Russay István, a Mineralimpex vezérigazgatójának halála után őrült hajsza kezdődött a nevén lévő vagyon megszerzéséért. Felesége, Szőnyi Olga operaénekesnő egy ideig harcolt a végrendelet szerint őt megillető örökrészért, de egy idő után kénytelen volt feladni a kilátástalan és egyre veszélyesebbnek látszó küzdelmet.
Korabeli sajtóértesülések szerint (ezen összefüggések feltárását Dézsy Zoltánnak és Ilkei Csabának köszönhetjük) az énekesnő ügyvédjét ért szerencsétlen – és halálos – baleset után Szőnyi Olga úgy döntött, kiszáll az egyre kíméletlenebb játszmából.
Végjáték
A szocialista éra talán legnagyobb gazdasági visszaélése az az olajtranzitálás volt, amelynek során a nyolcvanas években (egy teljes évtizeden át) 10%-os veszteséggel adták el az iráni olajat az Egyesült Államok egyik olajvállalatának, a Phibrónak. Az országot súlyosan megkárosító üzlet hazai nyertesei azok az emberek voltak, akik az amerikai cégtől jutalékokat, vagyis vesztegetési pénzeket kaptak minden szállítás után. Kik voltak ők? Egyelőre nehezen behatárolható a kör, de a nevesíthető érintettekről az elmúlt hetekben olvashattak már. A Mineralimpex vezetői, Russay István és a helyére lépő Tóth József voltak a szállítások lebonyolítói, az ő érintettségük már a korabeli nyomozók számára is megkérdőjelezhetetlen volt, csakúgy, mint Heinrich Korzilé, az osztrák üzletemberé, aki a Mineralimpex bécsi leányvállalatának, a Mineralkontornak volt a társtulajdonosa. Megfigyelték, lehallgatták őket, az így keletkezett nyomozati anyagok egy része pedig ma hozzáférhető az állambiztonsági levéltárban. Napi jelentéseket olvashatunk arról, miképpen kezdték el feltárni Russay halála után a nevén lévő bankszámlákat és betéteket, hogyan nyittatták fel a megtalált trezorokat és azokban miket találtak. A levéltári forrásokat böngésző kutató egy igazi krimiben találja magát, ahogy lépésről lépésre követheti a nyomozás eredményeit.
Operatív akciócsoport
1987 tavaszán a kémelhárítás úgy döntött, felállít egy akciócsoportot, hogy felderítsék Russay nyugati számláit és hazahozzák az ott fellelt vagyonokat. Szőnyi Olga nem bírta sokáig a rá nehezedő nyomást. Miután a belügy elkezdte a volt vezérigazgató vagyonának hazahozatalát, megijedt a felelősségre vonástól, és 1987 nyarától segítette az állambiztonság nyomozóit. Ekkor már hetek óta járták a belügy emberei a bécsi bankokat, és igyekeztek összegyűjteni Russay hátrahagyott értékeit. Összesített kimutatást a fellelt vagyonról nehéz készíteni, viszont a folyamatban lévő akciók bemutatásával érzékeltethető egyrészt a BM, másrészt Russay és a mögötte álló lobbicsoport munkamódszere is, hogyan próbálták kisebb részekre bontva, külön-külön elrejteni az ellopott összegeket, és hogyan, de legfőképpen hol gyűjtötte össze azokat a magyar elhárítás.
Nem tudjuk, ki adott parancsot Russay vagyonának hazahozatalára. Az kiderül a belügyi jelentésekből, hogy hiába szignalizáltak a felső vezetés felé, senki nem reagált azokra, így nem valószínű, hogy párt- vagy állami vezetők köréből érkezett az utasítás. Egy napi jelentés előzményeiben van utalás arra, hogy a miniszterhelyettes által jóváhagyott intézkedési tervnek megfelelően végzi a kémelhárítás speciális operatív stábja a munkát, mindez arra utal, hogy Harangozó Szilveszter, a BM III. Főcsoportfőnökségének miniszterhelyettesi rangban lévő vezetője irányította a kényes műveletet. Sajnos az sem deríthető ki, milyen együttműködés volt a magyar és az osztrák hatóságok között, azonban mindenképpen egyeztetniük kellett az ügyben, hiszen osztrák felségterületen intézkedtek egy olyan személy hagyatéka ügyében, aki halála előtt megkapta az osztrák állampolgárságot.
Állami pénzbehajtás
Első alkalommal 1 328 028 schillinget sikerült kézre keríteni, valamint két bécsi széf kinyitására teremtett lehetőséget a szerv. Ezek kiürítésére 1987. március 25-én és 27-én került sor: az első alkalommal 121 ezer USD értékű aranyérmét, 1,3 millió ATS értékű betétkönyveket, valamint 12 ezer svájci frankot, 1800 amerikai dollárt, 1200 francia frankot, 2100 nyugatnémet márkát, továbbá egy újabb széfkulcsot emeltek ki; a második széf fél kilogramm súlyú, briliáns- és drágakőbetétekkel díszített arany ékszereket, 17 350 svájci frankot, 7450 nyugatnémet márkát, 840 osztrák schillinget, valamint két újabb betétkönyvet tartalmazott, összesen 89 700 ATS értékben. A lefoglalt vagyon mellé Korzil is átadott a BM embereinek 1 328 000 osztrák schillinget a hozzá tartozó papírokkal együtt, amelyet Russay folyószámláiról gyűjtött össze. A következő hónapban sikerült elérniük, hogy Russay Svájcban őrzött vagyonából 160-170 ezer schillinget egy általuk hozzáférhető osztrák bankszámlára utaljanak. 1987 májusában már összesen 23 darab betétkönyvről volt a szervnek tudomása, ezek összesen 1 345 000 osztrák schillinget tartalmaztak, a kamatok bevezetése után az összeg 2 763 000 schillingre ugrott, amelyből mindössze 250 ezer schillinget hoztak haza.
Nyár elején hozzákezdtek a Svájcban elrejtett vagyonrészek felkutatásához is. Szőnyi Olgától megtudták, hogy az ottani széfek és bankszámlák egy részéhez egy Lustenberger nevű ügyvéden keresztül lehet hozzáférni, valamint a Korzil által korábban átadott iratok között találtak egy Russay saját kezével írt feljegyzést a Schweizerische Kreditanstalt Bank 619. számú széfjéről. Az özvegy szerint ebben a széfben Russay és Korzil illegális üzleti tevékenységére vonatkozó dokumentumok rejtőztek, egy másik svájci bank, a Schweizerische Bankwerein páncéltermében pedig aranyba fektetett tőkerészeket hagyott megőrzésre az elhunyt vállalatvezető. Szőnyi Olga azt is bevallotta, hogy férje halála után az íróasztalában talált kulcsokat félelmében különböző helyeken szétszórta.
De hová került a pénz?
Az eddig feltárt vagyon hazahozatalára – a belügy számítása szerint nagyjából 5-10 millió USD-ről volt ekkor szó – a kémelhárítás a BM III/I. Csoportfőnökséggel, vagyis a belügyi hírszerzéssel közösen egy akciótervet dolgozott ki szeptemberre. 1987. szeptember 11-én azt jelentette a BM, hogy újabb 236 ezer osztrák schillinget sikerült Magyarországra szállítani, vagyis csupán az addig felmért és számba vett összeg elenyésző töredékét.
120 ilyen tömbnek megfelelő aranyat találtak Russay egyik széfjében. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
1987 novemberéből arról olvashatunk, hogy értékesítettek 60 kilogramm aranyat, valamint tisztázták egy Russay tulajdonában álló, meg nem nevezett holdingtársaság és egy alapítvány körülményeit, valamint hazaszállítottak a Pénzintézeti Központ részére ötvenezer svájci frankot. Arról nem szól a jelentés, hogy az értékesített 60 kg aranyból származó összeget pontosan hová utalták. 1987 decemberében újabb 200 ezer svájci frank, kb. 6 millió forint került vissza Magyarországra. 1988 januárjában 10 millió forintnak megfelelő valuta érkezett haza, és az operatív csoport előkészített egy akciót, amelynek során márciusban újabb 2,1 millió svájci frank hazaszállítását tervezték. Márciusra azonban új helyzet állt elő, már nem 2,1 millió, hanem – a szerv számítása szerint nagyjából 600 millió forintnak megfelelő – 12,5 millió svájci frank átutalásáról volt szó, azonban az összeg nem Magyarországra érkezett, hanem a Pénzintézeti Központ által Ausztriában megnyitott számlára küldték azzal a megjegyzéssel, hogy a PK szerint ez a pénz bármikor Magyarországra irányítható, és mindössze egy 50 ezer svájci frank értékű betétkönyvet hoztak haza. A következő nagyobb összeg átvételére 1988 augusztusában került sor, amikorra sikerült Russay részvényeinek egy részét értékesíteni. Összesen 9 millió svájci frankról volt szó, de „az összeg átutalása a korábban Ausztriában létesített bankszámlára nehézségekbe ütközik”.
“A probléma rendezése érdekében a Pénzintézeti Központ a szükséges intézkedéseket megteszi” – olvashatjuk a jelentést, a problémák mibenlétéről azonban nem kaphatunk ebből a rövid szövegből tájékoztatást, mint ahogy arról sem, sikerült-e orvosolni a gondokat, és végül hova került a fent említett összeg. Néhány napon belül azonban újabb akadályok merültek fel. Szőnyi Olga – mint örökös – rendelkezése alapján Russay kötvényeinek egy részét eladta az azt kezelő pénzintézet, mintegy 11,5 millió svájci frank értékben, azonban egy írásos nyilatkozatot akartak venni az özvegytől, hogy a számára kifizetett pénz nem kerül Magyarországra, ugyanis Russay még életében rendelkezett arról, hogy sem hazájába, sem más szocialista országba nem utalhatnak a vagyonából egyetlen fillért sem. Szőnyi Olga jogi képviselőjének jelenléte nélkül semmiféle nyilatkozat aláírására nem volt hajlandó, az ügyvéd megjelenése után pedig csak annyit mondtak a pénzintézet tisztviselői, hogy a megadott számlaszámra az összeget átutalják. A számla megnevezése hiányzik a jelentésből, csak a szövegkörnyezetből lehet következtetni arra, hogy ez a pénz is Ausztriába kerülhetett.
1988. augusztus 24-én újabb 210 millió forintnak megfelelő valuta érkezett Magyarországra, ezúttal készpénzben, majd szeptember 15-én 100 ezer dollárt hoztak át a határon a kémelhárítás emberei, amelyet a Pénzintézeti Központnak adtak át népgazdasági hasznosításra. Russay ausztriai fiktív foglalkoztatására félretett 614 ezer schilling 1989 februárjában került Magyarországra, majd áprilisban 565 ezer svájci frankot utaltak át az Ausztriában nyitott számlára, ennek az „ellenértékét”, 4 497 700 forintot az egyik operatív tiszt „felvette, és eredeti bankjegyekben Magyarországra behozta.” – állítja egy jelentés. 1989 áprilisában egy svájci frank 37,7 forintot ért, így 565 ezer CHF ellenértéke valójában 21,3 millió forint volt, vagyis az összegnek csak egy töredék részét hozták haza.
A felsorolt összegek azoknak a számláknak és széfeknek a tartalmát mutatják, amelyeket az állambiztonság nyomozói felderítettek. Ebben nincs benne Russay cégeinek működő tőkéje és a fellelt nemesfém sem (106 kg arany, 10 kg platina, 169 kg ezüst), de hiányzik az értékpapírokba, részvényekbe, kötvényekbe fektetett vagyon értéke is. Nem tudhatjuk, hogy a megtalált bankbetéteken kívül máshol is őrzött-e Russay pénzeket, azt azonban tudjuk, hogy a Mineralkontor nyereségén fele-fele arányban osztozott Korzillal, vagyis a visszaélésekből és korrupcióból származó haszonnak csak az 50%-a volt az elhunyt vezérigazgató nevén… Folytatjuk!
Vezető kép: Harangozó Szilveszter rendőr vezérőrnagy átveszi a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést Losonczi Páltól az Elnöki Tanács elnökétől az Országház Kupola-csarnokában 1976-ban. MTI Fotó: Szebellédy Géza
Facebook
Twitter
YouTube
RSS