Újabb bravúr a Nemzetek Ligájában: a magyar válogatott jó játékkal, bátor, taktikus futballal 1–1-es döntetlent játszott Németországgal. A Puskás Arénában telt ház volt, a hangulatra nem találunk szavakat, és megint sikerült bebizonyítani: ennek a nemzeti csapatnak nagyon erős gerince van.
A magyar labdarúgó-válogatott az utóbbi években remek eredményeket ért el, és ennek ára van: kezdjük már természetesnek venni a bravúrokat. Nem mindenki, de sokan.
És ebben a Nemzetek Ligája-sorozatban sem kellett eddig csalódnunk: Angliát bravúros teljesítménnyel legyőztük, Olaszországban vállalható meccsen szenvedtünk vereséget, és a harmadik elit-válogatottat, Németországot sem vártuk esély nélkül.
Esély nélkül? A fantasztikus hangulatú Puskás Arénában már-már kiegyenlítettnek álmodtuk az erőviszonyokat. És éppen így is indult: egy remek támadás után Fiola beadásából Sallai fejelt kapura, s bár Neuer hárított, Nagy Zsolt szépen bombázott a léc alá (1–0). Fantasztikus kezdés, még tíz perc sem telt el.
Mielőtt beleringattuk volna magunkat az újabb 1–0-ás sikerbe, jött a válasz, és meglehetősen hamar: egy indítást elnézett a védelem, Hofmann kilépett, könnyedén elvitte Gulácsi mellett, majd a kapuba lőtt (1–1).
Ezután is lüktető, kifejezetten élvezetes maradt a meccs, és nemcsak a németek, a mieink is kialakítottak pár kisebb-nagyobb lehetőséget. Egy német ziccer után az első félidő végén Fiola került helyzetbe, éles szögből jól is lőtt, de Neuer szépen védett. Döntetlennel mentünk a szünetre.
A második félidőben is magas maradt az iram, jobbára azért Németország játszott fölényben, de éreztük, itt bármi lehet. A szurkolás továbbra is fantasztikus volt, mindenki azt találgatta, összejön-e az újabb apró futballcsoda. A 72. percben hatalmas lehetőséget hagyott ki Németország, Hofmann önzetlen volt, és Orbán így menthetett.
Aztán viszont mi szerezhettük volna meg a vezetést, Szoboszlai gyönyörű beadása után Ádám Martin Neuer kezébe fejelt. Hatalmas helyzet volt… Belejöttünk, a csereként beállt Gazdag lövését védte a német kapus, majd megint Ádám Martin következett. Kimaradt ez is. Ez az időszak a miénk volt, csak a gólra vártunk, de arra nagyon.
Aztán nem jött, de nem bántuk: a harmadik meccsen összejött a második bravúr: 1–1-es döntetlen Németországgal. Puskás Ferenc és a többi legenda meg ott mosolyoghat fent valahol.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS