Pesti Srácok

Belgium feliratkozott a világbajnoki érmesek sorába, övék a bronz

Belgium feliratkozott a világbajnoki érmesek sorába, övék a bronz

A vébé alatt egyre szebb reményeket tápláló Anglia végül nem ért el különleges eredményt, Gareth Southgate csapatának annyira futotta, hogy megismételte az 1990-es csapat negyedik helyezését. Ezzel szemben a mostani belga csapatra most már számszerűleg is rá lehet mondani, hogy minden idők legjobb belga válogatottja, hiszen bronzérmet szereztek, ami korábban sosem sikerült nekik. A titkos esélyes elégedetten mehet haza, előbb domináns játékkal, majd a tőlük megszokott, félelmetes kontrákkal húzták be a bronzmeccset.

Egyértelműen azzal a szándékkal futott ki a gyepre Anglia, hogy uralja a területet, ami sikerült is neki az első percekben, csakhogy a belgák az első kontrájukból gólt szereztek, felforgatva Southgate meccsforgatókönyvét. Ismerősnek hatott, hogy az angolok ívelgetésből tudtak csak igazán veszélyesek lenni, de összességében olyan hatást keltettek, mint akik hiába birtokolják többet a labdát, nem nagyon van ötletük, mihez kezdhetnének vele. Nem úgy a belgák, akik villámgyorsan rohamoztak ahányszor csak megszerezték a játékszert. Valójában ők sem nyújtottak semmi újat vagy meglepőt, de az ellentámadásokat annyira hatékonyan, olyan sebességgel tolták, hogy hiába látta mindenki a Brazília elleni győzelmüket, akkor is bitang nehéz ezt lefojtani. Az irammal tehát nem volt baj, a középpályák nem nagyon szűrtek, és a belgák is többet építkeztek még ekkor, mint a második félidőben.

Dier kihagyott helyzeténél nem volt nagyobb pillanatuk az angoloknak (fotó: fifa.com)

Akkor ugyanis az angolok úgy beszorították őket, ahogy a franciáknak például nem sikerült. Már amennyiben a franciáknak egyáltalán volt ilyen szándékuk. Leginkább a belga–brazilra emlékeztetett ebben az időben a meccs, ahol a hátrányban játszó csapat nyom, a belgák pedig védekeznek, majd olyan kontrákat vezetnek, hogy néhány másodperc alatt végigzúznak a pályán, és máris az ellenfél kapujánál vannak. Miközben az angolok fáradhatatlanul ott robotoltak a belga térfélen, ellenfelüknek rendszeresen jöttek ezekből a kontrákból a lehetőségei. Persze megvoltak a szigetországiak helyzetei is. Dier például már az elvetődő Courtois fölött is elpöccintette a labdát, és ha Alderweireld nem ért volna oda kétségbeesetten menteni kevéssel a gólvonal előtt, akkor teljesen nyílttá vált volna minden az utolsó húsz percre. Ehelyett az egyik belga kontra vezetett sikerre, és az angol védelmen átrohanást Hazard koronázta meg. A hátralévő percekben – egyébként érthető módon – egy motiválatlan angol és a félsikernek mérsékelten örülő belga csapatot láthattunk.

PestiSracok facebook image
Mosolyognak a belgák, de láthatóan többre számítottak a bronznál (fotó: fifa.com)

BELGIUM–ANGLIA 2:0 (1:0) Szentpétervár, Kresztovszkij stadion, vezette: Alireza Faghani (iráni) gólszerzők: Meunier (4.), Hazard (82.)sárga lap: Stones (52.), Maguire (77.)

A program elkészültét a Tippmix forgalmazója, a Szerencsejáték Zrt. támogatja.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.