Ma este 21:50-kor a köztévé M5-ös csatornája is levetíti A fehérballonos című, az 1956. október 25-i sortűzről szóló dokumentumfilmet. A PestiSrácok.hu lapigazgatója, Stefka István által rendezett film bemutatja, hogy a sortűz nem egy egyszerű tömegoszlatás volt, hanem az ÁVH és a szovjetek által előre eltervezett, összesen akár ezer halottal járó tömeggyilkosság, amelyről azt hitték, végleg megfélemlíti a magyarokat. A kommunisták azonban elszámolták magukat, és éppen a forradalom lezárásának szánt mészárlás váltotta ki azt a haragot, amely miatt az események szabadságharcba csaptak át. Stefka Istvánnal beszélgettünk a filmről, és arról, miért kellett ilyen sokáig várni, hogy eljusson a közmédiáig.
Miért kellett eltelnie három évnek a film megjelenésétől addig, hogy a közmédia is bemutassa?
Nagyon érzékeny ez a téma, máig érezhető, hogy megpróbálják elhallgatni. Maga a téma viszont nem három éves, hiszen 2006-ban az akkori Magyar Nemzetben is megírtam – azaz megírtam volna –, hogy nemcsak a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről lőtték az ÁVH-sok a fegyvertelen tüntetőket, hanem a Parlamentből is. Ezt megpróbálták elhallgatni, mert akkor Nagy Imre volt a miniszterelnök, és tűzparancsot csak a miniszterelnök adhatott az Országház épületéből. Amikor ezt megírtam, még mindig volt olyan szerkesztő a Magyar Nemzetben is, aki ezt egyszerűen kihúzta. Emiatt végül a nem sokkal később kiadott, Ötvenhat 50 éve című könyvemben jelent meg először ez a dolog. Aztán további tíz évnek kellett eltelnie, hogy ismét előkerüljön a kérdés, de már a film kapcsán. Megkerestem Jobbágyi Gábor jogászprofesszort és Kahler Frigyes történészt, akik kutatták, hogy mi történt pontosan ’56-ban. Az október 25-i véres csütörtök nem egy véletlen tüntetés volt, hanem az ÁVH és a pártállami titkosszolgálat megtervezett tömeggyilkosság.
Sokáig azt is megpróbálták eltitkolni, hogy az ÁVH-sok lőttek a tömegbe, és nem a szovjet tankok géppuskái kezdték a vérengzést. Ehhez képest tehát még az is kiderült, hogy az ÁVH a Földművelésügyi Minisztérium és az Országház épületéről két tűz közé fogta a fegyvertelen tüntetőket, ráadásul mindez előre meg volt tervezve?
Igen, sőt, az Akadémia utcai ÁVH-s központ felől, meg a környező utcákból is lőttek a tömegre. A helyszínen levő szovjet tankok azt hitték az ÁVH-s tűzre, hogy rájuk lőnek, és ezért „viszonozták” a tüzet. A tömeg addig barátkozott a tankok személyzetével, mert utóbbiak hamar megértették, hogy itt nem valami fasiszta lázadás van, hanem egyszerű munkások és diákok tüntetnek. Akkor készült az a híres kép is, amelyen a fehér ballonkabátos férfi, Nagy József Mihály tartja a magyar zászlót a tank tetején. Az nem egy elfoglalt tank, hanem akkor is a tüntetőkkel barátkozó szovjet katonák kezén volt. Ezeket a katonákat, akik nem voltak hajlandók bántani a békés tüntetőket, később kivégezték a Szovjetunióban, amiről szintén nem beszél senki.
Kossuth-címeres zászlót lengető tüntetők, köztük fehér ballonkabátban Nagy József Mihály egy szovjet harckocsin a Parlament előtt, 1956. október 25-én. Fotó: MTI/Bojár Sándor
Hol tart most a hivatalos tudományos álláspont mindezzel kapcsolatban?
Az már elfogadott, hogy a Földművelésügyi Minisztérium tetején rejtőzködő ÁVH-sok lőtték az embereket, de az Országházból leadott sortűz még nem. Maguk a forradalmárok hívták fel rá a figyelmemet sokan, hogy a minisztérium falában látható golyónyomokat a parlamentből leadott lövések okozták. Sajnos olyan történészeink vannak, akik ezt a részét nem kutatták az eseményeknek. Jobbágyi Gábor 800-1000 fő közé teszi a halálos áldozatok számát, a jelenlegi hivatalos 120-szal szemben. Megjegyzem, korábban még ennél is kevesebb, mindössze 22, majd 76 halálos áldozatról beszéltek. Kahler Frigyes, M. Kiss Sándor és mások későbbi kutatásaiból, mindössze a ’90-es évek elején tudtuk meg, hogy több, mint hatvan sortűz volt Magyarországon. Mosonmagyaróváron 220 halottat számolnak, de a legnagyobb sortűz a Kossuth téri volt, és ezt máig nem akarják felgöngyölíteni – pontosan Nagy Imre miatt. Jobbágyi megnézte a különböző kórházak listáját a hozzájuk szállított, ott meghalt sebesültekről, de még érdekesebb, hogy a közeli brit nagykövetség szerint tizenkét teherautóval szállították el a holttesteket a térről. A több budapesti helyszínen gyülekező tüntetőket ezek szállították korábban a Kossuth térre. Tizenhárom éves gyerekként, az apámmal az Astoriánál voltunk, amikor hirtelen megjelent több üres teherautó, hogy menjünk a Kossuth térre. Szerencsénk volt, hogy nem fértünk föl. Nem tudni, hogyan kerültek oda ezek a teherautók, kik küldték őket. Gyakorlatilag odaszállították a tömeget a mészárszék elé. Történészeknek kéne kikutatniuk ezt a mozzanatot is, mert ez bebizonyítaná, hogy a kommunisták fejében meg se fordult a helyzet békés rendezése, hanem az Apró Antal vezette katonai bizottság – a tagjai közt Földes Lászlóval – meg akarta félemlíteni a magyarokat.
Az ÁVH-s golyózápor elől menekülő tüntetők a Kossuth téren. (Kép forrása: kisfoghaz.hu)
Miért van szükségük még ma is arra, hogy palástolják a valós történteket?
Azért, mert ez nem Nagy Imréék forradalma volt, hanem a népé – az egyetemistáké, a munkásoké, a pesti és budai srácoké. Nagy Imrének az volt az érdeme, hogy végülis nem tagadta meg a forradalmat, és feláldozta az életét. A fehérballonos című film azt tárja fel, hogy ez az október 25-i sortűz egy megszervezett tömeggyilkosság volt, és a Parlamentből tüzelő ÁVH-soknak elvileg senki más nem adhatott tűzparancsot, mint a miniszterelnök, Nagy Imre. Közben pedig egy véres, belső pártharc zajlott, amely Rajkkal kezdődött, és Nagy Imrével végződött. Ebben a népfelkelés csak hivatkozási pont volt a kommunistáknak, de nem elvi meggyőződés. Végülis folyamatos lobbizás és baráti kapcsolatok révén sikerült elérni, hogy néhány év fáziskéséssel és késő este, de műsorra tűzze a közmédia a filmet.
Furcsa ez a nagy ellenszél…
A történészek egy befolyásos része még mindig blokkolja, hogy kiderüljön a teljes igazság. A néhány elszánt, idősebb történész és a hozzájuk csatlakozó fiatalok most kezdik feltárni ’56 valódi történéseinek nem ismert részleteit. Itt nemcsak a Kossuth téri sortüzet kell feltárni, hanem például azt is, hogy mi történt a Köztársaság téren. Az ÁVH, a kommunisták cserben hagyták a sajátjaikat is a pártház ostrománál.
Stefka István és Kocsis Máté akkori VIII. kerületi polgármester a film 2016-os bemutatóján. Fotó: Horváth Péter Gyula
Ott tartunk kilenc évnyi, állítólagos fideszes diktatúra után, hogy befolyásos és szakmailag magasra taksált tudományos körök még mindig képesek blokkolni, illetve erőteljesen akadályozni az ismeretek eljutását az oktatásba és a médiába?
Így van, még mindig ott van mindenütt, a színfalak mögött ez a hálózat. Hamis adatok, hamis végkövetkeztetések jelennek meg az oktatásban mindmáig. A fasiszta lázadásról szóló korabeli kommunista propagandát persze már nem harsoghatják, de akadályozzák az ezzel ellentétes ismeretek eljutását a tömegekhez. Pedig ezekről a dolgokról nyíltan kéne beszélnünk, hogy kiderüljön, mi történt pontosan ’56-ban.
Több gyanús dolog történt. A felkelők meglepően könnyen és gyorsan jutottak fegyverekhez, aztán volt egy előre kitervelt, megfélemlítő tömeggyilkosság, majd egy külső védelem nélkül hagyott pártház…
A kommunisták nem gondolták, hogy ekkora ellenállás bontakozik majd ki. Egy kisebb fegyveres összecsapás kiprovokálását akarta az ÁVH és a titkosszolgálat a diákok mozgolódása nyomán, hogy legyen indok a szovjet hadsereg Magyarországon maradására az Ausztriából való 1955-ös kivonulása után. A magyarországi kommunisták és a Budapestre érkezett szovjet vezetők, Mikojan és Szuszlov pártvezetők, valamint Szerov KGB-elnök azt hitték, hogy ha fegyverhez juttatják a magyar tüntetőket, akkor Berlinhez hasonlóan, egy-két nap alatt leverik a felkelést, hamar megfélemlítik az embereket. Az október 25-i sortűzzel le akarták zárni ezt az egészet, de elszámolták magukat. Annál nagyobb lett a felkelők haragja, és kiderült, hogy óriási elégedetlenség van az idegen megszállókkal és a helytartóikkal, ügynökeikkel szemben. Országos elégedetlenség bontakozott ki, a vidék a szabadságharc mellé állt, a felkelők pedig komoly katonai műveleteket hajtottak végre, és nem tudták megverni őket, csak a Szovjetunióból hozott sereggel. A Kossuth téren kipróbált módszert aztán a kommunisták folytatták egészen 1957 elejéig, a sortüzek során tőrbe csalták és mészárolták a magyar népet, nem beszélve a megtorlás során kivégzett, agyonvert, megnyomorított emberekről. Ilyen volt a Nyugati pályaudvarnál elkövetett sortűz is, a karhatalmista Horn Gyula részvételével, aki ezt utóbb egy „Na, és?”-sel intézte el. Mindennek a gyökere a Kossuth téri sortűz, amelyről lerántja a leplet A fehérballonos című film.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS