Az 1956-os Kossuth téri sortűz áldozatai éppúgy a haza hősei, mint azok, akik fegyverrel a kezükben estek el – mondta Boross Péter volt miniszterelnök az áldozatok emlékhelyén csütörtökön, Budapesten. Hozzátette, azok a diktatúrák, amelyeknek időt ad a történelem, mindig “megússzák” a felelőségre vonást.
Boross Péter kiemelte, azokból, akik 1956. október 25-én a Kossuth térre jöttek megismételni a 23-ai eseményeket, “fékezhetetlenül tört elő a lelkesedés“, a megmaradni akarás, ám a legaljasabb dolog történt velük.
Nem nyílt harcban, nem szembenézve, hanem aljasul, a háttérből, leplezve dördültek el azok a lövések, amelyek annyi ember életét követelték
– mondta. Hozzátette,
minden országnak létezik salakja, amelyik hajlandó felvállalni a szabadságért küzdő életek pusztítását.
A volt miniszterelnök kitért arra is, a magyarság megmaradásának titka, hogy “ha bennünket történelmi balszerencse ér”, annak “emléke éltető erővé válik a következő századokban”. A Kossuth téren meghaltak emléke is a magyarságeszmény és a megmaradás erőforrása. Boross Péter felidézte, a Kossuth téri sortűz indította el 1956-ban az igazi harcokat, az itteni áldozatok vére “kiáltott a magasba, hogy ez így nem mehet tovább”. Hozzátette, ezért volt 1990 után fontos cél annak felkutatása, hogy mi történt, ki lőtt.
A nagyhatalmi megállapodások keretében létrejövő rendszerváltoztatás idején azonban nem sikerült megnevezni és felelősségre vonni az igazi bűnösöket
– jegyezte meg. A túlélőknek ez akkor nagyon fájt, de már késő volt. Azok a diktatúrák ugyanis, amelyeknek időt ad a történelem, mindig “megússzák” a felelőségre vonást.
E rendszerek megváltoznak, megtanulnak mosolyogni és nem rögtön ütni, és a világ nyugati felén is más benyomást keltenek, talán meg is kedvelik őket
– mondta Boross Péter.
De mi megtanultuk a magyar történelmet, hogy az elveszített harcok üzenete elementáris erővel tör elő újra meg újra
– tette hozzá.
A megemlékezés végén Boross Péter és Kövér László, az Országgyűlés elnöke megkoszorúzta az áldozatok emlékművét. Az ünnepségen részt vett mások mellett Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, Steinbach József református és Márfi Gyula katolikus püspök, valamint az ’56-os szervezetek képviselői.
Az 1956. október 25-én az Országház előtt békésen tüntető, több ezres tömegre leadott sortűz áldozatainak száma máig bizonytalan. Egyes források néhány tucatra, mások több százra teszik a halottak számát.
Forrás/fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS