A Rákosi- és Kádár-korszak filmművészeinek jelentős része behódolt a diktatúrának, ugyanakkor egyes alkotók igyekeztek megtartani az autonómia morzsáit, és különböző trükkökkel rámutattak a rendszer embertelen mechanizmusaira. Az Öreg a filmezés veteránjával, Vitézy László rendezővel beszélgetett.
A magántulajdon felszámolása, a családi vagyonok elrablása a kommunizmus éveiben nemcsak felszámolta a viszonylagos polgári létbiztonságot, nemcsak lehetetlenné tette az elmúlt hetvenhét évben a folyamatos gyarapodást, hanem meg is rontott generációkat. A társadalomban mélyen ott gyökerezik a vélelem, hogy újra megtörténhet ugyanez, mivel nem történt meg az elszámoltatás, nem vonták felelősségre a rablógyilkosokat. Vitézy László, aki sohasem fogadta el a proletárdiktatúra létjogosultságát, több filmes társával együtt kereste a Kádár-korszakban azokat a réseket, amelyeken keresztül fel lehetett tárni a magyar valóságot, be lehetett mutatni az igazságot. Dokumentumfilmjei ezt a célt szolgálták, tükröt tartottak az emberek elé, hogy lássák, mi történik velük. Ilyen filmjei voltak a többi között a Vörös föld, a Tagfelvétel, a Nevelésügyi sorozat, a Leleplezés vagy a Mecénások.
A TTT (tiltott-tűrt-támogatott) aczéli világában a legnagyobb kárt a filmes szakma szenvedte el. Vitézy László filmrendező szerint az apák és fiúk, az urbánus és népi ellentét a filmesek között éleződött ki a legjobban, és ez máig tart. Nagy hiátus a filmes szakmában, hogy hosszú ideig csak azt filmzsánert engedélyezték, amely a munkásosztály, a parasztság felemelkedését, boldogságát mutatta be, a Rákosi-korszak és az 1956 utáni szörnyű tetteket elkente, megengedően elviccelte, vagy egyenesen a kommunisták szenvedéstörténeteit dolgozta fel (például Bacsó Béla, Kovács András, Mészáros Márta stb.). A filmesek közül sok volt a besúgó, akiknek fiai, tanítványai, majd tanárai vitték tovább az elkötelezett balliberális felfogást. Ez köszönt vissza a régi SZFE hallgatóiban, tanáraiban, akik átpolitizálták a művészetet, mozgalmi színházat és aktivista mozikat készítettek.
victor baranyi
2022-12-08 at 11:55
Az elsodort faluról így írni, ahogy a welszibárd nevű akárki szólt, felháborító! Szabó Dezsőnek ez a könyve mestermű, dokumentum, ami sokaknak azért nem tetszik mert igaz! Szokatlan a szókimondása és remekül testesíti meg a kor társadalmát. Persze ezt is betiltották az átkosban, mint Fekete István hasonló témájú regénye a Zsellérek! Abból is remek film készülhetne, ha lennének filmrendezők ma hazánkban.
Welszibard
2022-12-06 at 22:58
Ha már Vitézy László az interjú végén említette Szabó Dezsőt (akit a mai napig szeretnek lefasisztázni, holott kifejetetten utálta a nyilasokat és a németeket a Hitlerükkel együtt). akkor én azt mondom, hogy amilyen rossz a regénye – olyan kitűnő filmsztorynak “Az elsodort falu”.
Kifejezetten drámai nagyjelenetek vannak benne, teljesen filmszerűen megkomponálva. Ezt Gombos Gyula, a nyugati monográfusa is mondja a könyvében, nem úgy mint Nagy Péter, aki irodalomtörténészként besúgója volt a népi íróknak.
Egyébként Vitézy úr filmjeit nagyon szeretem, a Balázs Bélás dokumentumfilmeket különösen (a “Fogadalomtételt” mai gimnazistáknakkellene történelem óra helyett bemutatni, de a Móricz novellája is nagyon megfogott, és Huttyán filmje is. (Sebestyén Márta is szégyellheti magát, amiért ennek a teljesen kommersz és zeneileg nagyon is középszerű Deep Forestnek egy kis aprópénzért lefeküdt és eladta magát az ő tehetségével).
Mindkettőjüknek jó egészséget, és még hasolóan színvonalas beszélgetésket kívánok.
Orientál
2022-12-06 at 17:57
Sajnos USA jelenlegi kormányzata akit Sorosék irányítanak teljes egészében legalizálja terjeszti a kommunizmust ,azt aminek több mint 100 millió halálos áldozata van már.