így az MDF-re szavaztunk. Jól tettük, mert hamar kiderült, hogy az SZDSZ kétszínű, kétéltű párt. Éppen ők, a kommunistaellenesek voltak tele egykori rákosista, maoista, anarchista, szélsőbaloldali elemekkel.
Később az is kiderült, hogy voltak köztük jócskán ügynökök is.
Végül is az SZDSZ mítosz azzal omlott össze, amikor 1994-ben, a választások után szövetségre léptek az MSZMP utódpártjával (az 1956-ot leverő, megtorló gyilkos Kádár pártjával), az MSZP-vel, aminek miniszterelnöke éppen a pufajkás Horn Gyula volt. Maga Pető Íván hangsúlyozta akkor, hogy az SZDSZ-MSZP koalíciónak nincs alternatívája. „Azaz összenőtt, ami összetartozik” – idézhetjük Orbán Viktortól a megfejtést. Ne tessék tehát csodálkozni, kedves Pető Iván, hogy a szimpatizánsok és a választók többsége elfordult ettől a párttól és a az általuk képviselt eszmeiségtől. Az emberek nem szeretik, ha becsapják őket. S ezt tették 2010-ig, amikor is végleg összeomlott, megsemmisült a párt. Pető jól összegezte a múltjukat: A kísérlet megbukott.
Pető Ivánék kísérlete nem egyszerűen kísérlet volt, hanem embereken végzett, veszélyes kísérlet. Az egész országot átszövő korrupciójukkal, gazdasági csődpolitikájukkal – elherdálták, olcsó pénzért kiárusították külföldieknek a nemzeti vagyont – világos volt, hogy ez lesz a vég. Kár mindent az MSZP-re kenni, hogy ők rontották el a kísérletet a „szovjet típusú” ravaszkodásukkal. Nem, a liberális Bokros Lajos pénzügyi vészcsomagja ütötte be az első halálos szöget. Aztán kétszeres, háromszoros MSZP-SZDSZ koalíciójuk alatt egymással versengtek, hogy ki tud nagyobbat ütni a magyarságon, hogyan lehet magyartalanságokkal tönkretenni a oktatást. A kettős állampolgárság elutasítása, a rendőrterror, a szemkilövetés, az őszödi beszéd megmutatta, hogy ez a két párt egy tőről fakad.
Most a szocialisták haladnak a megsemmisülés felé.
Úgy vélem, kedves Pető Iván, ezzel a szemlélettel, ezzel a magatartással, a folyamatos gyülőletkeltéssel, hazánk feljelentgetésével Önök és követőik kiléptek Magyarországból. Már csak a kerítésen kívülről ugathatnak.
