Nem vagyok bűnös – szögezte le Sepp Blatter ex-FIFA-elnök a NemzetiSportnak adott interjúban. Szerinte eltávolítása politikai döntés volt, magánál jobb sportvezetővel nem igazán találkozott. A sportnapilap jegyzetében minden idők egyik legnagyobb sportdiplomatájának nevezi őt.
Érdekes interjút (amelynek online változata elég gyorsan lekerült a címlapról) készített a NemzetiSport főszerkesztője a futballtörténelem egyik legjáratottabb alakjával, Sepp Blatterrel. A svájci ügyvéd hosszú-hosszú évtizedekig vezette a nemzetközi labdarúgó-szövetséget (FIFA), a korrupt ügyek és állandó kritikák ellenére sokáig leválthatatlannak tűnt, de az Oroszországnak (még megmagyarázható) és Katarnak (megmagyarázhatatlan) ítélt világbajnoki rendezéssel megpecsételte a sorsát.
Mivel a FIFA-t a magához édesgetett/láncolt kicsi (jellemzően afrikai és ázsiai) tagországok segítségével addig vaskézzel vezette, azt hitte, sebezhetetlen. Nem volt az.
Már a kivédhetetlen botrányok előtt is a világ egyik legkorruptabb embereként ismerte a közvélemény, de ennek ellenére hatalmon maradhatott. Aztán megbuktatták. És nagyjából eltűnt azóta.
A NemzetiSport most az interjú mellett jegyzetet is készített róla, ahol gyakorlatilag felmagasztalják: „Ő nem igazi, hanem karaktergyilkosság áldozata lett, és Farges rendőr távcsöves puskáját a svájci és az amerikai nyomozó szervek aktái helyettesítették” – írják a francia A profi kultfilm főhőséhez hasonlítva. Majd így köszönik meg az interjút: „Ugyanis büszkén mondhatom, a világfutball egykori ura nem sokkal a Newsweek után a Nemzeti Sportnak is nyilatkozott két oldalon, őszintén kitárulkozva, ismerve és elismerve hazánk egyetlen sportnapilapját. Nem kell vele mindenben egyetérteni, lehet vele vitatkozni, a módszereit megkérdőjelezni, ám az vitathatatlan, hogy minden idők egyik legnagyobb sportdiplomatája ő, egy sportág, egy szervezet szakmai és gazdasági erejének kiteljesítője, akinek a szavára mindig oda kell figyelni. Most is.”
Térjünk inkább át az interjúra. Az őszintén kitárulkozó Blatter személyiségét kiválóan jellemzi a következő kérdésre adott válasza:
„Elég sokan voltak, de ki volt a Blatter-éra legjobb FIFA-főtitkára?” „– Sepp Blatter…”.
A volt FIFA-elnök szerint természetesen ő a világtörténelem legártatlanabb embere, akiről egyszer majd kiderül az igazság. „Sokáig voltam elnök, már nem vagyok az. Én döntöttem úgy, hogy visszaadom a megbízatásomat, hogy válasszanak valaki mást. Ez az én döntésem volt, miután az amerikaiak maffiaszervezetnek bélyegezték a FIFA-t és óriási nyomás nehezedett ránk… Azt kell mondanom, hogy az angolok és az amerikaiak nem tudtak emelt fővel veszíteni. Az angolok szerették volna megkapni a 2018-as, az amerikaiak a 2022-es világbajnokság rendezési jogát”.
Blatter állítása szerint amúgy ő Oroszország és az Egyesült Államok kiválasztását támogatta, de utóbbi döntéssel kapcsolatban elárulták. „Platini felhívott, hogy nem tudják támogatni az elképzelésünket, mert Nicolas Sarkozy (francia – a szerk.) elnök mást kér tőlük, nem egyedül tőle, hanem a szavazók egy csoportjáról van szó. Azt feleltem, ezt nem csinálhatjátok, ez mindent tönkretehet. Mit tehetnék, ha az államelnök kér? – kérdezte tőlem. Mondd meg neki, hogy ne avatkozzon bele a sport ügyeibe, válaszoltam”.
„Nem vagyok bűnös – mondta egy másik kérdésre. – Minden kiderül majd, jobb későn, mint soha. Vállalom a rám eső felelősséget, de nem vagyok bűnös. Ez csak egy felfüggesztés, egy sportbeli eltiltás, nem jogi vagy büntetőügy. Ha elolvassa a dokumentumokat, láthatja, hogy nem állapították meg, hogy korrupció történt. Az ítélet a kellő körültekintést hiányolja, ám nincs szó korrupcióról. Olyan, mint amikor egy edzőt vagy játékost eltiltanak. Ráadásul politikai döntést hoztak. Sportpolitikai döntést.”
Szegény Blattert még az sem vigasztalja meg igazán, hogy az orosz vébéért nyilvánvalóan hálás Vladimir Putyin orosz elnök szerint kijárna neki egy Nobel-békedíj. „Hálás vagyok neki, hogy így gondolja, de én inkább a futballnak adnék Nobel-díjat azért a kitüntetett szerepéért, amelyet ezt a sportág a béke, az országok közötti párbeszéd, a fair versengés megteremtésében játszik”.
Csodálatos. A beszélgetésben a nagyszerű riporterről, majd a kommunista sportvezetés megbízható káderéről, vezetőjéről, a kádári állambiztonságnak „Galambos” fedőnéven jelentő Szepesi Györgyről is megemlékezett (nyilván erről a háttérről fogalma sincs Blatternek): „Ő fantasztikus! Emlékszem, a nők bálványa volt, elragadó ember. Egyszer rendeztünk egy négyes mini tenisztornát Budapesten. Engem elkísért egy kollégám Svájcból, és Szepesi elhozta az akkori szövetségi kapitányt, a nevére már nem emlékszem, de pazar teniszjátékos volt. Minden labda visszajött róla, mint a falról. Mezey György? Igen, ő volt az”.
Végül elmondta, hogy bár amerikai-angol támadásról volt szó, végül hazája, Svájc sem állt mellé. Ezt a nemzet hű katonájaként különösen fájlalta. A mi volt a „legfájóbb vagy leginkább megalázó tapasztalata?” kérdésre így felelt: „Az, hogy a svájci hatóságok is rám szálltak. Ez nagyon megviselt. Hazafi vagyok, katona is voltam, jó katona, háromezer-ötszáz ember parancsnoka a hadseregben, szolgáltam a hazámat, amelyre sohasem hoznék szégyent.”
Talán nem elfogultság azzal zárni: FIFA-elnökként szerintünk azért sikerült.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS