A fényességes Nyugatnak mi szüksége van Mucsára?
Fotó: Olivier Hoslet
Az uniós vezetők eldöntötték, hogy mindenképpen szeretnének bevonulni a történelemkönyvekbe, mint a valaha volt legostobább hadvezérek. Bár e téren kétségtelenül erős a verseny, a Merz-Starmer-Macron-tandem azért igyekszik felzárkózni. Ez a Balaklavába oltott Điện Biên Phủ a birodalmi gőg és a teljes ignorancia szerelemgyermekeként lökné oda az uniós „segédnépeket” az orosz ágyúállások elé. Szerintük ez a dolga egy uniós vezetőnek.
Amikor az alkalmatlan vezetők alkalmatlan harcmodorral találkoznak - ráadásul egy térfélen - minden adott a katasztrófához a háborúban. Legutóbb Benito Mussolini adta ennek legékesebb tanújelét, akinek papundekli tankjai, és gyakorlatilag mezítlábas katonái a méltán nem éppen világhírű görög hadsereg előörseiben fennakadtak.
Valami ilyesmi hadműveletre készül most Európa nyugati felének vezetése is: az ukránoknak kiszervezett készletek híján, a helyben harmad-, globálisan inkább negyedvonalas felszereléssel mennének legyőzni Oroszországot. Itt jönnek a képbe az úgynevezett segédnépek, akikért tulajdonképpen nem kár.
Ha pusztán a nyers számokat nézzük, a német-brit- francia hajlandó szövetségnek semmi szüksége az uniós támogatásra Oroszország legyőzéséhez. Papíron nagyobb a lakosságuk, több a katonájuk, nagyobb a gazdaságuk (utóbbi sokkal). Mégis mire kell Magyarország, ha ezek az országok elvileg egyedül is képesek lennének megverni az oroszokat? A probléma a pénz és az emberanyag.
Európa évtizedek óta demográfiai válságban van, köszönhetően a vezetőinek
Németország, Olaszország, Nagy-Britannia 1,4 alatti teljes termékenységi rátával áll (2,1 jelentené a népesség szinten tartását), míg Spanyolország évek óta 1-1,2 között mozog. Ráadásul ha területi bontásban nézzük a statisztikai mutatókat, az is kiderül, hogy a migrációval erősen érintett régiók húzzák fel a születésszámot. Innen nézve az ebben a körben kiemelkedő Franciaország 1,8-as arányszáma is más kontextusban értelmezendő. Röviden szólva, Nyugat-Európában nincs kivel hadat viselni.
Ha már emberanyag nincs Nyugat-Európában, helyette van államadósság: Németországon kívül minden nagy Nyugat-Európai állam 100 százalék feletti államadósság állománnyal vág bele a 2026-os évbe. Ez azért jelentős, mert így Németországon kívül a „hajlandók koalíciója” nevű csoportosulás minden tagja uniós kötelezettségszegési eljárás alatt áll költségvetési hiánya miatt. Vagyis új adóstársakat kell bevonnia.
Itt jönnek képbe a keleti tagállamok: a jellemzően szigorúbb költségvetési politikát folytató tagállamok jóval alacsonyabb GDP-arányos adósságállománya teret nyit a háború hitel alapú finanszírozásához, amennyiben azt nem direktbe a háborúpárti tagállamok, hanem a teljes közösségi kollektíva külön-külön, és/vagy a közös hitelfelvétellel finanszírozza.
Ezek a közép-kelet-európai országok tehát a háború fejős teheneiként szolgálnak mind katonai, mind pénzügyi értelemben: a demográfiai válság a fiatalok halálát kiszervezheti a számukra jelentéktelen kis tagállamokra, cserébe azok az országok finanszírozhatják is a háborút. Adódik a kérdés, mit nyerünk mi ebből?
