"Miért a románok, és nem a magyarok hagyják faképnél Romániát?"
Ki gondolta volna, milyen utóélete lehet Orbán Viktor kolozsvári nótázásának, és a „Nem megyünk mi innen el…” refrénű nótának. Utóbbiba ugyanis már Erdély visszacsatolásának rémét is beleálmodták a román nacionalisták. És azt is ki gondolta volna, milyen mély önkritikát csalnak elő egyes román politikusokból a magyar dallamok…?
Máskülönben nehezen kerül szembe egy román baloldali politikus véleményével, Orbán Viktor emlékezetes kolozsvári nótázása ugyanakkor keserű hangokat csalt elő egy román EP-képviselőből, akit bizony mélyen megérintett, hogy a magyarok azt éneklik, nem akarnak elmenni Romániából.
A sajtó is felkapta, milyen sok lájkot és megtekintést ért el az a rövid Facebook-videó, amelyen Orbán Viktor magyar politikusok gyűrűjében énekli minden zenés mulatság elengedhetetlen darabját, miszerint „Nem, nem, nem! Nem, nem, nem! Nem megyünk mi innen el; Míg a gazda, a házigazda furkósbottal ki nem ver”. Mindezt abbéli örömében énekelte a magyar miniszterelnök és küldöttsége, hogy Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjat kapott, így az este végén belefért egy kis elhajlás…
A videó hirtelen jött népszerűségének hullámaira természetesen némi keserű irigységgel vetette rá magát a román szélsőjobb, azt bizonygatva, hogy valamiféle egészen kifacsart logika mentén ez bizony egy irredenta nóta. És természetesen Orbán Viktor így akarta kifejezni Erdély visszacsatolásának szándékát.
Románok, az örök urak
Hogy a román közéleten ne hatalmasodjon el végérvényesen a túlfűtött román nemzeti öntudat hülyesége, néhány baloldali politikus igyekezett normális mederbe terelni a közbeszéd irányát. E törekvésben járt az élen a szociáldemokrata PSD-s Vasile Dîncu, akiből meglepő igazságbeszédet csalt ki a különben faék egyszerűségű mulatságbúcsúztató nóta.
Dîncu Facebook-bejegyzésében arról ír, milyen különleges tehetsége van szerinte a románoknak a szelektív felháborodásra, és hogyan vált nemzeti tragédiává, ha Orbán Viktor azt énekli, „Nem megyünk mi innen el”. Pedig, teszi hozzá, az attól bezzeg feldagad a román nemzeti kebel, ha azt énekelheti: „Románok vagyunk, örök urak itt”. Lássuk be, a két dal üzenete között azért van némi különbség.
A magyarok jól beilleszkedtek, ezer évük volt rá
Dîncu kis humorral operálva ad egy újabb megfejtést is a szélsőjobbnak, kifejtve, hogy tulajdonképpen szép, hogy az említett dalban a magyarok nem állították, hogy ők voltak Romániában az elsők. Sőt – hívja fel a figyelmez a román politikus – épp ellenkezőleg, azzal, hogy azt éneklik a magyarok, „mi nem megyünk el”, burkoltan elismerik, hogy később jöttek. De mivel jól beilleszkedtek, már nem akarnak elmenni. És miért is tennék? – teszi fel a kérdést.
Ki szereti jobban Romániát?
Ugyanakkor sokkal inkább fontos, amiről ezután ír a politikus. Hiszen, ha a románoknak annyira kellett Székelyföld és Erdély, és annyira szeretik Romániát, ahol csak ők az urak, akkor, teszi fel a kérdést, miért a magyarok éneklik fennhangon, hogy nem akarnak onnan elmenni, miközben a románok meg igen. Mint ugyanis kiemeli,
mi, románok vagyunk azok, akik elmennek. Milliószámra. Elmegyünk Olaszországba, Spanyolországba, Németországba. Hamarosan csak nyugdíjasok, kóbor kutyák és a hűséges kisebbségek maradnak az országunkban.
Hozzáteszi,
legyünk hálásak, amiért legalább a magyarok még mindig tartják a frontot. Valakinek meg kell művelnie a földet, rendbe kell tennie az utakat és adóznia kell.
Új mottója is van a hazaszeretetnek
Dîncu úgy véli, miközben Orbán Viktor pillanatnyi jókedvéből, vagy a desszert követelésétől hajtva énekelhetett csupán, amelyben feleslegesen látja bele a román éberség a nemzeti egység elleni támadást, aközben hányszor hangzanak el részegen esküvők, keresztelők vagy szimpla grillezések alkalmával nyomdafestéket sem tűrő román nacionalista rigmusok. Mindeközben,
számunkra minden külföldi dal fenyegetés. Minden Erdélyről szóló vicc "revíziós kísérlet". És paradox módon mi vagyunk azok, akik úgy viselkedünk, mint albérlők a saját országunkban: panaszkodunk az árakra, a politikusokra, az életre. De, amikor eljön a munka ideje, repülőre szállunk és elmegyünk.
Majd keserűen megjegyzi,
Elmegyünk – ez a mi nem hivatalos mottónk.
Ha van mihez kötődni...
Szerinte a román felháborodás mögött szimpla irigység lappang, hogy a magyarok minden „identitásmániájukkal” együtt mégis ragaszkodnak az anyaföldhöz, miközben a románok elfelejtettek kötődni a gyökereikhez. Szerinte bölcsebb lett volna jó szórakozást kívánni a magyar mulatozóknak, ahelyett hogy a geopolitikai vészcsengő bekapcsolt volna. Különben is,
ha minden történelmi konfliktust hegedűsökkel és borral oldanánk meg, Európa boldogabb kontinens lenne.
Nos, sajnos a konfliktusainkat nem hegedű és bor kíséretében zárták le. A „Nem megyünk mi innen el” ellenben a román hisztériakeltés közepette, teljesen akaratlanul bővült újabb jelentéstartalommal. Legyen hát ez az erdélyi magyarság egyik új mottója.
