Testképzavar
Most olvasom, hogy a norvégiai Trondheimben betiltották a félig meztelen modelleket ábrázoló plakátokat, mivel azok negatív testképet alakíthatnak ki az emberekben.
De volt olyan hír is, amely szerint Hasszán Róháni iráni elnök római látogatása idején a Capitoliumban eltakarták a meztelen testeket ábrázoló szobrokat, hogy ne sértsék meg a vallási előírásokat.
És volt bizony olyan hír is, amely szerint az amszterdami Rijksmuseum vagy kétszáz műalkotás címét írta át a politikai korrektség jegyében. A hírből kiderült, hogy olyan kifejezéseket változtattak meg a képek adataiban, illetve címeiben, mint a néger, mohamedán, törpe, indián.
Ma már csak nevetünk
Folytathatnám a sort mindenféle egyéb aprósággal, de most elégedjünk meg ennyivel. Hiszen ezekből is kiderül: a politikai korrektség és a vele karöltve járó gender-idiotizmus nem ismer határokat, nem fogad el korlátokat, totálissá akarja tenni a maga szerencsétlen, betegesen perverz ideológiáját. Ma már csak nevetünk azon, hogy volt idő, amikor híres múzeumok gyűjteményeinek egy részét a közönség elől elzárták, mivel a viktoriánus prüdéria antikvitás-képébe nem fért bele a bővérű ókori szexualitás, keresztény bűntudattal nem fertőzött, vidám és önfeledt pajzánsága. Ma már csak nevetünk azon, hogy a tizenkilencedik század fordítói hagyománya szerint a klasszikus szövegek tolmácsolása során illendő volt azokból gondosan kigyomlálni minden sikamlósabb részletet, s így az akadémikus világirodalom-történetből eltűnt minden báj, szellem és öröm. Ma már csak nevetünk azon, hogy
múlt ezerféle hagyományát a maga ideológiai skatulyáiba próbálta belegyömöszölni egy-egy röhejesen elkötelezett, bigottan beszűkült, megszállott önigazolástól űzött kor.
Ma még nevethetünk
Vagy pontosabb, ha úgy fogalmazok: ma még nevetünk mindezen. De félő, hamarosan arcunkra fagy a mosoly. A három színes hírecske beteges jelenségek indikátora. Sötét, önpusztító, kultúraromboló erők veszélyeztetik az európaiak szellemi szabadságát. Ha ma nem szabad szép embereket plakátra tenni, holnap a múzeumok és közterek szobrait takarja le a testképzavarok ellen küzdő, bárgyú aktivitás. És holnapután talán maguk a szép emberek kerülnek sorra: a miniszoknyában kacagó, monokiniben strandoló, meztelenül napozó lányok, az izompólóban feszítő, klott gatyában szörföző, félmeztelenül bolondozó srácok.
A testképzavar veszélyeire hivatkozó gender-egyenlőség-mítosz, a dagadtak, a rondák, a nyomorékok lelki traumáira hivatkozó politikai korrektség előbb-utóbb oda vezet, hogy hamarosan nekünk, normálisoknak kell szégyellnünk magunkat, amiért egészségesek vagyunk.
Hamarosan nekünk, szépeknek kell rejtőzködnünk, amiért nem voltunk restek sportolni, amiért képesek vagyunk kevesebbet zabálni. Hamarosan nekünk európaiaknak kell titkolnunk az európaiság sokszínű nyitottságába, esztétikai és kulturális ideáljaiba, az emberi teljesség lehetőségébe vetett hitünket, csak azért,
hogy könnyebb legyen azoknak, akik lemaradtak az utóbbi kétszáz év eseményeiről,
vagy azoknak, akik annyira nyomorultak, hogy képtelenek felnőni a test, a szellem és a lélek európai eszményeihez.
Európa, és ami nem az
A csador és a gondolatrendőrség ellenkultúráját építik nekünk a politikai korrektség felkent bajnokai. A bűn és a tilalom falait próbálják körénk húzni beteg gender-megszállottak.
Hétköznapi szabadságainkat nagyon is valós tényeit elvont, és talán nem is létező jog-eszmék nevében szorítják korlátaik közé súlyosan sérült ideológia-károsultak.
Múltunkat a maguk képére formálják, jelenünket ketreceikbe kényszerítik, jövőnket felzabálják olyan istenek nevében, amelyek nincsenek. Képzelt csoportjogosítványokra hivatkozva egyéni szabadságunkat rabolják el, téveszméket hajszolva a valóságot tagadják. Olyan világot teremtenek, amely ellen századok óta küzdenek Európa népei. Olyan társadalom alapjait fektetik le, amely kétségbeejtően hasonlít azokhoz a civilizációkhoz, amelyekre mi, európaiak semmiképp sem akarunk hasonlítani.
