Különleges eseményekkel zárult a férfi vízilabda Világliga Los Angelesben. A bronzéremért játszott kisdöntőt válogatottunk nagy izgalmak után, ötméteresekkel megnyerte. A házigazda Egyesült Államok csapata azonban bírói műhibára hivatkozva óvást jelentett be, aminek helyt adtak a szervezők, így a spanyol–olasz finálét követően újra le kellett játszani a mérkőzés utolsó perceit. Ez alkalommal az USA győzelmével zárult a találkozó, így végül ők lettek a bronzérmesek…
A magyar férfi vízilabda-válogatott csoportjából a második helyen jutott tovább a Los Angelesben zajló Világligában, így Görögország ellen meccselhetett a legjobb négy közé kerülésért. Kemény, szikrázó összecsapáson – ahol mindkét csapat nagyszerűen védekezett – végül 6–4-re legyőztük a dél-európai csapatot, így a döntőbe jutásért a végső győzelemre pályázó Spanyolországgal mérkőztünk. Az ibériaiak a harmadik negyedben ötgólos előnyt építettek fel, amit kiváló hajránk ellenére sem tudtunk már ledolgozni, így a másik ágon az olaszok ellen vereséget szenvedő házigazda, amerikai válogatott várt ránk a bronzéremért.
A bronzmeccs éppen ellentétesen alakult, mert itt a harmadik negyedben a mieink gyújtották be a rakétákat, 4–1-re megnyerve ezt a játékrészt, és kétgólos előnnyel várhattuk az utolsó negyedet (12–10 ide). Sajnos azonban elpuskáztunk egy kecsegtető emberelőnyös helyzetet, az amerikaiak pedig vissza tudtak jönni és egyenlítettek. Miután a rendes játékidő egállal zárult (13–13), következtek az ötméteresek. A büntetők védésére szakosodó, kiváló hálóőrünk, Vogel Soma ezúttal is hárítani tudott egy ötméterest, s mivel a mieink valamennyit értékesítették, így miénk lett a bronzérem. Jobban mondva: lett volna…
Óvás után kikaptunk…
Miközben ugyanis zajlott a Spanyolország–Olaszország döntő (a történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy a spanyolok 10–4-re lelépték a taljánokat, így övék lett a Világliga-arany), az amerikaiak megóvták a mérkőzést. Óvásuk alapja az volt, hogy az utolsó negyed felénél a játékvezetők idő előtt visszaengedték a kiállított magyar játékost. A szervezők helyt adtak az óvásnak, így az a nem mindennapi döntés született, hogy a megóvott eset után hátralévő időt újra le kellett játszani… Az újrajátszás után végül – több vitatott, és az amerikai csapatot segítő bírói ítélet után – a hazaiak egygólos sikerével (13–14) zárult a találkozó, így övék lett az idei Világliga-bronzérem.
“Az újrajátszott négy és fél perc sem feltétlenül a fair play szellemében zajlott…”
A szövetség hivatalos honlapjának Varga Zsolt szövetségi kapitány a következőképpen értékelt:
„Ilyen még nem nagyon történt, az én karrieremben biztosan nem… Nyilván benne van a szabályokban, hogy ebben az esetben lehet óvni – ők pedig megóvták. Talán annyit mondanék, hogy az újrajátszott négy és fél perc sem feltétlenül a fair play szellemében zajlott, pláne nem az addig történtek fényében, az utolsó szöglet jogosságát például utólag elismerték, ennyit vihetünk magunkkal a bronzérem helyett… Hogy másodjára már nem tudtuk megnyerni a meccset, abban egyértelműen szerepet játszott a pszichés alapállapot: volt egy komoly mérkőzés, amit megnyertél, volt benned egy feszültség, ami jólesően leengedett. Ezek után ismét feltöltődni, ráadásul úgy, hogy tőled elvettek valamit, ami már a tiéd volt, ők meg kaptak egy új lehetőséget, ami rögtön azzal indul, hogy újra lőhetik a meccsen kihagyott ötméteresüket… Az élet valahol elvesz valamit, és azt valahol visszaadja, remélem, velünk sem lesz másként.
A torna egyébként jól szolgálta a céljainkat, lemérhettük, mi működik és mi nem, ráadásul mindezt nagyon különböző stílusú csapatokkal szemben, akik teljesen más rendszer-szemlélettel közelítenek a vízilabdához. Az amerikaiak például rengeteg gólt lőnek és rengeteget kapnak – ez történt az olaszok elleni elődöntőjükön is –, ráadásul erőteljesebb a bíráskodás a meccseiken, sokkal több a kiállítás, azaz az történt, amire számítottam.
…
A játékosok jelenlegi hangulatáról annyit mondhatok, hogy felnőtt férfiakról van szó, akik tudják kezelni az élettel járó pofonokat – ugyanakkor, ha egy már megnyert mérkőzést veszítesz el ilyen körülmények között, akkor azt meg kell élni, és semmit sem kell elfojtani.”
(Forrás: waterpolo.hu)
Elkeseredésre valóban nincs ok, hiszen ez a torna az egyik utolsó felkészülési állomás volt válogatottunk számára. Varga Zsolt együttese ugyanis javában készül a Fukuokában július közepén sorra kerülő világbajnokságra, ahol Horvátországgal, Argentínával és a házigazda Japánnal lesz majd egy csoportban.
Vezető kép: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS