Döglött lón a patkó

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a kisebbségi jogok romániai ellenőrzésére szólítja fel a schengeni térség tagállamait – tudjuk meg az Izsák Balázs elnök által jegyzett nyílt levélből. „Úgy gondoljuk, hogy a schengeni övezet minden tagállamának ismernie kell azt a kettős magatartást, amely Románia a nemzetközi és közösségi joghoz való viszonyát jellemzi az utóbbi harminc évben” – áll az említett dokumentumban. Mit mondjak, ez a legkevesebb, amit elvárhatnánk a magukat demokratikusnak tartó államoktól. Csakhát – ez a szomorú valóság! – egyáltalán nem ismerik, sőt a rendszerváltás óta eltelt három évtized tapasztalatai alapján kimondható: nem is érdekli őket. Mármint Románia kettős magatartása mindenben, ami a nemzetiségi jogokat illeti. Tévedés ne essék, magam is úgy vélem, szükség lenne valamiféle ellenőrzésnek, sőt, annál többnek is, de úgy tűnik, elkéstünk már az efféle akciókkal. Mindennek korábban, közvetlenül a rendszerváltás után lett volna az ideje. Úgy sejtem, az SZNT elnöke is tisztában van azzal, hogy az utolsó utáni órákban járunk, s hogy már csak a külső segítségben reménykedhetünk. Vagy abban sem. „Ismételten hangsúlyozzuk, hogy Románia állampolgáraiként, romániai magyarokként érdekeltek vagyunk Románia schengeni övezethez való csatlakozásában, de utolsó lehetőséget látunk arra, hogy a schengeni övezet tagállamai kikényszerítsék a román államtól korábban vállalt kötelezettségeinek betartását” – fejti ki Izsák a dokumentumban. Logikusan, érzelemmentesen végiggondolva megállapítható: ha két-három évtizeddel korábban fordulunk a nemzetközi fórumokhoz, talán más lenne ma a helyzet. De akkoriban az RMDSZ-nek fontosabb volt a mindenáron való beépülés a román központi hatalomba, mint a közösségi megmaradásunk szempontjából legfontosabb ügyek – autonómia, államosított egyházi és magánjavak visszaszolgáltatása, magyar tannyelvű állami tudományegyetem, Székelyföld gazdasági fejlesztése, stb. – melletti határozott kiállás. Azzal, hogy 2007. január 1-jén Romániát felvették az EU-ba – annak ellenére, hogy csak részben teljesítette a csatlakozási feltételeket –, mi, erdélyi magyarok elvesztettük az utolsó esélyt is az esetleges külső nyomásgyakorlás kikényszerítésére. Figyelembe véve, hogy az RMDSZ 1996-tól kezdődően, kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de kormányon van, ki hinné el bárki panasztevőnek is, hogy Romániában nem mintaszerűen megoldott a magyar kérdés… Nagy a gyanúm, hogy az SZNT nyílt levele visszhang nélkül marad. Magyarán: annyit ér, mint döglött lón a patkó.