„Keresztény Magyarországot akartam” – mondta néhai miniszterelnökünk, Antall József a halálos ágyán egykori tanítványának, s gyóntatópapjának, Bolberitz Pálnak. Bolberitz professzor ma is úgy gondolja, hogy Európának csak akkor van esélye, ha megőrzi a keresztény kultúrát. A Széchenyi-díjas pap, filozófus szerint ma a sok egykori „68-as gengszter” már bürokrataként vezeti az Európai Uniót, és ők azok, akik rá akarják kényszeríteni az elképzeléseiket Európára, miközben állandóan a szabadságról és a demokráciáról papolnak. “Az öreg huligánok most ott vannak a pozíciókban, ők a császárok. Az teljesen mindegy, hogy a császárt most Európai Bizottságnak, vagy Parlamentnek, vagy bíróságnak hívják, ezek a demokrácia látszatai.”
A Hamvas Intézet most megjelent, Arc és Álarc folyóiratának őszi-téli duplaszámában több érdekes tanulmány található, interjú csupán egy, de az nagyon elgondolkodtató. Bolberitz Pál Széchenyi-díjas római katolikus pap, filozófus, egyetemi tanár hosszan mesélt családjáról, a kommunista időkről, egykori tanáráról, az ötvenhatról hihetetlen bátorsággal beszélő Antall Józsefről, de azt sem rejtette véka alá, mit gondol a mai Európáról, az Európai Unióról. A közel harmincoldalas interjút érdemes elolvasni a Hamvas Intézet honlapján megrendelhető, a nagyobb könyvesboltokban pedig megvásárolható folyóiratban, most néhány olyan részletet osztunk meg, aminek üzenetérteke van. Antall Józsefről, a mai Európáról, a „hatvannyolcasokról” és a karácsonyról. Az interjút Bolberitz professzor tanítványa, a Hamvas Intézet főmunkatársa, Molnár Márton készítette és szerkesztette.
A folyóirat borítója / Forrás: Hamvasintezet.hu
– „»Keresztény Magyarországot akartam« – mondta Antall József, »mert csak ennek van jövője.« És joggal mondta, mert mint történész tudta, hogy a keresztény eszmerendszerek kétezer éves elveket tartalmaznak, amelyek nemcsak igazak, hanem működőképesek is. A magyarság eszméjéről pedig úgy vélekedett, hogy több mint ezer év óta a történelmi tapasztalat igazolja, hogy a magyarság létezni tud, fenn tud maradni, de nézete szerint akkor, hogyha a Szent István-i szellemiség alapján keresztény elvekre és erkölcsi gyakorlatra támaszkodik. Vagyis hitre, imádságra, a tízparancsolat és a szeretet fő parancsának teljesítésére.” A temetésen mondta a professzor úr mindezeket. Negyvenévnyi kommunizmus után jött a rendszerváltozás, és megalakult egy olyan kormány, ami nehéz helyzetben és kényszerek között működött. Itt állomásoztak még az orosz csapatok, anyagilag teljesen kiszolgáltatott az ország és megmaradt sok mindenki a korábbi helyén. Hogyan látja ezt az átmeneti időszakot, jó irányba indultunk, lehetett volna többet tenni, megvalósult-e ez az álma a magyar miniszterelnöknek?
– Hát egy kicsit idealista volt Antall József, mert ő világéletében egy polgári, nemzeti, hangsúlyozom, nemzeti liberális gondolkodó volt. De itt a liberális nem egy szitokszó, hanem egy tekintélyt adó felfogás, mint például Deák Ferencnél.
Antall József / Fotó: Mediahorizontblog.hu
– Eötvös József is nemzeti liberális volt, sőt Széchenyi István is.
– Egyet akarok kiemelni. Egy újságnak se nyilatkoztam ezt, mert tudtam, hogy szlogenként ki fogják emelni az újságírók. Amikor Antall József a halálos ágyához hívatott, mondanom sem kell, hogy az egész titkosszolgálat engem keresett Magyarországon. Még édesanyám se tudta, hogy én Csongrádon vagyok lent, és éppen adventi lelki gyakorlatot tartottam. Megjelent két rendőr, és megmondták, hogy most tessék feljönni a miniszterelnök úrhoz, fölvisszük a kórházba. Vittem magammal az utolsó kenethez szükséges eszközöket és a szent ostyát. Úgy mentem föl Csongrádról Budapestre – akkor nem volt még sztráda –, gyorsan, a rendőrautóval a piroson is keresztülmentünk. Bementem a szobájába, és azt mondta nekem: „Keresztény Magyarországot akartam, hidd el, csak ennek van jövője.” Ezt sohasem mondtam újságíróknak, soha, sehol sem jelent meg, de így teljes, azt válaszoltam:
„Ide figyelj, Jóska, nekem ne mondd azt, hogy higgyem el, mert én ezt tudom.”
[…]
Hűbérűr és hűbéresek – ’68 és a mai Európai Unió
– […] Mi a keresztény Európa jövője, és mi ebben a mi feladatunk?
– Napjainkban azért merül fel olyan radikálisan ez a kérdés, mert tudjuk, hogy az egyesült Európa, aminek Brüsszel a központja – úgy látszik –, nem akarja a keresztény Európát, de nyíltan ezt nem meri kimondani, csak a tetteiből lehet erre következtetni. Hova nyúlnak vissza ennek a gyökerei? Úgy gondolom, hogy a 68-as párizsi diáklázadásokig. Akkor kezdték a keresztény Európát nyíltan támadni és lerombolni. Mert burkoltan addig is ment ez, de nem ennyire leplezetlenül. Az a nemzedék, amelyik ezeket a lázadásokat csinálta, az egyetemi évei alatt nem azzal foglalkozott, hogy egy szakmának megtanulja az alapjait, hanem azzal, hogy lázítsa a lázadás korában élő fiatalokat. Mert ha tanultak volna rendesen, akkor nem értek volna rá arra, hogy lázadásokat szítsanak. Ezeknek az apukáik valószínűleg azoknak gyarmatosítóknak a leszármazottai voltak, akik iszonyúan meggazdagodtak a gyarmatok kizsákmányolásából. Nyugodtan csinálhatták ezt, én lázítok, apuci pedig fizet. Itt jön a nagy ellentmondás.
Apuci fizet abból, amit a munkásság kizsákmányolásából szerzett. Én pedig lázítok és forradalmat csinálok azok között, akiket az apuci kizsákmányolt. De ezeknek semmi közük az igazi munkásokhoz, mert azoknak van egy bizonyos fajta becsülete.
Daniel Cohn-Bendit és társai /Fotó: Etudiant.lefigaro.fr
Én voltam munkás is, tapasztalatból tudom. A munkásnál semmi más nem számít, csak hogy valaki ért-e a szakmához és becsületesen él-e. Magyarul, megtartja az ígéretét, nem veszi el a másét és lehet-e rá építeni. Azért mondtam el ezt a példát, mert ezek a 68-as gengszterek a mai világban már a nyugdíjkorhatárhoz közel álló brüsszeli „fő bürokraták”, és ők vezetik az Európai Uniót, rá akarják kényszeríteni elképzeléseiket Európára, miközben állandóan papolnak a szabadságról és a demokráciáról. Rá akarják kényszeríteni az uniót arra a magatartásra, amit apáik ténylegesen gyakoroltak a világ gyarmatbirodalmaiban, az angolok, a hollandok, a belgák és a franciák, meg a spanyolok és a portugálok. De megszűntek a gyarmatbirodalmak. Hát most mit csináljunk? Föléljük apuci örökségét? De az sem tart örökké. Így bizonyos pozíciókat kitaláltak, majd megszavaztatták maguknak. Még mindig abban élnek, abban a világban, és ezt szüleiktől – most már tudat alatt – örökölték, hogy a világot csak így lehet kormányozni. Nagyon szép mese a demokrácia, ez kell a tömegeknek. Valójában van egy császár és alatta vannak a királyok. Vazallusok.
Egy hűbérúr és vannak a hűbéresek. És a vazallusnak engedelmeskednie kell a hűbérúrnak. És ha nem engedelmeskedik egy vazallus, akkor nagyon rossz szemmel néznek rá. Ezt Orbán Viktor mindennap megélheti.
– A 68-as nemzedék ráadásul nemcsak a politikába, hanem a médiába, a különböző gazdasági szervezetekbe, migránsszervezetekbe is beépült, és ma ennek a generációnak az irányítását látjuk.
– Az öreg huligánok most ott vannak a pozíciókban, ők a császárok. Az teljesen mindegy, hogy a császárt most Európai Bizottságnak, vagy Parlamentnek, vagy bíróságnak hívják, ezek a demokrácia látszatai. A hatalom megosztása látszólagos, Montesquieu alapján, úgy tűnik, mintha a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói szervezetek függetlenek lennének egymástól. Dehogy függetlenek, azok abszolút egymást befolyásolják. Ilyen Európában élünk, ahol az Isten helyett megjelent a szabadságnak egy torz fogalma: amit nekem szabad, azt neked nem szabad. Erről van szó, az összes torzulással együtt, ami ebből következik. Ha szabadságnak egy félremagyarázott fogalma kerül az Isten helyébe, akkor ez így néz ki és ez lesz a következménye.
Az igazi szabadság valójában a döntés szabadsága, hogy elkötelezem magamat egy célnak, ám ezt a szabadságot nem hajlandók elfogadni, csak a kamaszos választási szabadságot. A szabadság az, hogy a fogyasztói társadalomban minél több árucikk legyen és minél több csillogó árut vásárolhassak meg.
[…]
Hogy lesz Európa úgy, ahogy mi azt elképzeljük, azt én nem tudom. De a jelek azt mutatják, hogy ha Európa elhagyja végképp a kereszténységet – sajnos éppen úton van afelé –, akkor nem lesz. Ez van a mai Európában. Ennek a folyamatát látjuk, hogy sokszínűség legyen, és minél többfajta ember legyen, és az európai kontinens szűnjön meg. Ez bizonyos köröknek komoly elképzelése.
[…]
Bolberitz Pál / Fotó: Jozsefvaros.hu
Karácsonyi üzenet: a gőg minden bűn forrása
A lényeg az, hogy az Úrjézus fölcsillantotta bennünk a reményt, hogy bűn nélkül is lehet élni. Tessék elképzelni! Szűz Mária is bűntelen volt. Hihetetlen, mondják, mert a bűn az hozzátartozik a lényegünkhöz. Bár a szentek példája is azt bizonyítja, hogy bűn nélkül is lehet élni, sőt boldognak lenni. Ez már a mennyország elővételezése. Az, hogy divinizálódik-e az ember? Elképzelhető. Utalások vannak a Szentírásban arra, hogy a mennyországban ilyen a helyzet, de azt ki kell érdemelni egyrészt, másrészt pedig nem tudjuk, hogy milyen módon fog ez megtörténni. Akkor Isten lesz minden mindenben. De alapjában véve nem tudjuk most megmondani, hogy milyen lesz az a boldogság. Csak annyit tudunk, amennyit az Úrjézus mondott, hogy én leszek majd a te nagy jutalmad. De hogy hogyan, azt nem tudjuk. És ez nem is baj.
Mert ha megtudnánk, ismerjük a mi európai földhözragadt gondolkodásunkat: csak ennyi? Hát akkor nem éri meg. Csak ennyi?
De ez is annak a bizonyítéka, hogy van Isten. Miért mondom én azt, hogy csak ennyi? Miért vagyok mindig elégedetlen? Hát azért, mert az Isten a végtelenre állított be bennünket. A karácsony az nem a kedélyes gyermekkorok felidézése, hogy éppen mit kapok a Jézuskától, hanem a karácsony az a legnagyobb botrány ünnepe. Hogy mer az Isten beleavatkozni az én gondolkodásomba, hiszen én tudok mindent a legjobban? Lehet ugyan, hogy még nem tudok, de majd meg fogok tudni mindent. Attól függ, hogy milyen diplomát szerzek. Hogy mer beleavatkozni az én dolgaimba, hogy ő okosabb nálam? Hogy lehet nálam okosabb? Ez a gőg, ami minden bűn forrása.
– Hogy mer belépni a történelembe?
– Hogy mer belépni, hogy meri irányítani a történelmet, hogy merészeli befolyásolni az embert?
– Az biztos, hogy mindig is nagy kérdés lesz az ember előtt. Ezt még az apostoloknak sem volt könnyű megérteniük, akik látták őt, és megtapasztalták a csodáit.
– Míg a Szentlélek nem jött el.
– Amíg el nem jött a Szentlélek, meg nem világosította őket, keveset értettek belőle.
– De szerették az Úrjézust. Irracionális szeretettel szerették és ezért nem lettek Júdások. Júdás a pénzt szerette.
– A harminc ezüstpénzt.
Arc és Álarc, tartalomjegyzék / Forrás: Hamvasintezet.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS