A normális homoszexuálisok és a buzik közti különbségről

A Kocsis Máté és Ungár Klára (korábbi írásunk itt) közötti ügyben hozott másodfokú bírósági ítélet hatalmas győzelem a heterofób, homonormatív, akcionista csoportok számára. Első lépés egy homoszexuális társadalom megteremtése felé, amelyben üldözik a heteroszexualitást, kriminalizálják a biológiailag adott, tehát ciszhetero gyermekvállalást és ahol bűncselekmény lesz a velünk azonos nemű személy szexuális ajánlatának visszautasítása, mert azt alapesetként a homoszexualitás elutasításaként fogják tételezni. Ugye mekkora baromság?

A baj csak az, hogy az ami most van, az már messzebb van a kilencvenes évek normalitásától, mint a fent leírtaktól. Ami most van, az a liberális szélsőségesek mögé bujt heterofób csoportok érdekeinek egyre gátlástalanabb érvényesítése, a liberális jogrend felhasználása a heteroszexuálisok megbélyegzésére, illetve minden olyan homoszexuális személy megfélemlítésére, akinek a személyisége komplexebb annál, mint hogy ezt gondolja:

„A legjobb dolog ami történt velem az az, hogy buzi vagyok!”

A normális homoszexuálisok ugyanis lényeges többségben vannak ugyan ebben a társadalmi csoportban,

de folyamatos zaklatásnak, nyomásnak, megaláztatásnak vannak kitéve a homonormatív ideológiát képviselő kisebbség részéről,

amely el akarja pusztítani a heteroszexuális normalitású társadalmat. Mint köztudomású, a homoszexualitás okai máig nem tisztázottak. Bizonyosan nem vezethető vissza csak egy okra, genetikai, hormonális és az egyéni fizikai és pszichikai fejlődésének jellegzetességei egyaránt befolyásolják,

továbbá jelentősek lehetnek a környezetei hatások is, mind társadalmi, családi, mind fizikai értelemben.

Ha el is vonatkoztatunk az evolúciós logikától, akkor is csak ideológiai alapon állítható fel olyan társadalomkép, amelyben a homoszexualitás egyenrangú normalitás a heteroszexualitással. Fogalmilag a magyar buzi kifejezés a többségi társadalom által használt pejoratív jelentéstartalom mellett hamarosan használatossá vált a homoszexuálisok között is, rendszeresen alkalmazták egymásra, sőt kettős, pozitív-negatív értelműként is használták. Egymás „lebuzizása” arra utalt, hogy te is „homokos” vagy mint én, sorstársak vagyunk. De azt is jelentette, hogy a személy tisztában van vele, a saját tapasztalata alapján, hogy

homoszexuálisnak lenni nem jó, nem szerencse, hanem egy olyan probléma, amely az egyén életének minden területén érezteti a hatását.

A heteroszexuális közegben tanult normális minták sem segítenek ugyanis a homoszexualitás jelentkezésekor annak elfogadását, kezelését, az azzal történő együttélést. A homoszexuális személy ugyanis rádöbben, hogy

ezzel a társadalomban való normális létezés bizonyos elemei elérhetetlenné válnak a számára.

Ez akkor is így van, ha a társadalom nem kifejezetten homofób, vagy a személy sikeresen titkolja homoszexualitását. A homonormatív csoportok a homoszexualitást úgy tekintik,

mintha a homoszexuális személy számára az megoldást jelentene,

hogy személyisége minden szegmensében alkalmazkodik a szexuális tárgyválasztásához. Ez azonban több okból is veszélyes ostobaság. A homoszexuális emberek nem kis része ugyanis más vágyaiban teljesen normális. Vágyik stabil érzelmi kapcsolatokra, saját gyermekre, másik nemű ember szeretetére is. Tehát a normális homoszexuálisok is heteronormatív metanarratívákban érdekeltek, mert normális társadalomban akarnak élni.

Csak különösen perverzek számára egy kis kiegészítő: Ráadásul számtalan egyéni változat is létezik az arányokra és a szexuális tárgyválasztásra, illetve az egyén önmeghatározására. Csak az jelenthető ki biztosan, hogy a „normális szexualitás” nagyon bizonytalan határú fogalom. Nincs két egyforma szexualitás és bármire rá lehet venni az embereket szex címén, ha a Facebooknak üzletileg megéri, az unokáink valamelyik algoritmusuk által vezérelt szopóautomata/vibrátor kombóval történő játszadozást fogják szexnek hívni. A szexualitás rettentő erős ösztön, nyilván evolúciós okból és miután az evolúció nem nagyon tudott a másik nemű egyedeken kívüli kielégülési lehetőséget „elképzelni”, a tárgyválasztásra nem alakult ki annyira erős evolúciós nyomás. Ezért a szexualitás irány nagyon könnyen terelhető. Egy jól működő közösségi társadalomban nem léteznek alternatívák. Viszont az olyan azonnali kielégülést kereső társadalmakban, mint a mienk, csak vonzóbb és gyorsabb alternatívák léteznek, mint a normális szex. A homonormatív csoportok csak a saját gyors kielégülésük és annak távlati lehetőségei iránt elkötelezettek, számukra annak a társadalomnak a normalitása nem érték, amely egyébként pont ennek a normalitásnak a fenntartásával megteremti az ő létezésük alapját is.

A normális homoszexuálisoktól nem várható el, hogy

egyetlen atípusos vágyuk, viselkedési mintájuk miatt teljes személyiségüket rendeljék alá a homonormatív narratívának

és egy hamis elfogadást erőszakoljanak ki a társadalomból. A buzi szó jelentésmódosulása tehát úgy valósult meg, hogy az akcionista, destruktív, szektajellegű,

az egyéni pszichiátriai problémáikat politikai program rangjára emelő,

az emberi személyiséget elsősorban szexuális perverziói alapján kategorizáló és definiáló morális terroristákat értjük alatta.

Homoszexuálisnak lenni nem jó, sokkal inkább egyéni tragédia, amely számtalan nehézséget okozó következményre vezet az egyén életében.

A homoszexualitás nem normális, mintahogy a többi, az emberi személyiséget diszfunkciók, perverziók, pszichiátriai betegségek, identitásproblémák megléte alapján kategorizáló LMBTQSTB. őrület egyetlen eleme sem.

De egy homoszexuális, miként az LMBTQ problémakör bármelyik érintettje lehet normális,

ha képes a problémáját a társadalmi és közösségi normalitás lehetőségei közé illeszteni. Amikor a magyar bíróság Ungár Klára ideológiai alapú, pejoratív jelentésű,

a homoszexualitás legszélsőségesebb értelmezésén alapuló jelentését fogadja el a „meleg” szónak

és tudomást sem vesz arról, hogy az érintett nem azért tekinti sértőnek a címkézést, mert önmagában a meleg szó ezen kontextusban sértő, hanem azért, mert jellemgyengeségként mutatja azt a gondolatbűnt, hogy nem vállalja a homoszexualitását, akkor a lehető legabszurdabb őrületet ítéletesíti.

Azt, hogy nem sértő azt állítani egy heteroszexuálisról, hogy egy olyan gyenge jellemű homoszexuális ő, aki nem meri vállalni a homoszexualitását.

Miután a homoszexualitás fogalma a bíróság szerint nem problémás, egy merész ugrással eltekint attól, hogy mi történt valójában, viszont olyan ítéletet nem mer hozni, amely a homoszexualitással kapcsolatban negatívan értelmezhető, inkább ösztönösen homonormatív lesz. (Na jó, elismerem, hogy ez csak néhány év múlva lesz poén és tíz év múlva lesz igaz. De ez úgyis csak egy stílusparódia. Legalábbis remélem.) Igen, ez egy homonormatív ítélet.