A globalista és patrióta gazdaságpolitika között az alapvető a különbség az, hogy kinek kedvez – fejtette ki portálunknak Boros Imre közgazdász. A patrióták azt mondják, hogy a jövedelmek maradjanak a magyar állampolgárok zsebében, a globalisták ezzel szemben azt hangoztatják, hogy a megtermelt jövedelmek nagy részét ki kell vinni az országból.
Az elmúlt három évtizedben többször jelentősen átalakult Magyarország vagyoni helyzete. Manapság kiélezett viták folynak erről, és az ellenzék azzal fenyegetőzik, hogy radikálisan megváltoztatja a jövedelmi és vagyoni viszonyokat.
A nemzeti vagyon rendszerváltozás utáni története még a rendszerváltozás előtti években kezdődött. A szocializmusban a statisztikai nyilvántartásnak volt még egy olyan része, ami a nemzeti vagyonra vonatkozott. Ez se volt valami pontos, és nem kell sokat feltételezni róla, de legalább volt valami. Valami kis kapaszkodó legalább létezett, ez azonban érdekes módon ’88-tól eltűnt a nyilvántartásokból.
A vagyon tűnt el, vagy csak a vagyon-nyilvántartás?
A vagyon majd csak később tűnik el, előbb csak a leltár szűnt meg. Vajon miért? Talán azért, mert valakik készültek valamire. Jómagam a “tudjuk, merjük, tesszük” csapatra (a volt SZDSZ – a szerk.) gyanakszom. Szerintem Magyarország sorsát ’73-tól irányítják ezek az erők. No nem nyilvánosan, hanem akkor még csak az állampárt soraiban bújtak meg. Az MSZMP-ben már akkor is meg lehetett különböztetni nemzeti érzelmű politikusokat, akiket végleg kisöpörtek akkor, amikor az MSZMP-ből MSZP lett. Viszont létezett egy másik vonulat, amelyet én internacionalistának nevezek, és amelynek tagjai akkor még a Szovjetunió feltétlen hívei voltak. Nekem megrögzött ideám az, hogy az internacionalizmus és a globalizmus ugyanannak az érmének a két oldala. Mindkettő eszmerendszer világuralomra törekszik. Ezek a figurák tehát akkoriban már működtek, ők irányították az ország eladósítását. Ennek kulcsintézménye a Magyar Nemzeti Bank volt, amely saját nevén vett fel hiteleket, ám az így keletkezett adósságot államadósságként kezelték. Az államadósság pedig csak nőtt és nőtt, amihez az volt a mellékelt duma, hogy ebből fedezik a jólétet. De abszolúte nem így volt. A hitelekből a magyar gazdaságnak alig volt valami plusz forrása, talán csak egy-két évig. Nagyjából az összadósság 22 milliárd dollárjából olyan 1,5 milliárd volt tényleges bevétel. A többi árfolyamveszteségből és a kamat halmozódásából jött össze. Ezt a mocskot – mert az volt, hiszen hamis könyveléssel leplezték és tulajdonképpen az egész pénzügyi csalás volt – 1997-ben a kétharmados MSZP–SZDSZ-kormány idején sikerült kivezetni a Nemzeti Bank könyveiből. Ezt a hadműveletet keresztelték el adósságcserének, aminek révén az állam kapott újabb 20 milliárd dollár adósságot, cserébe pedig nem kapott semmit.
Erre következett a privatizáció gondolata, hiszen az így befolyt összegekből rendezni lehetett volna az államadósság problémáját.
Az adósság fedezésére lett kitalálva a privatizáció. Már 1990-ben megjelent egy cikkecske a Financial Timesban, amelyik arról szólt, hogy egy magyar küldöttség járt a londoni Rothschild bankházban és ott arról beszélgettek, hogy miként kell igazgatni Magyarországot a rendszerváltás után. Az a bölcsesség született meg ezen a találkozón, hogy el kell adni az állami vagyont és abból visszafizetik a magyarok az államadósságot, és akkor minden nagyszerű lesz.
Pult alól adták el az állami vagyont
Már a Németh-kormány idején megindult a privatizáció, amely aztán rendkívül felgyorsult Antall József idején, Horn Gyula pedig mindent eladott, amit csak tudott.
A privatizáció úgy zajlott le, ahogy a globalisták akarták. Nem úgy, hogy például tőzsdére visszük, ahol annak adjuk el, aki a legtöbbet ígér. Úgy kerülték a piaci nyilvánosságot, mint ördög a szenteltvizet. Tulajdonképpen majdnem mindent pult alól adtak el. 2009-ben készített egy jelentést az Állami Számvevőszék, amely szerint a privatizációs bevétel mintegy 3000 milliárd forint volt, ami majdhogynem semmi. Igen ám, de ennek 47 százaléka eleve privatizációs költség volt. Gondoljunk csak bele: az OTP, amit végül nem sikerült így eladni, az most mintegy 20 milliárd dollárt ér, a Mol meg körülbelül 15-öt. Ebből is látható, hogy a privatizáció milyen társadalmi “haszonnal” járt.
2010 után pedig új korszak kezdődött. Az lett a cél, hogy minél nagyobb mértékben növekedjen a nemzeti vagyon.
Az Orbán-kormány arra törekedett, hogy stratégiailag jelentős, az ország egészét érintő ágazatok – mint például az energiaszolgáltatás –, ha lehet, nemzeti kézbe kerüljenek. Ilyen szektorok még a bankrendszer, a kereskedelem, amelyek mára nagyobbrészt nemzeti ellenőrzés alatt vannak. Leginkább állami tulajdonról beszélhetünk, de elég jelentős a hazai tőkések által birtokolt rész is. Tehát mostanra már van ismét rendesen állami vagyon. Éppen most folyik a küzdelem a Liszt Ferenc repülőtérért, innen is megpróbálják kiszorítani a kufárokat.
A nemzeti vagyon elkótyavetyélését a magyar baloldal történelmi bűnének tartja?
Az államadósság “csinálva lett”, erre hivatkozva lopták el az állami vagyont, de közben Gyurcsány kormányzása alatt az államadósság ismét az egekbe szökött. A “magyar baloldal” kifejezést utálom, hiszen Magyarországon globalista oldal van, amelyekkel szemben a patrióták állnak. A tradicionális baloldalnak voltak komoly értékei, egykor a szociáldemokrácia képviselte a társadalomban a szociális érzékenységet. Ma azonban ez nem így van, ma a baloldal teljes része és a jobboldal egy része átment globalistába. Amikor is nem a nemzeti érdekeket szolgálják, hanem a multinacionális csoportokat képviselik. Ma sajnos ilyen az egész komplett ellenzék.
A Jobbikot is a globalisták közé sorolja?
Nem onnan indultak, de oda sodródtak. A globalisták között is van egy csomó hasznos idióta, akiknek semmiről sincs fogalmuk. Rengeteg fiatalt megvezettek a bölcsész- és a jogi karokon. Vagy itt van a Momentum-életérzés, meg miegymás. Én ezeket nevezem hasznos idiótáknak. A Jobbik szavazórétege pedig mindig is olyan, amelyik mindig mindenkit gyűlöl; tulajdonképpen nekik mindegy, ki van hatalmon. Ennek a rétegnek a gyűlölet a hívószava. A Jobbik nemzeti radikális része mára már teljesen eltűnt onnét. Megmaradt a gyűlőletvezérelt csapat, amelyiknek mindegy, hogy jobb vagy bal, valakit mindig utálniuk kell.
A baloldal egyik mániája a vagyonadó
Térjünk vissza a vagyon problémájához. Ezek szerint úgy véli, hogy az államadósság és a nemzeti vagyon kérdése összefügg?
Igen, mert az államadósság az ország negatív vagyona, ami szembenáll a pozitív vagyonnal. Ennek az utóbbinak hozadéka van, míg az adósság után kamatot kell fizetni. Ez olyan, mint a mérleg két oldala.
A nemzeti vagyon és az állami vagyon két külön fogalom, és nem teljesen fedik egymást.
Korábban domináns volt az állami vagyon, a háztartások vagyona pedig minimális volt. Mára már szerencsére komoly a vállalkozói vagyon és a lakosság pénzvagyona is jelentős. Egyre jelentősebb szerepe van a magánvagyonnak, ami nélkül az államadósság finanszírozása elképzelhetetlen lenne.
Itt jön be a képbe a vagyonadó kérdése, amit Karácsonyék folyamatosan lebegtetnek. Kire akarnak ezzel lecsapni, mely réteget akarják megsarcolni?
A globalista és patrióta gazdaságpolitika között az alapvető a különbség az, hogy kinek kedvez. A patrióták azt mondják, hogy a jövedelmek maradjanak a magyar állampolgárok zsebében. A globalisták ezzel szemben azt hangoztatják, hogy a megtermelt jövedelmek nagy része kivihető az országból és nemzetközi pénzügyi körökhöz kell eljuttatni. A vagyonadó az mindig egy fenyegetés. Amikor erről beszélnek, akkor nem a cégek vagyonára gondolnak, hanem inkább a háztartások vagyona a célpont. A globalisták szerint a házakat, üdülőket meg kellene adóztatni. A delikvens adózott jövedelemből megvette a házát, ami akkor mondjuk volt 10 millió, és most ér 40-et. És akkor azt mondják, hogy ekkora érték után évente fizessen 1,5 százalékot, vagyis 600 ezret. Lényegében az adózott jövedelemből képzett vagyont újra megadóztatnák. Ez a mai baloldalnak egy mániája.
Végre nagy nehezen elindult a polgárosodás és a vagyonosodás. A baloldalnak az lenne a célja, hogy ezt a folyamatot valamiképp megakasszák?
A személyi jövedelemadónál már a 300 ezres jövedelemnél belépne a második kulcs, és majd csak ezután következne a legfelső kulcs. Ez lenne a “fizessenek a gazdagok”? Szerintük gazdag az, aki havi 300 ezerből él? Tehát a vagyonadó, továbbá az szja lenne az a két forrás, amit egyből globális célokra lehetne fordítani.
A magyar szegények semmit se kapnának
Mi lenne ez a globális cél?
Hát mi más, mint a migránsok. Egy baloldali kormány azonnal befogadna 100 ezer migránst (ugyanis ez lenne a kvótánk), ami évente 600–700 milliárd forint terhet jelentene évenként. A nyugati országokban 8–12 százalék a nem ott születettek aránya, és feltehetően idővel minket is ide “fejlesztenének” fel.
Úgy véli, hogy a vagyonadónak ez a valódi célja?
Nem konkrétan a vagyonadónak, hanem az egész adóztatási filozófiának a célja. Ilyen globalista költségekre igyekeznek fedezetet teremteni. Az itt működő globális cégek javadalmazásának növelése mellett a különböző globalista diktátumok kiszolgálása a cél. Ezek közül ma még mindig a legfontosabb a migráció.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS