A kata-módosítás elleni demonstrációnak induló, kormányellenes tüntetésként folytatódó, végezetül céltalan bolyongásba torkolló megmozdulások egy hét alatt bebizonyították, hogy Magyarországon némi tartaléka legföljebb a zavart államellenességnek van, az ellenzéki pártoknak semmiképp. A demonstráció-sorozat jól rávilágít arra is, hogy ha egy ügy mellett megjelenik a Kutyapárt és Márki-Zay Péter, akkor az politikai hullafoltot jelent rajta. Míg korábban ez az idő fél év alatt érkezett el, most egy hét alatt sikerült ide eljutni. A tüntetések menetrendje és az azt „vezetők” karaktere több következtetés levonását teszi lehetővé. BÉKÉS MÁRTON vezércikke a PS-nek.
TÍZEZER LÉPÉS BUDAPESTEN
Szögezzük le: Magyarország demokratikus jogállam, ahol a törvények betartásával minden állampolgárnak veleszületett és védett joga szabadon kifejezni véleményét, akár tömeges demonstráció formájában is. Ez azokra a polgártársainkra is vonatkozik, akiket a kisvállalkozások tételes adójának (kata) módosítása érint. A tiltakozás az érintettek szempontjából érthető. Nade.
Mert miről is van itt szó? Az Index beszámolója és a PS élő közvetítése szerint a Márki-Zay-féle rendezvényen részt vevő, nagyjából legföljebb 1500 embert a beszédek elhangzása után egyszerűen szélnek eresztették. S ők folytatták a megelőző napokban kialakult vonulást. Immár azonban minden tervszerűség és végcél nélkül, vezéregyéniség hiányában, sörrel a kézben, olykor-olykor jólismert szlogeneket kántálva. Az útvonal rekonstrukcióját érdemes teljes egészében idézni, hiszen abból világosan kiderül teljes abszurditása, íme:
A bejelentett gyűlés fél nyolckor ért véget, azonban a gyűlésről távozó emberek kisebb csoportja felment a Margit hídra és elfoglalta az úttestet. A forgalom mind Buda, mind Pest felé leállt. Később a tüntetők elindultak a Nyugati tér felé, majd az Oktogonon, és az Andrássy úton folytatták útjukat. Majdnem kilenckor érték el a demonstrálók az Astoriát, ahonnan a Blaha Lujza tér felé indultak el, azt elérve pedig az Oktogon irányába fordultak vissza. Onnan újra az Andrássy úton, a Deák tér felé meneteltek. Az Andrássy és Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződésében megállt a tömeg, többen pedig leültek. Újult erővel aztán az Astoria felé tartottak ismét, majd a Kálvin térre, aztán a Corvin negyedbe és onnan a Rákóczi térre is eljutottak. Tizenegy óra előtt érték el a Blaha Lujza teret, ahonnan ismét az Oktogont és a Nyugatit vették célba. A tüntetők a Nyugati téren elfordultak a Podmaniczky utcára, és onnan már továbbhaladtak az Alkotmány utcára. Éjfél előtt érték el a Kossuth teret, többen a Parlament előtt ültek le. A demonstrációnak ez lett a végállomása.
A korrektül pontos leírást elolvasva is nehéz követni az útvonalat, amely inkább az egykor nagy népszerűségnek örvendő budapesti városi sétákat idézi, mintsem komolyan vehető politikai demonstrációt. Annál is inkább, hiszen egy-egy ország tüntetéskultúrájának meghatározott elemei, történelmileg kialakult stációi, szimbolikus kezdő és végpontjai vannak. Így volt ez a francia forradalmak idején, 1789, 1848 és 1871 esetében, majd az azokat utánzó 1968 kapcsán, de idehaza 1956 és 1989 útvonalai, „szent helyei” is rögzített, egymásból következő „pszichogeográfiai” (Guy Debord) vektorokat rajzoltak föl a nagyváros politikai-társadalmi testére.
A kata-módosítás (nem eltörlés, pláne nem „beszántás”!) elleni egyhetes tüntetésnek ezzel szemben nem alakult ki politikai dramaturgiája, ugyanakkor a korábbi tiltakozáshullámok (netadó elleni, 2018 áprilisa utáni, a 2018/19 fordulóján tartott) koreográfiáját sem követi. Amorf, szervezetlen, mondanivaló nélküli, céltalan vonulások ezek, amelyek politikai élét ráadásul a résztvevők maguk csorbítják ki, amikor naponta foglalnak el hidakat, mindenféle politikai célzat nélkül, illetve olyan anarchisztikus-libertárius piknikeket tartanak, amelyeket egy viccpárt hirdet meg. A kifejezés éppen így helyes: hirdet, de nem szervez.
MAGÁNYOS TÖMEG
Ebből is látszik, hogy az adótörvény-módosítás ellen induló, de rövid idő alatt kormányellenessé váló tüntetések valójában nem politikai, legföljebb közlekedésrendészeti természetűek. A városi útvonalakat rendeltetésszerűen használókat (autósok, fuvarozók, hazafelé sietők, tömegközlekedők) egyre jobban idegesítve ezzel. Az első napokban a Momentum igyekezett becsatornázni a dühöt, így próbálva meg politikai „haragbankot” (Peter Sloterdijk) nyitni magának, és az is tudható, hogy a Demokratikus Koalíció titokban, a Pártbeszéd pedig nyíltan szállt be a szervezésbe. Ám csakhamar úgy csúszott ki kezük közül a budapesti vonulgatás, hogy valójában sohasem tartották teljesen a markukban. Ennek oka nem más, mint hogy a tüntetőknek belőlük is elegük van: jellemző, hogy legszervezettebb csoportjuk az ételfutároké s hogy Jakab Pétert egyik este el is küldték a tüntetésről.
Amikor a Kétfarkú Kutyapárt lépett föl „szervezőként”, majd Márki-Zay Péter is megpróbált élükre állni, már tudni lehetett, hogy politikai dögkeselyűk köröznek a tüntetéstetem fölött. Az MKKP hamar tovább züllesztette a demonstrációt és egy (ön)ironikus gesztussal szó szerint viccet csinált belőle. Márki-Zay – akihez a legutóbbi katasztrofális ellenzéki kudarcélmény kötődik – megjelenése végleg rányomta az eseménysorra a vereség pecsétjét. Ahol ő megjelenik, ott már politikai hullaszag terjeng.
Életkép a szombati tüntetésről – alig másfélezren „kimdzsongunoztak” Márki-Zay Péterrel. Fotó: PS
Mindkét entitás, vagyis az MKKP és az MMM vezetőjében közös, hogy közösségellenesek: előbbi individualisztikus-anarchista, utóbbi vezetője pedig neoliberális-libertárius, amint ez kampánya alatt világosan ki is derült. Nemzet- és államellenesek, amelyre most kedvező alkalmat jelent az adójogszabály-módosítás elleni harag felkorbácsolása. Ám problémájuk csak közvetve azzal van, hogy „a Fidesz” módosít egy tíz évvel ezelőtt éppen a kormánypárt által létrehozott – minden szempontból – könnyített adózási lehetőséget, ugyanis közvetlen gondjuk az, hogy a magyar állam egyáltalán adót mer szedni, amelynek szabályait ő is állapítja meg, ráadásul mindenkire kötelező érvénnyel.
Beszélni kell ugyanakkor arról is, hogy az ilyenformán szabados, elvi szempontból államellenes, a rugalmas munkavégzést és a mobil életmódot kedvelő, egyfelől a droghasználatot propagáló, azt legalizálni akaró (MKKP) zugfesztiválszervezők, másfelől egy karrierjét nagyvállalati lobbistaként kezdő és neoliberális miniszterelnök-jelöltként végző (MZP) alak által utcára szólított tömeg milyen karakterű? Hiszen mennyiségéről már előzőleg mindent elmondtuk.
Összehasonlítva a Békemenettel, minden egycsapásra világossá válik! Itt közösségelvű, hazafias, szervezett, családias közösség, ott viszont individualista, többségében urbánus-kozmopolita, szervezetlen egyének tömege. Közösség vagy egyén, nép vagy sokaság, nemzet vagy magánszemély – ez itt a kérdés! Ez az a bizonyos „magányos tömeg” (David Riesman), amelyben mindenki elszigetelt egyénként tömörül össze, azt is csak ideig-óráig, ráadásul mindenféle egységes irány, közös cél, magasabb értelem nélkül. Jól bizonyítja ezt a kutyapárti hídfoglalás fárasztó szellemeskedése (KATAsztrófa, rezsimcsökkentés) és a Márki-Zay-féle tüntetés afterpartyjának fáradt bolyongása. A mondás úgy tartja: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Ahogy élsz, úgy tüntetsz.
Békés Márton
A szerző a XXI. Század Intézet igazgatója
A vezető képet olvasónk készítette a Magyar Kétfarkú Kutyapárt csütörtök esti „buliszekeres” hídfoglalásáról, amin alig pár százan vettek részt
Facebook
Twitter
YouTube
RSS