Hiába bíztak a baloldalon a hagyományos következménynélküliségben, csak utolérte a pártvezetőket is a végzet – egyedül Gyurcsányt nem kérdőjelezte meg senki. Sőt, állítja, hogy készülődik! Háború van, válság, vérszagot éreznek, így sorra bújnak elő a politikai zombik és tolakodnak előre a legyőzöttek. Elől kézen fogva a Gyurcsány-házaspár, utána bukdácsol Karácsony és Tordai (előbbi unatkozik, utóbbi bőszen szelfizik), de beállt már a jellegtelen Gelencsér Ferenc (a Momentum elnöke momentán) és a napraforgó Gyöngyösi Márton (a poszt-Jakab Jobbik elnöke) is a sorba. Aztán jönnek a többiek: Hadházy, Szabó Tímea, Kunhalmi és így tovább. Mennek, mendegélnek, most éppen tolakodnak. Végül hátul Márki-Zay kiabál… kiabál, de a tülekedés meg nem áll.
A nagy menetelés
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni? Ó, dehogynem! Hérakleitosznak egész addig volt csak igaza, míg a metafizika bűvkörében szemlélődött. És bocsássuk meg neki elvarázsoltságából fakadó apró tévedését – nem láthatta ugyanis a magyar baloldalt 2022-ben.
Tényleg nem változik semmi a baloldalon, ugyanazok, ugyanúgy mennek előre (vagy inkább hátra). Ismét aktív Márki-Zay Péter és továbbra is csak Gyurcsány Ferencnek, illetve a DK-nak van esélye arra, hogy integrálja a baloldalt. Megállt az idő, a helyzet változatlan.
Persze érkeznek a második sorból az „új” arcok.
A napraforgó Gyöngyösi Márton, aki ha szélsőjobbos volt a Jobbik, akkor zsidózott, mikor oroszbarát volt Vona, akkor ő is, most meg együtt fújja a passzátszelet Cseh Katalinékkal az európai sóhivatalban.
Jön a jelentéktelen Gelencsér Ferenc is, aki képtelen új impulzust adni a Momentumnak – Fekete-Győr András legalább szórakoztató volt!
És persze újdonsült elnökként érkezik Tordai Bence (Párbeszéd), akit már jól ismerünk. Szeret agresszíven tolakodni – bármilyen sorról is legyen szó. No meg engedély nélkül építkezni. (Ha van igazság, akkor elbontatják a luxusvilláját!)
Fotó: Metropol
Mint Örkény egypercesében:
Elöl a tojás, utána Berengár király, őutána a fél bicikli, aztán Jézus Mária Szent József és Bertolt Brecht, utoljára Takariko Kiriwi, a szemüveges asztalitenisz-világbajnok. Mennek, mennek, mendegélnek. Mennek, mennek, egy szót se szólnak. Még ma is mennek, ha meg nem haltak.
Így mennek, mendegélnek, menetelnek a baloldalon továbbra is ugyanazok.
Tüntetni menni ne féljetek!
Az április 3-i történelmi vereség óta tényleg nem talál magára a baloldal. Nincs világos politikai mondanivaló, nincs vízió, hiányzik a hosszú távú stratégia és felerősödött az összefogás előtti időszakra jellemző egymás közti küzdelem. A politikusok a belső konfliktusok megoldásával kínlódnak és a saját túlélésükkel vannak elfoglalva, a pártok jobbára politikai pótcselekvést folytatnak.
Nem csoda, hogy úgy kellett nekik egy tüntetés, mint szomjazónak egy korty édesvíz.
Jött is a kata-módosítás és néhány felheccelt baráti társaság. (A Foodpanda és a Wolt futárjait megértjük – de a lássuk be, hogy a két óriás cég százmilliókat tesz zsebre úgy, hogy közben kata adózásra kényszeríti az alkalmazottakat!)
A megmozdulások kapóra jöttek, el is indult a baloldali menet. Most is ott tolakodnak mind, egymás után sorban állva.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
De hiába próbáltak rászervezni a kata-módosítás kapcsán kialakult megmozdulásokra, ahogy az április 3-án legyőzöttek megjelentek a köztereken, véget is ért a néhány ezer embert megmozgató fővárosi tüntetéssorozat „varázsa”.
De milyen varázslatos is volt ez az egész tüntetéssorozat!
Fotó: PS
Piálás, drogozás, buliba fulladt menetelések. Piknik, popórázás és tánc. Legyen tánc!
Seregszemle: példátlan töredezettség a baloldalon
Kilenc frakció van a parlamentben, ebből hét ellenzéki, hat pedig balliberális. Ez rekord! Az Országgyűlésben sosem volt ennyire töredezett és ilyen népszerűtlen a balliberális oldal.
A Jobbik rég elvesztette nemzeti jellegét, mind szövetségi politikáját, mind pedig mondanivalóját tekintve a baloldal szerves részévé vált. Jakab Péter leváltása után pedig újabb pártszakadás előtt állnak, miközben a közvélemény-kutatóintézetek szerint történelmi mélypontra kerültek. A Jobbik jelenleg önállóan aligha jutna be a parlamentbe. (A Nézőpont Intézet szíves közlése.) A párton belüli belső küzdelem jól láthatóan csupán a költségvetési támogatásért folyik, a kilátásba helyezett perek miatt mondhatjuk, hogy a mozgalom az „elkisgazdásodás” útjára lépett. A Jobbik szuverenitása megszűnt, mozgástere a Mi Hazánk Mozgalom sikerével beszűkült, egy leendő baloldali összefogás álkonzervatív szatellitpártjaként menetelnek tovább a nagy büdös semmibe.
Horn Gyula pártja a lefolyóban
Az MSZP egy évtizede permanens politikai válságban szenved (kit érti létének értelmét még?), nincs valódi politikai mondanivaló, a felbüffenő szociális demagógia pedig hiteltelenebb, mint Gyurcsány első forintja.
Az úgynevezett zöldpártok szintén vezetési válságtól szenvednek, az egykori országos hálózatát elvesztő LMP, illetve a tagsággal sosem rendelkező Párbeszéd is csupán médiapártként működik. Az LMP és a Párbeszéd gyakorlatilag nem létezik, az MSZP-ből pedig folyamatosan lépnek át a Demokratikus Koalícióba.
Továbbra sem találja saját hangját a Momentum, amely az elhúzódó vezetési válság mellett intellektuálisan is kiüresedett. Obstrukciós akciójuk közröhej tárgya lett, az elnökség nem tud úrrá lenni a belső zűrzavaron. Az új elnök, Gelencsér Ferenc (ki ez a figura?) pedig nem ér fel még az ellenzéki miniszterelnökjelölt-jelölti kampányban csúnyán elbukó Fekete-Győr Andrással sem, ami – valljuk meg őszintén – nem sok jót ígér nekik.
Végül, nem árt megidézni: Gyurcsány készülődik… s hogy mire? Azt inkább ne kérdezzük meg!
Együtt vagy külön mennek, mendegélnek?
A következő megmérettetés, azaz az egy időben sorra kerülő 2024-es helyhatósági és európai uniós parlamenti választás óriási kihívás elé állítja a baloldalt. Egyelőre nem világos, hogy külön, vagy együtt indulnak majd el. Az ellenzék jelenlegi állapota a három évvel ezelőttihez hasonlít, amikor a pártok között felmerülő együttműködés ellenére egymást taposva tolakodnak a szavazatok megszerzéséért.
A hazai baloldal azonban nem tud eltartani ennyi és ennyiféle pártot, így következő hónapok kérdése az lesz, hogy Gyurcsány Ferenc tudja-e integrálni a legyőzötteket, vagy marad a széttöredezettség és a végtelen menetelés. De lehet, hogy ismét megérkezik kék szalagjával Márki-Zay Péter, és újrakezdődik minden.
Addig is mennek, mendegélnek, ha tüntetés van, akkor tolakodnak a legyőzöttek.
Vezető kép: Koncz Márton / Origo
Facebook
Twitter
YouTube
RSS