A nemzeti kultúrát őrizni kell, és az nincs ingyen – Püski István és az Öreg
A kiadót, amely most végveszélybe került, mert anyagi okok miatt nem tudják tovább fenntartani, az édesapa, Püski Sándor alapította 1939-ben, nyolcvanhat éve. Az intézmény csaknem száz évig szolgálta a nemzeti kultúrát, fedezett fel újabb és újabb népi, nemzeti írókat, könyveik megjelentetésével sokszor megmentve számos írót az éhenhalástól vagy a feledés homályától. A Püski-könyvkiadás sok nehéz időt élt át, a nyilas időktől a Rákosi- és Kádár-korszakokig, vagy a menekülés évtizedeit New Yorkban, de ilyen nehéz helyzetbe még nem került a nemzeti könyvkiadás, mint éppen a nemzeti kormány idején. Püski István, a Püski Kiadó vezetője volt az Öreg vendége.
A Püski Könyvkiadó nyolcvanhat éven keresztül olyan íróktól adott ki ma már könyvritkaságnak számító műveket, mint Szabó Dezső, Németh László, Féja Géza, Sinka István, Veres Péter, Szabó Lőrinc, Kodolányi János, Remenyik Zsigmond. A kiadóvezető szerint az anyagi nehézségek nem elsősorban az olvasási szokások megváltozása miatt álltak elő, bár igaz, ma kevesebbet olvasnak az emberek, mint korábban. Püski állítja, hogy a liberális könyvkereskedők elsősorban a modern, nemzetközi irodalmat támogatják, az általa kiadott könyveket ki sem rakják a könyvesboltok kirakatainak polcaira, inkább a raktárakban tárolják őket. Püski István úgy látja, hogy a hazai nemzeti könyvkiadás nemcsak náluk került válságba, hanem más, régi könyvesboltoknál is, mint például a Kairosznál. Ezek a kis könyvkiadók nem tudják felvenni a versenyt a balliberális multinacionális cégekkel, pedig értékes, maradandó könyveket ezek a könyvkiadók adnak ki.
Arra a kérdésre, hogy dobtak-e a családnak mentőövet, a könyves ember így válaszolt:
Egyelőre nem. Nincs olyan segítő kéz, amely elfogadható lenne. Itt nemcsak pénzről van szó, hanem egy folyamatról, amit nem szabad megszakítani. A nemzeti kultúrát őrizni kell, és az nincsen ingyen.
