A Blokád című nagyszerű történelmi filmdráma ráirányítja a figyelmet a rendszerváltoztató Magyarország egy tragikus eseménysorozatára: a taxisblokádra, amely – bár a fuvarozók többségének felháborodása őszinte volt – mérvadó vélemények szerint a törvényesen megválasztott Antall-kormány elleni államcsínykísérletnek nevezhető, amiben jócskán szerepet játszott az átmentett kommunista titkosszolgálat és az akkori ellenzék egy része. A Magyar Televízió archívumából került elő egy “muszter”, azaz nyers, forgatott videoanyag, amely 1990. október 27-én készült a Kossuth téren, amikor a blokádisták ellen és a kormány mellett tüntetőket rendőrkordon választotta el a taxisoktól, az Országház ablakából pedig integetve üdvözölte a szimpatizánsokat Jeszenszky Géza akkori külügyminiszter és Horváth Balázs belügyminiszter. A belügyminiszterre kiemelkedő feladat hárult, a krízis napjaiban ő helyettesítette a daganateltávolító műtéte miatt a kórházban lábadozó miniszterelnököt. Nem véletlen, hogy a diktatúrából átmentett ál-rendszerváltó média, és a Göncz Árpád államfő, Pető Iván SZDSZ-elnök és Hankiss Elemér köztévéelnök nevével fémjelezhető klikk éppen őt próbálta leginkább lejáratni.
Mutassa meg a tv ezeket a képeket is, azt kérném!
– kiáltja a kamerának egy szemüveges, kormánypárti tüntető az unikális felvételen. A Hankiss Elemér elnökölte Magyar Televízió szerkesztői mégsem mutatták meg, ehelyett egy olyan, manipulatívan megvágott képsorozat került adásba, amelyből – és a hozzá társított bolsevik suttogó propagandából – egy ország gondolta azt, hogy a néhai Horváth Balázs belügyminiszter tökrészegen imbolyog az Országház ablakában, ahonnan integetés közben majd’ kiesik. Az MDF karakánabb szárnyához tartozó Horváth a jellegzetes, ízes tájszólásával a Kossuth téren interjút is adott az MTV riporterének, Franka Tibornak (rögtön előtte, bent a Parlamentben pedig Juszt Lászlónak), ám ebből is csak pár, a hangzavarban elfúló mondat került adásba, ami szintén erősítette a részegségről szóló rágalmat.
Amikor a Lejáratás és bomlasztás című dokumentumfilmhez korabeli anyagokat gyűjtöttem, meglepve szóltam a Magyar Televízió – érezhetően igen tapasztalt – archívumkezelő hölgyének, hogy “csak 12 kazettát kértem”, s volt egy plusz kazetta az asztalon.
Ez is érdekelni fogja, Gergely!
– mondta a hölgy. A kazettán a fenti muszter, azaz eredeti forgatott anyag volt, amely azon a feszült napon a Kossuth téren és az Országházban készült. Mivel a dokumentumfilmünk Hankiss Ágnes Lejáratás és bomlasztás és Állambiztonsági játszmák című tanulmányaira, az utóbbiban feltárt “ÉK ’87” nevű titkos művelet (éket vertek és beépültek a rendszerváltó ellenzék soraiba) hatásaira szorítkozott, és a taxisblokád csak mint (a sajnos nagyon is eredményes) akció egyik következményeként került a filmbe, csupán egy részletet szerepeltethettem benne. Ám a Köbli Norbert által zseniálisan megírt, a végletekig besározott Antall Józsefnek végre (nagyon színvonalasan és látványosan) igazságot szolgáltató Blokádot nézve jutott eszembe: a mindig tiszta szívű és mélyen hazaszerető államférfi, Horváth Balázs is megérdemli az utólagos erkölcsi igazságszolgáltatást.
A fenti felvételen Horváth Balázs hosszasan és tisztán érvel a riporternek (bár a tüntetés feszült pillanataiban érthetően felfokozott hangulatban). Ám a közmédia akkori posztkommunista és SZDSZ-es manipulátorai nem akarták, hogy a nagyközönség láthassa a kormányfőt helyettesítő miniszterrel készült interjú egészét. Az ablakjelenetből is csak a hirtelen megrogyó miniszter került adásba, holott a nyers videókból kiderül: az MTV két stábbal forgatott, lent a téren (Franka Tiborral) és fent a folyosón (Juszt Lászlóval).
Az utóbbi részleten Juszt bent is megkérdezi Horváth Balázst, illetve bentről is látszik, amint Jeszenszky Géza az erkélyhez lép. A két kameraállást és a tömeg rigmusait összevetve egyértelmű, hogy Juszt ott volt pár tíz másodperccel korábban is, amikor Horváth fellépett az ablak alatt álló ruganyos bársonyfotelre, és a riporter láthatta, hogy csak emiatt bicsaklott meg a miniszter egyensúlya egy pillanatra. Juszt és Franka is interjút készített a jelenet előtti és utáni percekben Horváth Balázzsal, mégis – minimum – szó nélkül hagyták a részegségről szóló rágalmakat és az adásba került változaton elvégzett manipulációt.
Horváth Balázs belügyminiszter és Antall József miniszterelnök a Himnuszt éneklik az Országgyűlés 1990. október 23-i ünnepi ülésen, amellyel az 1956-os forradalom és szabadságharcra, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulójára emlékeztek. Akkor még nem sejtették, hogy két nap múlva a feje tetejére állítják az országot. MTI Fotó: Cseke Csilla
Persze ma már az értő közvélemény pontosan tudja, miként hazudta és manipulálta végig az átkosból átmentett médiaelit és az 1991-es Charta-tüntetésen már nyíltan parolázó SZDSZ-es, MSZP-s ellenzék a teljes rendszerváltoztatás időszakát, de érdemes felidézni még néhány hasonló pillanatot: éppen a Blokád című film eleveníti fel az eseménysort, amikor Antall József 1990. október 24-én bevonult a komoly műtétre, de előtte közérthetően és szelíden elmondta egy tévéinterjúban, hogy drámai nemzetközi események miatt nem kerülhető el a piaci üzemanyagárak azonnali bevezetése. Az interjút – a filmben Hankiss Elemér tévéelnök és SZDSZ-es közkedvenc utasítására – nem engedték adásba, helyette csak tovább fokozták az indulatokat. Aktívan közreműködött a köztévé annak a hazugságnak a terjesztésében is, hogy Horváth Balázs a honvédséget is bevetette volna a taxisok ellen. Mindvégig aláterceltek Göncz Árpád köztársasági elnök manipulatív mesterkedéseinek és cenzúrázták a kormányzati érveket. Ugyanez ismét megtörténik 1992. október 22-én, amikor az Esti egyenleg című műsor úgy siet az 1956-os börtöntársai által kifütyült Göncz Árpád segítségére, hogy meghamisítják a “muszter” videót és a füttyögés alá szkinhedek képét vágják.
Összegezve: a reformkommunista időkből átmentett ál-rendszerváltó médiaelit a közszolgálat helyett azon mesterkedett, hogy 1994-re tető alá hozza a zömében komcsi kádergyerekekből álló Szabad Demokraták Szövetsége és a diktatúra állampártja, azaz a Magyar Szocialista Párt koalícióját. Négyéves fáradozásuk végül kétharmados sikert hozott…
Megszólal a kuríros manipulátor
Visszatérve Horváth Balázsra! A taxisblokád idején a közmédia mellett oroszlánrészt vállalt a propagandafeladatokból a rendszerváltozás egyik leghangosabb lapja, a Kurír is, amelyről az utóbbi években kutathatóvá tett állambiztonsági dokumentumok igazolják, hogy – a Nap TV, a 168 Óra, a Mai Nap, a Reform és más orgánumok mellett – a kommunista titkosszolgálat embereinek bábáskodásával jött lére (a beütött Kontrax vállalat jóvoltából) azzal a feladattal, hogy a rendszerváltozást (vagy ahogy az állambiztonsági iratokban a hatalomátmentésre készülő belügyesek nevezik: a modellváltást) a szerintük helyes irányba terelgessék. Ennek a minden gyanú alatt álló, uszító napilapnak volt a belpolitikai rovatvezetője Szele Tamás, aki blogjának egy 2019-es bejegyzésében nagyon felháborodott azon a híren, miszerint egy kis hidat neveztek el Nagyvázsonyban a néhai Horváth Balázsról, aki a térség kedvelt és sikeres országgyűlési képviselője is volt.
Szele – 29 év elteltével is teljesítve a bolsevik diverzánsra kirótt feladatot – így hazudozik Horváth Balázsról:
Tehát Horváth Balázsról azért neveztek el hidat, mert 1990. október 27-én vasárnap, a kora esti órákban, szürkületkor erősen dülöngélve integetett a Parlament ablakából? Úristen, akkor sokakról fél Budapestet el lehetne nevezni… Jó, nem ezért. Hanem azért, mert olyan nevetséges volt a jelenet – történetesen magam is láttam, sőt, van róla videofelvétel is, bár nem a legjobb minőségű – hogy megírtuk, és akkoriban elég sokat röhögtünk a részeg belügyminiszteren, amint szó szerint a helyzet magaslatán ingadozott, mint egy középparaszt a téesz kapujában.
A Kurír egykori rovatvezetője a PestiSrácok.hu tudósításán élcelődik, amelyben Fábry Szabolcs (akit Horváth Balázs vezetett be a politikába) Nagyvázsony polgármestereként így méltatta a volt belügyminisztert:
Horváth Balázs hídember volt. Ezért szimbolikus, hogy épen egy hidat neveztünk el róla. Mindig igyekezett tisztességes kompromisszumokat kötni, igyekezett minden szempontból szolgálni a választókerületet és ezzel Nagyvázsonyt is. Nagy népszerűségnek örvendett, veszprémi ügyvédként pedig a rendszerváltás megkerülhetetlen szereplője is volt. Többek között ő volt az első szabadon választott kormány belügyminisztere, miniszterelnök-helyettese is. 1989-ben ott volt Erdélyben a romániai forradalom idején. (…) Nagyon megdöbbentünk az ellene elkövetett karaktergyilkosságon, hiszen azt pletykálták róla, hogy a taxisok közé akart lövetni a taxisblokád idején. Valójában nagyon messze állt tőle az erőszak. A másik pletyka, amivel személyét megpróbálták lejáratni, az volt, hogy alkoholista, amit azzal próbáltak “bebizonyítani”, hogy a balliberális média szerint Horváth egyszer részegen integetett a Parlament ablakából. Pedig egy süppedős székre állt fel, ezért tűnt úgy, mintha dülöngélne. Teljesen józan volt, hiszen akkor Antall Józsefet helyettesítette, aki már kórházban volt. Pontosan tudta, hogy mekkora a felelőssége. Tagadhatatlan azonban, hogy bohém ember volt, szerette a társaságot, de nem véletlenül választották meg biztos többséggel minden választáson, amin elindult. A hídavatással is az a célunk, hogy a Horváth Balázsról kialakított emlékképet helyreállítsuk.
Fábry Szabolcs mellett Kónya Imre is megvédte Horváth Balázst egy 2016-os visszaemlékezésében (annak ellenére, hogy a belügyminiszteri poszton utóda, az MDF-en belül pedig riválisa és kritikusa volt):
Egyik képviselőtársunk, Zacsek Gyula kapacitálja a belügyminisztert, hogy köszöntse a kormánypárti tüntetőket. Horváth Balázs szabadkozik, hogy túl magas az ablak, ezért segítő kezek a combjánál fogva felemelik. Alulról hatalmas ováció és erősödő tülkölés fogadja a nyitott ablakban imbolyogva egyensúlyozó belügyminisztert, aki a győzelem jelét mutatja fel híveinek. A televízióban látott és többször megismételt jelenet alapján kész a rosszhiszemű interpretáció, amit sikerült mélyen bevésni az emberek agyába: Horváth Balázs a taxisblokád alatt részegen imbolyogva integetett a Parlament ablakában.
Reméljük, hogy a fenti archív videó is segít a néhai Horváth Balázsról szóló rágalmak eloszlatásában (s reméljük azt is, hogy az MTVA megbocsátja az ad hoc közlést, egyszer már úgyis kifizettük…)!
Sok háttér és érdekesség a puccskísérletről
A Blokád remek és hiteles filmdráma, amely elsősorban Antall József személyére összpontosít, s nagyon ügyesen állítja párhuzamba Antall és Göncz Árpád 1956-os és 1990-es viszonyát, egyben a forradalom és a blokád drámai pillanatait. Elegánsan, de mégis karakánul mutatja be az ötvenes és a kilencvenes évek árulásait. Antall – bár messze nem volt hibátlan – nagyon is megérdemelte, hogy a nagyközönség előtt és ilyen felemelő módon állítsák helyre a Szele Tamás-félék által bemocskolt becsületét.
Göncz Árpád (Gáspár Tibor alakításában) Lajos Tamás, Tősér Ádám és Köbli Norbert filmjében, a Blokádban. Göncz védence volt a szociológusból lett médiakomisszár, Hankiss Elemér. A sors fintora, hogy Hankiss első felesége, a nevét megtartó néhai Hankiss Ágnes kezdte meg érdemben a rendszerváltozásról szóló állambiztonsági akták feltárását
Érthető módon nem fért bele minden a játékfilm időkeretébe, így Horváth Balázs csak pillanatokra tűnik elő, miközben a nyilvánvalóan meglévő posztkádári-titkosszolgálati szál is csak Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány (később Demszky Gábor főtanácsadójának) intrikái révén bukkan fel. Nem fért az elbeszélésbe (talán elkerülendő a “kurzusfilm-vádat”) a Fidesz szerepe sem – egy jelenetet leszámítva (spoiler!), amikor a nővérke a “jóképű” Deutsch Tamásról beszél.
A liberális Fidesz akkoriban az Antall-kormány kemény kritikusa volt, de épp a blokád idején szakított végleg az SZDSZ-szel. A Modellváltás ’89 – Tetszettünk volna… című történelmi fesztiválunkon, a taxisblokád 2018-as évfordulóján Deutsch Tamás és Kónya Imre között celebráltam pódiumvitát, ahol Kónya kimondta: a blokád idején a Fidesz az SZDSZ-szel szemben a törvény oldalára állt, hiszen kinyilvánította, hogy a demokratikusan megválasztott kormánnyal szembeni puccskísérletben nem vesz részt. (A vitát a YouTube cenzorai letörölték, de a tudósítás ITT visszaolvasható.)
Itt látható Horváth Péter Gyula fotóriportja a 2018-as Modellváltás ’89 – Tetszettünk volna… című történelmi fesztiválunkról:
A PestiSrácok.hu-n évek óta igyekszünk hiteles képet rajzolni a rendszerváltozás időszakának valóságáról. A téma iránt mélyebben érdeklődőknek ajánljuk:
A Lejáratás és bomlasztás című dokumentumfilmünk (amelynek legvégén használtam fel az MTV-s arcívot) ITT nézhető meg. (Az ÉK ’87 műveletről szóló rész ITT kezdődik benne. A téma feldolgozását a Szétszakadt Magyarország című dokumentumfilmben folytattuk.)
A Blokád bemutatójáról készült videóriportunkat pedig ITT találják.
Természetesen a korszak iránt érdeklődőknek nagyon ajánljuk a Túléltem, mások belehaltak – Stefka István emlékei a médiaháborúról és Mező Gábor: A média lenyúlásának titkos története című könyvét is.
Bubu
2022-10-30 at 19:21
Antall és Göncz, mind a kettő szabadköműves “vakoló”, a páholy tette oda mindkettőt, ahová kerültek. Hogy mennyire a Magyar nemzet és az itt élők érdekeit képviselték, na ezt az olvasókra bízom.
Katalin
2022-10-28 at 13:42
1990-ben azt sem tudtuk, hogy van olyan, hogy szabad választások. Azt meg pláne nem, hogy mi ennyi pártból választhatunk. Azután jött a blokád. Egyet látni kell a friss demokrácia első kormánya azt sem tudta köpni vagy nyelni kell. Úgy rángatták őket a külföldi hatalmak és a belső volt kommunista holdudvar ahogyan csak akarta.
A rendőrség nem az ő oldalukon állt, ekkor írattak alá az állomány tagjaival egy olyan hűségnyilatkozatot, melyet még a kommunisták sem reszkíroztak meg. A munkásőrség felszámolás még nem fejeződött be. Azt sem tudták mennyi fegyver van kint (a mai napig tudok olyan volt munkásőrökről akik nem szolgáltatták be a kézi lőfegyvert). A katonaság tiszti karának nagy része Antalék mellé állt, de elvoltak foglalva a munkásőrökkel. Egyszerűen az, hogy azonnal letudják e kezelni az nem is volt kérdés. A bukás benne volt a sztrájkot megállítani nem lehetett. Közrejátszott a világgazdasági válság és az oly sokszor felmerült (napjainkban) kérdés : amerika miért nem segít. A németek is el voltak magukkal foglalva, ráadásul már a schengeni övezetbe való bejutással voltak elfoglalva (1995) és arra öszpontosítottak. A kommunisták az SZDSZ-szel karöltva így akarta a hatalmat vissza szerezni. (ez is megérne egy kommentet, hogy az iskolákba az SZDSZ tagjai a reform-kommunistákkal karöltve beette magát és készítették fel a diákságot. Ma már látni körvonalazódni munkájuk “gyümölcsét”).
Azt, hogy egyáltalán az Antal kormány túlélte csodával határos. Kemény évek és kemény életek!
Ulpianus
2022-10-28 at 13:04
1.) Eddig ez a legkorrektebb összefoglalás a Taxisblokád harminckettedik évfordulóján,: összegyűjt egy helyre mindent, ami a portálon eddig a szerzőitól a Taxisblokáddal kapcsolatban megjelent.
A visszaemlékezésre nyilván különleges alkalom Antall József néhai miniszterelnök személyéről, az eseményről, és a filmben felbukkanó más személyek szerepéről készített film is.
Már Stefka István cikke alatt reklamáltam, hogy a PS Taxisblokádról szóló publicisztikái nyomán rengeteg az emóció és vélemény, mindenki mondja csak a magáét, ez pedig akadályozza a tisztánlátást.
CIA-t, posztkommunista hálózatot, régi titkosszolgálatot, III/III-as besúgókat, szt – tiszteket, polgárháborús helyzetet, ellenforradalmat, a posztkommunista erők utóvédharcát emlegetnek még potens aktorok is, nagyon pontatlanul interpretálva a történteket.
Ez nem kíván kritika lenni, az író – olvasó dialógusban csak segíteni próbálok, felajánlva néhány gondolatot.
2.) Annak érdekében hogy bárki kialakíthassa a személyes meggyőződését, egy munkamódszer ajánlott.
Négy dolgot szükséges előre bocsátani.
a) A fellelhető és értelmezett tények olyan szférába vezetnek, amely hivatalosan soha nem tárható a közvélemény elé. A kutakodónak kellően szabad szelleműnek kell lennie.
b) Tévednek, akik a Rendszerváltásra, és a vele szorosan összefüggő Taxisblokádra legyintenek, azt állítva, hogy már régen voltak, és nincsen jelentőségük. Ahogyan az USA birodalmiságát értelmezni is csak tabudöntéssel lehetséges, ugyanígy a napjainkban neki ellenállni kénytelen magyar politikai főhatalom esélyeit is. Utóbbi minőség pedig a Rendszerváltáson, a posztkommunista erők utóvédharcain, a magyar politikai rendszer szabad választások utáni, 1990. – 2022. közötti folyamatain keresztül tanulmányozható. A kétkedőknek annyiban van igaza, hogy mivel a Rendszerváltás már történelem, a múlttal való foglalatosság nem lehet öncélú, és a “fokozódó nemzetközi helyzetben” nem mehet a jövő és a túlélés érdekében végzett, hasznos politikai cselekvés rovására.
c) A Taxisblokádon keresztül érthető meg, hogy miért kénytelenek napjainkban egyesek csalódni, ha budapesti központú erőlködésük a Taxisblokádhoz hasonló látványosságokat produkálva mégsem eredményezi az ország megbénítását, és a vidék bojkottját. A legfőbb összetevőt tehát ők sem ismerik.
d) Sem a Taxisblokádnak, sem a Rendszerváltásnak nincsen a történéseket adekvátan magyarázó értelmezése.
3.) A Taxisblokáddsal kapcsolatos írások között keresni kell tehát egy olyat, amely az időközben felgyűlt sok – sok vélemény, visszaemlékezés, dokumentum összegyűjtésével és tálalásával adatbázisszerűen nulladik kilomterkőként kíván szolgálni, a megismerés folyamatában. Ez pedig a Retörki kiadásában 2014-ben megjelent – Szekér Nóra – Nagymihály Zoltán: Taxis”Blokád” – Egy belpolitikai válsághelyzet története – című, két kötetes munka https://library.hungaricana.hu/hu/view/RetorkiKonyvek_012-1/?pg=0&layout=s, https:// library.hungaricana.hu/hu/view/RetorkiKonyvek_012-2/?pg=0&layout=s
4.) Mielőtt azonban valaki hozzáfogna a jelentős mennyiségű információ feldolgozásának, annak érdekében, hogy közben ne veszítse el az önbizalmát, célszerű rögzíteni, hogy a taxisblokáddal kapcsolatban mely három teória különböztethető meg.
a) Az első szerint a kormány hozott egy nagyon rossz tartalmú döntést, ráadásul azt katasztrofálisan kommunikálta: előbb közlik, hogy nem fog emelkedni a benzin ára, majd kis idővel rá bejelentik az áremelést. Erről értesülve a budapesti taxisok a gesztuson felháborodva egymást hívogatják rádióikon, összeverődnek, majd némi tanakodás után számosan a Dózsa György útról együtt a Parlament elé hajtanak. Ott az őket elmondásuk szerint párbeszéd helyett lekezelő kormányzati tisztviselő viselkedése „olajat önt a tűzre”, és a még nagyobb felháborodást nem követheti más, csak Budapest hídjainak lezárása után a fővárosi közlekedés, a lokális balhé futótűzszerűen országos mozgalommá szélesedésével az egész ország közlekedésének megbénulása. A legegyszerűbb megközelítésben a jogosan felbőszült lakosság akarta megbüntetni az elvetemült kormányt, utóbbi felelőssége jöhet csak szóba az események kapcsán. A taxisblokád spontán módon indult, természetesen szerveződött és fejlődött. Az ellenzék csupán artikulálta azt, semmilyen más szándék nem vezette, mint az emberek védelme a „demokratikus normákat átlépő” kormánnyal szemben, amely a legmagasabb szintű, demokratikus és jogállami érték; ez igazolja és legitimálja azon állítását, hogy érdemesebbek az ország és lakóinak kormányzására.
A felfogás hívei szerint összeesküvés – elméleteknek nincs helye; mindenki, aki ilyennel él, csak rosszhiszeműen gyárthatja; a valóság egybeesik a látszattal.
b) A második szerint a kormány őszintétlen vagy béna lépését követte a spontán módon szerveződött, jogos felháborodás, amelyet a lehetőségen kapó, sötét háttérerők igyekeztek kihasználni és fejlesztették tovább.
Ez a megközelítés figyelemmel van már a kivitelezés morfológiájára, alaktani jellemzőire, elismeri a később bekapcsolódók profizmusát, de a háttérerővel kapcsolatban csak tapogatózik, és lényegében tagadja az előzetes tervezés fázisát. Az előzőhöz képest a háttérerő szerepeltetése jelenti az újdonságot.
c) A harmadik sejteti, hogy titkosszolgálati erők szerepvállalása bonyolultabban történt, közelebbit azonban a háttérerőről nem akar, vagy nem tud mondani.
Ezen felfogásnak a diszkredtitáltságból kitörni csak jogászhivatalnoki precizitással megállapított, indokolt tényállással, a taxisblokád egész folyamatszerűségének részletes bemutatásával van esélye. A harmadik variáció feltételezi ezért a legtöbb adatot, ismeretet, majd azok összerakásával gondolkodási készséget, és eredményezheti a rejtély megoldását.
5.) A három felvázolt modell egymáshoz való viszonyában a harmadikhoz képest a másodikat gyengíti, hogy titkosszolgálat szerepvállalása nem történhet csődületekre felfigyelő, barikádokon tébláboló munkatársain keresztül, a profizmus és az esetlegesség ugyanis egymásnak ellentmondanak. Egyáltalán nem vall professzionalizmusra, ha az operatív munkatársak – neszét véve az eseményeknek – pusztán csak bámészkodnak, illetve véletlenszerűen hergelik az elégedetlenkedőket. A történteknek „az elbocsátott légió” – a belügyminisztériumtól elbocsátott, egykori, taxisnak állt tagjainak – a nyakába varrása is komolytalan.
A harmadikhoz képest az elsőt gyengíti, hogy több esemény egymáshoz igazodásának furcsasága miatt “ránézésre sem” „hógolyóból lavináról”, hanem olyan történésről van szó, amelynek egyes epizódjai jócskán túlmutatnak a spontaneitáson és a rögtönzésen. Ezt leginkább az igazolja, hogy azóta sem sikerült ilyen erejű, országos megmozdulást produkálni egyetlen balliberális politikai erőnek, pedig az igényük mindig megvolt rá. A tudatlanságot jól szemlélteti, amikor a „másik oldalon rekedtek” a hőskorszakra nosztalgiával visszaemlékezve, és az összetevők színvonalát nem ismerve a FIDESZ kormány megbuktatása céljából a taxisblokádhoz hasonló puccskísérletekről álmodoznak, majd miután cselekvésre szánják el magukat, budapesti hídfoglalási kísérletük során felszedi őket a rendőrség, vidéken pedig kezdetleges próbálkozásuk az áhított országos blokád helyett kimerül egy autóstalálkozóban. Különböző eredetű frusztrációk más formációt felvenni akaró kanalizációjával szintén nem mentek többre. Ha ez ilyen egyszerű lenne, az ország tüntetők közreműködésével a taxisblokádhoz hasonló módon bármikor meg lenne bénítható.
A harmadik az első kettőhöz képest önmagában gyenge, mert keveset közöl.
Nyilván az idő elteltével, a dolgok tisztulásával következik a skálán a bonyolultabb a kezdetlegesebb után, utalva arra, hogy ami a maga idejében valóságnak érzékelhető, arról később napvilágra kerülő újabb információk alapján derül ki, hogy mesterségesen előállított látszat. Azonban csak ilyen újabb információk alapján lehet a harmadik szerint sejtetett profi tervezés és kivitelezés célja az első látszatának megteremtése; hiányukban a fonalas, célratörő, mesterkélt külső megjelenést tetten érve a második a residuum az értőbbek emlékezetében.
A három nézet között igazságot tenni konkrétumok nélkül nem lehet.
6.) A taxisblokád rejtélyére vonatkozó korai konkrét bizonyíték Kajdi József akkori államtitkár visszaemlékezése Debreceni József Antallról, 1998-ban írt könyvében: a blokád létrejötte után az MTK pályáról profi rádióadásokkal irányítottak, és nagyon sötét erők mozdultak meg. Antall fia elmondja, hogy néhai édesapja soha nem válaszolt a taxisblokádra vonatkozó kérdéseire, ilyenekre mindig gondterheltté vált, és magába zárkózott. A Retörki – könyvben az ifj. Kodolányi Gyulával készült interjúból tudható, hogy 1990. augusztusában a család egy baloldali – utólag bizonyítottan III/III –as besúgó – barátja átment hozzájuk, és „pusztán jó szándékból” figyelmeztette, hagyja ott a kormány mellett betöltött pozícióját – a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület vezetője volt -, mert Antall halálos beteg, meg fog halni, a kormány meg fog bukni, őt pedig egy életre tönkre fogják tenni, ha időben nem távozik az elsüllyesztetendő hajóról, (168. oldal). Az eseményekhez időben közelebb, Lezsák Sándorral készült interjú még konkrétabb: október 25-én reggel, még a blokád indokaként szolgáló benzinár emelés bejelentése előtt voltak érzékelhető jelei a szervezkedésnek, majd a bejelentés után nem sokkal egy taxis ismerősük figyelmeztette őket a közlekedés megbénításának, és a hidak lezárásának kollégái között terjedő, veszedelmes szándékára. (194.oldal).
7.) Földi László ezredes a Szabadság tér 89 című TV műsor taxisblokádról szóló epizódjában egyértelműen válaszolt arra a kérdésre, hogy volt-e külföldi titkosszolgálatnak szerepe a szabadon választott kormányt hivatalba lépése után néhány hónappal lemondásra szorítani akaró „események” alakításában. Válaszában többet árult el: azt is tudja, kik voltak az ügynökei. Ez azonban részéről – ahogy fogalmazott – örökké titok marad.
A közlés tehát egyértelmű: a taxisblokádot külföldi titkosszolgálat szervezte, ügynökein keresztül. Ez a taxisblokád negyedik – harmadikat megerősítő – interpretációja.
Mondatait szerkesztve és értelmezve a következő megállapítás tehető: a diktatúra összeomlása után következő szabad választások eredményeképpen felállt, de súlyos nehézségekkel küzdő magyar kormányt néhány hónappal megalakulása után egy másik állam lemondásra akarja kényszeríteni „az erre alkalmasnak kínálkozó lehetőség” titkosszolgálata, annak a rendszerváltás előtt beszervezett ügynökei, felépített hálózata, elért pozíciói és infrastruktúrája révén történő kihasználásával. Az idegen állam részéről történt beavatkozás oka az 1990-es országgyűlési választás eredményével való „elégedetlenség”, célja pedig Magyar Demokrata Fórum helyett másik politikai erő hatalomra segítése; vele szemben a meggyengült magyar államnak nem lehetett ellenszere.
A megnyilatkozás a Taxisblokád kapcsán eddig meglepően kevés figyelmet kapott. Amikor mégis, akkor sem sikerült pontosan idézni https://epa.oszk.hu/03200/03254/00030/pdf/EPA03254_torteneti_tanulmanyok_2021_29_345-369.pdf 359. lap alján.
Tartalmát nyilván a televíziós műsor megtekintése révén lehetséges leellenőrizni, amelynek azonban akadálya, hogy televíziós műsorgyűjteményekben nem lelhető könnyen fel; ez felelőtlenség a rendszert váltott magyar állam részéről.
A félrevezető dezinformálni akarás azért zárható ki, mert azok, akik a mozaikdarabok összevadászásával hajlandóak megkeresni a lakatot, meggyőződhetnek róla, hogy a zárba illesztett kulcs működik Valóságnak elfogadva sorrendben először arra kell választ találni, hogy a külföldi titkosszolgálat melyik politikai erőt pártfogolta, és melyik államé volt. Ezen kérdések megválaszolása után kell megállapítani, hogyan zajlott a taxisblokád.
8.) A taxisblokád célja az volt, hogy megbuktassa a kormányt, mivel azonban a kormány lemondása nem következett be, talány, hogy mi lett volna a forgatókönyv erre az esetre. Lehetséges lett volna -e, hogy – mivel a tavaszi választások eredménye alapján megelőzőleg az MDF elnökség nem vette be az SZDSZ-t a koalícióba – a jobbközép erők belátva tévedésüket mégis bevegyék őket a kormányba, vagy minden elő lett volna készítve egy új választáshoz, amelyen már az emberek is megszavazhatták volna az MDF helyett az SZDSZ -t legnagyobb politikai erőnek? Utóbbinak lett volna -e egyáltalán reális esélye; az SZDSZ önkormányzati választáson történt előre törését tapasztalva akár lehetett. A tervnek nyilvánvalóan gyenge pontja, hogy minden a kormány lemondásától függ: ha a nagyon erős kényszerítés ellenére mégis képes a helyén maradni, a terv dugába dől. Ez a szempont Taxisblokád eredményességének értékelésekor jut majd szerephez. Az viszont leszögezhető, hogy minden az SZDSZ érdekében, az ő hatalomba segítésük érdekében történt.
9.) A szervezet kilétét illetően négy lehetőség merül fel: a CIA, a KGB, a Securitate, és végül a Moszad.
Az SZDSZ -en keresztül a probléma a CIA-ra és a Moszadra szűkíthető. Mind a KGB, mind a Securitate aktivitása nagyon fontos és jelentős a 90. körüli években, de a Taxisblokád során nem jut szerephez, és más mechanizmusokon keresztül tanulmányozható.
A CIA és a Moszad közötti választáshoz a magyarországi cionizmuson és a 90-es választást megelőző néhány jellemző történésén keresztül vezet megoldás. A cionista kollaboráció gyanújába keveredő Mark Palmer például kikerült az amerikai külügy kötelékéből, ez pedig nem azt az irányt erősíti, hogy az amerikaiak az SZDSZ érdekében a választás után drasztikus lépésre szánták volna magukat; ha már a választás előtt nem tették; sőt megszabadultak az SZDSZ – nek kampányoló munkatárstól. Az MDF genezisét képező lakitelki találkozó körül zajló események is arra utalnak, hogy a népi baloldal a cionistákkal állt szemben. Amikor például Pozsgai lehallgatást akadályozó eszközöket bocsátott a vele szembeni bizalmatlanságát legyőző, és az MDF megalakításában részt vállaló Lezsák rendelkezésére a lakitelki „szervezkedések” előtt, inkább terveik és lépéseik iránt élénk érdeklődést tanúsító pártállami rivális általi lehallgatást akarta akadályozni, mint sem a pártcentrum szemellenzős, ortodox magyar kommunistái általit.
A Taxisblokád azon ország titkosszolgálatának a látványos akciója, amelyhez az SZDSZ mint ügynökpárt kapcsolható. https://hu.wikipedia.org/wiki/Moszad
10.) A dokumentum- és interjúkötetben az események pusztán kronologikus szempontú felsorolásával és az analízis mellőzésével a történész szakma jelzi, hogy számára továbbra sincs elfogadható módon igazolva, állt-e központi tervezés és irányítás az egyértelműen profi kivitelezés mögött.
A továbbiakban az összegyűjtött interjúk, újságcikkek, levéltári dokumentumok alapján, az egymást követő történések, cselekmények kiemelésével, a furcsaságok aláhúzásával, csoportosításával, megvizsgálásával egy alapos, belügyi szempontú vizsgálat alapján rekonstruálható az 1990. október 25. – 28. közötti három nap.
Az akció tervezés; felkészülés; beindítás, kezdeti cselekvés, radikalizálás; a mozgalom külső megjelenési formája alapjainak lerakása; az alapok szélesítése; a forma kiteljesítése; a célba vett politikai erő meggyengítése, elszigetelése, és az izoláció fenntartása; szorítás és megroppantás fázisokra szakaszolható.
Abból a már ismertetett tényből célszerű kiindulni, hogy az 1990-es választások után az MDF elnöksége részéről teljes elutasításban részesült az SZDSZ-szel való koalíciónak a felvetése. Antallt is érte erős impulzus a koalíciót kierőszakolandó, maga pedig nem is szavazott, amikor az erről való szavazás felmerült az MDF vezetők körében. A puccs szüksége tehát akkor dőlt el, tervezése akkor kezdődött, amikor az MDF elnökség az SZDSZ- szel való koalíciós kormányzástól elzárkózott, és a párt az 1990. évi parlamenti választásokat megnyerve másokkal alakított kormányt; indítéka az SZDSZ kormányba/hatalomra segítése a párt valódi alapítóinak igénye szerint, a „fertőzött” magyar államapparátus kollaboránsai segítségével. A blokád közvetlen története innen kezdődik.
A Taxisblokádhoz hasonlóra sor került már például Salvador Allende elnök megbuktatása előtt Chilben, erejét pedig további történelmi példaként az Amerikai Egyesült Államokban Jimmy Hoffa által, Fuvarozók Szakszervezete néven kézben tartott mozgalom is mutatja; volt tehát mintája kiagyalóinak.
Csengery Dénes a blokádot az ország 1944-es német, vagy 56-os orosz katonai megszállásához hasonlító írásai arra céloznak, hogy a Taxisblokádot alapos előkészületek előzték meg, és az összerakása már jóval 1990. október vége előtt elkezdődött. A Retörki könyvében felsorolt útakadályok térképen való berajzolása alapján eldönthető, pletyka-e csupán, hogy az orosz katonai biztosítás tervei alapján valósították meg 1990. őszén Magyarország néhány napra, politikai cél érdekében történt megbénítását. Erősen tartja magát ugyanis az a vélemény, hogy az egész ország közlekedését blokkoló útzárak erőteljes katonai kompetenciákkal történő felállítása a Vörös Hadsereg korábbi tervei alapján történt.
Göncz Árpád köztársasági elnök szárnysegédjének személye és szerepe a katonai – militarista vonalat erősíti, a róla előbányászható információk nagyon sok mindent más megvilágításba helyeznek; az értékelést mindenki maga elvégezheti.
_ file:///C:/Users/csorbaer/Downloads/heni,+%7B$userGroup%7D,+marketing-menedzsment-1996-02-48-51-1.pdf;
– https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-Vzh1Wm9PWktWdFo0SlNmZTZHL1c1UT09;
– https://antalljozsef.igytortent.hu/images/dokumentumok/Level-Goncz-Arpadnak.pdf 4. oldal lap alja;
– https://internetfigyelo.wordpress.com/2009/11/06/elhunyt-belovai-istvan-aki-1984-ben-megakadalyozta-a-szovjetek-agresszios-szandekat/ a szövegben ctrl + F-fel kell keresni
– https://www.facebook.com/rpick1;
– https://www.facebook.com/pindiy;
– https://veritasintezet.hu/storage/files/kiadvanyok/kotetek/vK14KissDavidAMagyarHaderoAtalakitasa.pdf a szövegben ctrl + F-fel kell keresni.
– https://vastagbor.blog.hu/2010/08/31/ez_lett_volna_sukoron/full_commentlist/1 a szövegben ctrl + F-fel kell keresni.
– https://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=350&na_step=30&t=9191383&na_order=&token=07154f1fc0d203e633adcab64826cbfc a szövegben ctrl + F-fel kell keresni.
Az illető úrra utalások a retörki könyvből is kereshetők. A dokumentumokon kívül két helyen szerepel: egyszer Hack Péter említésében volt híradósként, ismeretlen hátterű személy, aki valahogyan a köztársasági elnök közelébe került. Másodszor pedig, a kritikus három napban játszott szerepével kapcsolatban, ő szedte ki ugyanis az ezzel függelemsértését elkövető Barna Sándorból a szigorúan titkos, dupla 0-s jelzésű parancsot, amely szerint a kormány a hadsereg eszközeit fogja igénybe venni az útzárak megbontásához. Utóbbi fejlemény révén akadályozhatta meg ezt Göncz, magát a hadsereg főparancsnokának minősítve.
Ha a valódi értelmi szerző és irányító szerepét sikerül tisztázni, könnyen belátható Göncz Árpád személyének kirakat jellege, érdektelensége, és hogy miért nem csak a kortársainak a visszaemlékezései miatt nem érdemes arra, hogy közterületet nevezzek el róla.
A tervezés és felkészülés fázisában azok a visszaemlékezések kulcsfontosságúak, amelyek már a benzináremelés bejelentése előtti blokádoló szándékokról számolnak be, cáfolva a spontaneitást.
Az eseményeket beindító szikra a benzin ára emelésének bejelentése, amely Bogár László megfogalmazásában a minisztérium részéről úgy történt, hogy abból a lehető legnagyobb baj származott.
A szikrát jelentő bejelentés nyomán az akciót látszólag a Hősök terén gyülekező budapesti taxisok kezdik meg; az onnan induló történések csak nagy figyelmességgel feltárható valódi kezdeményezői több más manipulációhoz hasonlóan azonban profi provokátorok, és nem a közvélemény, illetve saját maga által is taxisvezérnek tekintett, „hasznos idiótaként„ használt személy. Az 1990. október végi taxisblokádot „kirobbantó” budapesti forgatagban résztvevő egykori taxisok hitetlenkednek, ha valaki felveti nekik: külföldi titkosszolgálat érdekében tevékenykedő ügynökök is lehettek a soraikban beépülve, taxisnak álcázva, a kádárista belügyminisztérium operatív tisztjeként, esetleg maguk is manipulálva, és nem az események élére hívott Horváth Pál, vagy a CD rádiót közönségesen telekiabáló, nagyszájú taxisnő indította be a valójában mások által jól megtervezett eseményeket, hanem olyanok, akik a benzin ár emelésének hírével kezdték el őket hergelve, és maguk elé húzva a kívánt irányba tolni az előkészített cselekvést.
A Parlamenthez hajtó taxisok az ott történetek hatására indokot nyernek a hidak lezárásához, radikalizálódnak, ugyanis a velük tárgyaló kormányzati tisztviselő tiszteletlenül beszél velük. A mozgalom külső megjelenési formája alapjainak lerakása a hidak elfoglalásával, illetve velük egyidejűleg néhány fontos, a hidakhoz közel eső közlekedési csomópont elfoglalásával operatív munkatársak irányításában villám gyorsan megtörtént.
Az alapok szélesítése a főváros stratégiai pontjainak elfoglalásával Budapesten még 25 -én, a forma kiteljesítése pedig 26-ára az egész országban a meghatározott pontok elfoglalásával szintén realizálódott.
A kibontakozás fázisával kapcsolatban azok az internetes hozzászólások a nagyon értékesek, akik a kezdeti eseményekről szemtanúként közeli élményeket szereztek; vagy a rendőrség és a közrendvédelem felelősségét emelik ki az elsőként keresztbeálló taxikkal kapcsolatban, felvetve, hogy az első budapesti útzárak minden nehézség nélkül meg lettek volna akadályozhatók a rendőrség megfelelő hozzáállása esetén.
A budapesti taxisok tevékenysége a leglátványosabb. Az É – D, K – NY irányban az országot teljes mértékben megbénító, katonai precizitással, egyetlen éjszaka, időre a jó helyen, megfelelő eszközökkel felálló, megjelenésében, logisztikájában impozáns méretű, együtt mozgó és összehangolt erő láttán a gyorsaságra, az eszközökre, és azok elhelyezésére, a helyszínen és az ország térképén is csak a legmegengedőbb megközelítésben lehet magyarázat a taxisok által használható CB – rádió mint legnagyobb közös nevező. Mi volt az a belbiztonsági körülmény, amely miatt a taxisokat a rendőrséghez, a mentőkhöz és a tűzoltókhoz hasonlóan a gyors reagálás érdekében cb rádióval láttak el; lehetett -e a taxisok egy része a belbiztonság olyan operatív munkatársa, akik rendvédelmi kompetenciákkal rendelkeztek; mi indokolta -e a fokozott belügyi készültséget – megvizsgálandó kérdések. A „taxisok egy részének” „tudatosságát” jellemzi, hogy a felfordulás napjai alatt Antall József miniszterelnök tartózkodási helyéül szolgáló kútvölgyi úti kórházat ők őrizték szigorúan, garantálva a nagyon beteg, egy interjú adására azonban magát összeszedő miniszterelnök biztonságát.
A taxisblokád jelentette belpolitikai válsághelyzet előidézésben az útakadályok felállítását, helyszíni felügyeletét és működtetését tehát az 1990. előtti állami berendezkedés, idegenek által befolyásolt titkosszolgálata szervezte, amely legalább a látványtechnika szolgáltatásában, az útakadályok felállításában, és az ország közlekedésének megbénításában biztosra ment.
A feladatmegosztásban világosan leválasztható az első nap budapesti csődületében szerepet vállaló budapesti taxisoké, majd ennek nyomán a vidéki Magyarország fuvarozóinak az akadályozó tevékenysége; tőlük különül el a közvélemény hergelésével lemondásra kényszeríteni akaró, kormányellenes, elektronikus és írott sajtóé, valamint a hatalom átvételére kész, azt követelő politikai/állami szereplőké. Érdemes tehát különválasztani a látványt szolgáltató, Hősök teréről tervszerűen elindított, Kossuth térre vonulással folytatódó, majd a budapesti hidak lezárásával és a fővárosi főbb közlekedési csomópontok elfoglalásával zajló budapesti eseményeket az első nap éjszakája alatt észrevétlenül az előre megbeszéltek szerint felfejlődő vidékiektől, a budapesti taxisok között kiépített „állampárti” pozíciókat a vidéki fuvarozóeszközök tulajdonosai között kiépítettekétől. Ezeken kívül természetesen szükség volt a média erőteljes közreműködésére is a magyar kormány tervezett megbuktatásához; a látványra fókuszálva erről könnyen meg lehet feledkezni, mint a televízió közvetítését és a képernyőn látható filmkockákat nézve a tudósítás képanyagát készítő operatőrről, és a sugárzó tvcsatorna csapatjátékként működő szerepéről.
Míg a kezdeti cselekvés, radikalizálás, a mozgalom külső megjelenési formája alapjainak lerakása, az alapok szélesítése, és a forma kiteljesítése, a célszemélyek izolálása és az izoláció fenntartása során előbbiekre, a szorítás és megroppantás fázisában utóbbiakra hárul a főszerep.
Több példa is hozható, amikor puccsal eltávolítandó vezetők és kormányok politikusai nem tartózkodnak országukban a puccs kirobbantásakor. A Kelet – Európában végrehajtandók alapjául szolgálót véve, elég a román diktátor vesztére gondolni: éppen Iránban tett eleget egy meghívásnak. Ismét összeesküvés elmélet körébe utalnák a feltevést, hogy a puccs tervezői érték el külföldi meghívását, eltávolítva országából a művelet időpontjára, biztosítva a kezdeményezést a rajtaütéshez. Hasonló történne, ha a 1990-es magyarországi értelmi szerzők kiterjedt kapcsolatrendszerének tudnánk be, hogy el tudták érni: gyanús módon kevés cselekvésre képes kormánytag legyen az országban, míg a magyar forradalmiságot és megrázkódtatásszerű változásokat szimbolizáló, történeti jelszavaiban a hatalom elleni egybehívásra alkalmas, október 23-i nemzeti ünnep után közvetlenül a nagyon beteg Antall József kórházban fekszik.
Az ország kormányzására felhatalmazást nyerő, azt elvileg irányító erőt meglepetésként érték az események, a későbbi vizsgálatok keresték ennek miértjét. A kirobbanás időpontjában a miniszterelnöki teendőket ellátó dr. Horváth Balázs belügyminiszter a taxisok „csintalankodásának” titulálja a történéseket, majd a mozgalom szélesedésével és a helyzet komolyra fordulásával dr. Korinek László belügyi államtitkár utasítja a BRFK munkatársait fényképfelvételek készítésére a blokádolókról. Kezdetleges nyomozásuk hamar zsákutcába jut, mivel az utasítást az állomány nem teljesíti, ezért az események elcsendesedése után a televízióban felhívást közzétéve a lakosságtól próbálnak majd hozzájutni bizonyítékokhoz. Csak a tájékozódás és a felderítés során, az útakadályok felállításának szakszerűségét tapasztalva jutnak arra a következtetésre, hogy jóval többről van szó néhány, utat elzáró gépjárműnél. A lázadás dinamikáját tehát a bőrükön tapasztalták, struktúráját viszont továbbra sem értették. Barikádokon feltűnt III/III-asok, és szt – tisztek emlegetése erre az időszakra esik, amikor is Horváth Balázs – valószínűleg a helyszínen készült felvételeket tanulmányozva, és más tanúvallomások alapján – bennük jelölte meg az események fő felelőseit.
A szembenállás a legvizuálisabban akkor mutatta meg magát, amikor a belpolitikai válsághelyzetben Lezsák Sándor, Gyarmati Dezső és mások által a szorongatott kormány támogatására az MDF-ben is tapasztalt ellenállás leküzdésével szervezett, fegyelmezett, magyar érzelmű tömeg, áthaladásában ellenfele Margit – híd pesti oldalán utat elálló, vasrudakkal felfegyverzett, felheccelt és bérelt barikádolóitól akadályoztatva a továbbhaladás lehetőségét a Himnusz éneklésével teremtette meg, hogy aztán a háttérben megbúvók kegyetlensége legendájának hatása alatt, a szervezők és híveik testi épségét féltve, a közvetlen fizikai összecsapáshoz a legközelebb jutó pillanatban rendőrség másodjára már, kordonokkal válassza szét a szembenállókat. Ha a III/III-asok és az szt – tisztek legendájával kapcsolatban már megjegyeztük, hogy az honnan ered, akkor a polgárháborús helyzet vagy ellenforradalom, kortársak által jelzett motívumával kapcsolatban is megjegyezhető, hogy a beavatkozó mind jelentős számú kollaboránsát eredményesen állította maga mellé, mind azok révén sikeresen tévesztette meg honfitársai jelentős részét.
11.) Az erőviszonyok és az elért eredmények alapján sikeresnek ítélhették –e a taxisblokádot a szervezői: ehhez még az 1994. után történteket is alaposan elemezni kell. Az egyik fél a történelme által akadályozott másikkal szemben, megelőzőleg a terepen elvégzett munkája, valamint helyzeti előnye folytán olyan lehetőségekre tett tehát szert, hogy az általa elfoglalt mobil zárjába csak be kellett dugnia a magánál tartott kulcsot, és az ország egészének lezáráshoz el kellett fordítania; jelezvén, ki is van egyáltalán abban a helyzetben, hogy a kormányhoz ülve beindítsa, majd mozgásba hozva vezesse a járművet. Az Antall – kormány embereinek velük szembeni esélyének megértéséhez a profi labdarúgók ellen homo ludensként kiálló ifistákra elég gondolni. A taxisblokád indulatvezérelt lépés volt: emócióik, hajlamaik és beállítottságuk a kormányzás jogának bármi áron való, direkt megszerzését diktálták; holott később bebizonyosodott, a formalitásokat figyelmen kívül hagyva is bírnak olyan befolyással, hogy a politikai főhatalomnak tekintett erőt akár kisebb koalíciós partnerként, sőt ellenzékből megbénítva, mindenben az ő szavuk döntsön. Rájöttek tehát, hogy közepes vagy kisebb pártként tevékenységükben és politikai stratégiájukban nagyobb, külső megjelenésre és szereplésre inkább alkalmas pártot célszerű szimbiózisra bírniuk, annak magatartását befolyásolni, majd száz százalékban a kívánt irányba állítani (1994.). A körülmény az Antall – kormány semlegesítését követően, a FIDESZ, általuk üzemzavarnak tekintett, 1998-as győzelme, kormányzása és 2002. után is szerephez jut. A váratlan 1998-as kudarc után 2002-ben már semmit nem bíznak a véletlenre, és az országgyűlési választások kellős közepébe juttatott Ron Werber nem közvetlenül az SZDSZ-nek, hanem az álcaruhaként használt, bizonytalankodó MSZP-nek a helyszínen nyújt harcászati támogatást. Az 1990-es vereségből, annak agressziójuk folytán egyenes következményként a hatalom diverzió útján történő megszerzése kísérletén át az 1994-es és 1998-as tapasztalatokig állt össze mindazon tudás, amely a 2002-es, bravúros győzelmet eredményezte az esélyesebb patriótákkal szemben. Végső formájában kristályosodott ki az a harcmodor, amelynek megvalósítását egy ügynökpárt maga elé kitűzhet, illetve megvalósíthat: hogyan lehet a magyarok valós érdekei ellenében a helyszínen meglévő adottságokat, képességeket felhasználva és némi koordinációt a rendszerbe juttatva, megtévesztéssel, álcázva, de alapvetően a választási rendszer kereteit igénybe véve, demokratikusan országgyűlési választásokat nyerni, majd az így megszerzett hatalom birtokában a politikai ellenfél szétverésére tett kísérlettel a hatalmat hosszabb távon, sőt végleg megragadni. A sikeresen titkolt és eredményes konspiráció megvalósításaként a 2002-es országgyűlési választásokon tanúsított attitűd, a tapasztalatokkal kiegészülve a taxisblokád látványosság szempontjából kis -, az eredményességéből nagyobb testvére. Levonták a korlátozott mértékben eredményes, korábbi akciójuk konzekvenciáit. Az SZDSZ azzal, hogy ő szolgáltatta a technológiát és a mechanizmust a 2002-es választások megnyeréséhez, felért a csúcsra.
12.) Még néhány szempont:
A felszínre kerülő adatok a rendszerváltás mélyrétegeinek a megismerését szolgálják.
A jelen demokráciáját megteremtő Rendszerváltásnak a Trianonhoz vezető folyamathoz hasonlóan létezik logikus, tömören megfogalmazható összefüggésrendszere, amelyből a leszűrhető tanulságok szintén alkalmasak lennének egységes közpolitikai gondolkodást kialakító, generációról generációra átadható hagyományként, katalizálóan hatni.
A Rendszerváltás tehát a kétpólusú világrend egypólusúvá válásával; a magyarországi politikai rendszert megtestesítő késő kádári állampárti diktatúra meghatározó liberális szegmense és kollaboránsainak; parlamenti demokráciát hirdető; népi – urbánus/magyar – cionista/MDF – SZDSZ versengés által belülről; a peresztrojka által kívülről determinált; a magyar elem ellentartó törekvései közepette; a közvélemény manipulálásával megkísérelt, rejtett hatalomátmentése; amely a két szemben álló oldal pártjainak felmorzsolódásával; és az ötletgazdák által a jövőre gondolva „liberális” generációs pártként létrehozott, de a globalizmus ellen a hazafias gondolat mellett, 1995-ben tett elköteleződéssel fellázadó, Magyarország politikai erejeként a XXI. század nagyhatalmi kihívásra megfelelni kénytelen FIDESZ megerősödésével; valamint az ország átmeneti sebezhetőségből kikerülni, a beígért felemelkedés érdekében a korábbi körülményeit ténylegesen megváltoztatni akaró állapotával zárult.
Szakaszai jól megkülönböztethetők egymástól, azonban az okaira, és a benne rejlő lehetőségekre tekintettel mind történelmileg, mind politikailag lezárt korszaknak tekintendő. Benne – mások mellett – Pozsgai, Bíró Zoltán nevével fémjelzett népi balos, harmadik utas, a Lezsák Sándor nevével fémjelzett lakitelki, és Antall József nevével fémjelzett atlantista elképzelések konfliktusa sem kidolgozott; pedig az Antall ellenes, állampárti ügynökvádak éppen ezzel lennének meghaladhatók.
A problematika történettudományi kontextusba kerül Borvendég Zsuzsanna Magyar Idők című napilapban megjelent sorozatának Manipulált rendszerváltás című, ötödik részében (https://www.magyaridok.hu/lugas/manipulalt-rendszervaltas-3231202/), illetve Stefano Bottoni recenziójában (http://real.mtak.hu/140053/1/bottonis_18_1.pdf 285.oldal); hozzátéve, hogy mi sem áll távolabb patrióta gondolkodóktól, mint a Rendszerváltás „zsidó összeesküvés”ként értelmezése.
A korszak a Magyarország és Románia 1975- 1989. december közötti kapcsolatainak (https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz2013_1/079-117_bottoni.pdf,) a magyar politikai rendszer 1980. – 2010., és nemzetközi politika 1980.- 2001. szeptember 11. közötti történéseinek összefüggésében tanulmányozható.
A magyar – cionista konfliktus az Izraellel történt külpolitikai kiegyezés folytán politikai szinten rendeződött, amelyet Orbán Viktor hozott tető alá. Emberi szinten mindenkinek magában kell tisztázni a félreértéseket. Azok a korábbi kollaboránsok pedig, akik nem tudnak megfordulni az úton, most árulókként a globalistáknak árulják a hazát.
Dühös románszakértő
2022-10-28 at 03:06
Már elnézést, mi sem álljon távolabb tőlem, hogy az akkori ballib ország- és nemzetvesztő elkenzéket (amivel a mai folytonos) védelmezzem, de itt nekem nagyon nem stimmel valami. A szóban forgó felvételen egy süppedős fotel szerepel, ami Fábra Szabolcsnál süppedős székké egyszerűsödik (ez még nem oly nagy különbség), Kónyánál viszont “segítő kezek combjánál felemelik” (lényegében bakot tartanak neki). Akkor most a kettő (három) variáció közül el kéne dönteni, melyik variáció az igaz, és csak azt idézni.
Veletek
2022-10-28 at 00:29
Az Antall kormány alatt végig ezt csinálta a média, a magyar emberek meg voltak tévesztve, és elhitték, hogy az” igazat “látják az állandóan összevágott anyagú híradókban.” Árpi bácsit” pedig piadesztára helyezték, ettől még mindig nem tudnak szabadulni.
Csak_úgy
2022-10-27 at 21:01
Cukorgyárak privatizációja
https://www.youtube.com/watch?v=oCqxph1WdE4
Ritkanirokide
2022-10-27 at 19:11
Furedi.
En is ismertem kicsit. Valoszinuleg az tette tonkre, hogy felt, hiaba probalnak erolkodni, jot tenni, folyton eros ar ellen kellett uszniuk. Tobbszor atkutattak a hazat, folyamatosan lehallgattak.
füredi46
2022-10-27 at 17:06
Azt azért ne feledjük – mielőtt piedesztálra állítanánk Antall Józsefet -, hogy a pislogatós kis embert (Göncz) az ő vaskos tévedésének “köszönhetjük”. Antall rántotta el őt a semmiből és javasolta köztársasági elnöknek a velejéig hazug és hataloméhes SZDSZ legnagyobb elégedettségére. Aztán a libsik “Árpi bácsija” meg is hálálta hamarosan (a taxisblokádkor) Antallnak az oltári melléfogását, hiszen túlbuzgó pártkatonaként szolgálta az SZDSZ-t, egyébként mindvégig a sajnos hosszú elnöksége alatt. Göncz elvtárs volt a rendszerváltás utáni elnökök közül a legalkalmatlanabb, ordítóan pártelkötelezett volt mindvégig. Antall József jó néhány tévedése, melléfogása közül pedig a legnagyobb Göncz “kitalálása” volt.
füredi46
2022-10-27 at 16:34
Szép magyar nyelvünkben nincsenek jelzők arra, hogy mennyi mocskot, szemetet, hazugságot hordott össze az SZDSZ és a lakáj sajtója a talpig becsületes, jó ember Horváth Balázsra. Óriási volt a felelőssége (nem csoda, hogy egyik cigiről gyújtott a másikra) és akkor még ez az aljas, a hatalomra ácsingózó libsi horda is elárasztotta őt és a kormányt hazugságokkal. A tévé, a rádió, a sajtó teljesen az övék volt. Hogyan lehetett például olyan gazemberséget kitalálni a minden erőszaktól irtózó Horváth Balázsról, hogy katonákat akart kivezényeltetni és lövetni… Őrület, elmebaj és ezeknek az aljasoknak semmi sem volt drága. Horvát Balázs az SZDSZ-es lakáj sajtó szerint – telekiabálták az országot – maga volt az agresszív és a piás pasas. Ezzel szemben Horváth Balázs (ismeretem) maga volt a humánum, a jó emberség, a kedvesség és azon az estén színjózan volt. Naná, hiszen tudta, hogy micsoda óriási a felelőssége, s Antall Józseffel is telefonos kapcsolatban állt. Tartok tőle, hogy az abszolút humánus ember (Horváth Balázs) sosem tudta feldolgozni a mocskos, velejéig hazug vádakat, s talán az is hozzájárult – a temérdek cigi mellett – a korai halálához.
Az elvtelen és hataloméhes mocskolói (SZDSZ) pedig összefeküdtek 1994-ben azokkal a kommunistákkal (Horn Gyula és elvtársi hordája), akiket nem győztek 1990-ben szidalmazni. Az SZDSZ-hez fogható elvtelen, aljas és hazug párt még nem volt a magyar történelemben.
Ritkanirokide
2022-10-27 at 15:30
Köszönöm a cikket, nagyon.
De az ilyenektöl, mint “unikàlis”, kiràz a hideg.
Wezuv
2022-10-27 at 14:21
Következmények nélküli ország vagyunk. Ezért tartunk itt. Ezen kellene változtatni!
Hesslerezredes
2022-10-27 at 13:20
Isten nyugosztalja Horváth Balázst.
Jó ember volt.
Ember volt.
saghy rozalia
2022-10-27 at 12:50
Egyszer majdcsak rájövünk, hogy nem elég a leleplezés, megállapítás. Nincs következmény.
ViAM
2022-10-27 at 11:20
Bevált, de ócska trükk, hogy, akik nem tudnak mit mondani a másikra, ellehetetlenítve renoméját, kijelentik hogy alkoholista, drogos stb. miközben magukból indulnak ki, pedig nekik évente csak egyszer(!) lenne szabad berúgni, purim napján.
Kár volt előhozakodni pont ezzel a történettel, mert Horváth Balázs igen népszerű volt személyiségéből adódóan…
Nahát
2022-10-27 at 10:59
A CIA, az SZDSZ és Göncz Árpád kihasználta dr. Antall József miniszterelnök betegségét, és megpróbálták megbuktatni a demokratikus úton megválasztott magyar kormányt. Sajnos a másik oldalon ugyanez történt, a problémákat kiválóan látó, de megoldási javaslatot adni soha nem képes, önmagától eltelt Csurka István is tudattalanul a baloldal szekerét tolta, és a nemzeti, hazafias erőket gyengítette. Utólag az a véleményem, hogy minden így volt jó, ahogy volt. A népet többször verték ököllel arcba, taposták meg, mire a többség végre tanult a saját kárán, és felismerte, hogy hol az igazság, hol a tisztesség és az igazi hazaszeretet.
khm
2022-10-27 at 10:45
Ellenben a göncárpádról el van nevezve a Patkány tér,illetve a Patkány városközpont.
Mert rendszert váltottunk. Még ma is várom mikor fejezzük be véglegesen.