1983-ban létrehozták a szocialista Magyarország első nem állami tulajdonban lévő részvénytársaságát, a Novotrade-et. (A nem állami tulajdon nem jelentett magántulajdont, hiszen a részvényesek nagy többsége valamilyen állami vállalat, szövetkezet vagy intézmény volt, de mégsem közvetlenül az állam tulajdonolta a cég részvényeit.) Vezetője Rényi Gábor, alias „Kékesi Péter” fedőnevű titkos megbízott.
A Novotrade tényleg különleges és egyedülálló jelenség volt a nyolcvanas évek elején. Érzékeny technológiákkal dolgozott, és olyan területre specializálódott, amely a kor egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatának számított: a szoftverfejlesztésre.
Titkosszolgálatok kereszttüzében
Ne feledjük, a hidegháború utolsó felvonásának idején járunk, amikor a Ronald Reagan vezette Egyesült Államok meghirdette a végső „támadást” a Szovjetunió ellen: az űrversenyt. El tudjuk képzelni, hogy ebben az igencsak feszült (Virág elvtárs fordulatával élve: fokozódó) nemzetközi helyzetben csak úgy létrejöhet egy ilyen vállalat anélkül, hogy ne keltené fel az összes olyan titkosszolgálat figyelmét, amely érdekelt volt a térségben? Dehogy! A múlt részben olvashatták, hogy a magyar hírszerzés és kémelhárítás az első pillanattól kezdve jelen volt a cég életében, hiszen eleve egy olyan személy hozta létre, aki a legfelsőbb pártkörökkel éppúgy közvetlen kapcsolatban állt, mint a titkosszolgálat operatív hálózatával. De hol voltak az ellenérdekelt felek? Természetesen közel.
Kékesi Péter beszámolt róla, hogy új cégük – amely a közelmúltban lett alapítva – egyre jobban prosperál, külföldi kapcsolatai és konkrét üzletkötései is szélesednek. Jelenlegi feladatai elsősorban a szórakoztató elektronika területét érintik. Ezúton került üzleti kapcsolatba a londoni székhelyű Vulcan Electronics, valamint a USA-beli Commodore International cégekkel. Az előbbinél Stein Róbert magyar származású menedzserrel áll kapcsolatban, míg az USA cégnél többször tárgyalt Sig Hartmann-nal, a cég egyik ügyvezető igazgatójával. Ez utóbbi elmondta magáról, hogy az FBI-al megkötött szerződése értelmében nem utazhat szocialista országokba. Hartmann, bár most is jelentős információk birtokában van – számítástechnikai terület –, az utazási korlátozására korábbi munkahelye, illetve a Santa Clara-i Szilikon völgyben betöltött munkaköre miatt került sor, ahol a haditechnikával kapcsolatos komputertechnikai fejlesztésekben vett részt.
– olvashatjuk egy 1983 júliusában írt állambiztonsági jelentésben. Rényi tehát villámsebességgel építette ki a Novotrade kapcsolatrendszerét a világ legnagyobb számítógépes cégeivel, nyilván már korábbról meglévő ismeretségi körének felhasználásával. Ez a CIA figyelmét sem kerülte el, és bár a kutatható levéltári forrásokban ez a megállapítás nem hangzik el konkrétan, de az amerikai titkosszolgálat feltehetően játszmába kezdett a Novotrade képviselőivel, hiszen nem akadályozták meg Rényiék együttműködését a titkos technológiákhoz hozzáférő üzletemberekkel. Ellenkezőleg, olyan helyekre is bejutottak, ahol embargós technológiák fejlesztése, gyártása zajlott, és olyan emberekkel érintkezhettek személyesen, akik szigorúan titkos tudás birtokában voltak.
Nagyhatalmi arrogancia
Rényi Gábort a tengerentúli gyárak partnerként fogadták. Az igazgató elmondása szerint az embargós politika ellenére az amerikai cégek hajlandók voltak a magyar delegációt több olyan helyre is beengedni, ahol szigorúan titkos licencek alapján gyártottak elektrotechnikai berendezéseket. Példaként a Control Data Corporation nevű céget említi a Rényitől származó jelentés, amely a hatvanas években valóban a világ egyik leghatalmasabb számítógépgyárának számított, azonban a nyolcvanas évekre jelentősége már csökkent, ezzel együtt feltehetően olyan technológiákkal rendelkeztek, amelyek embargós termékek lévén a keleti blokk országaiban nehezen voltak elérhetők. Rényi elmondása szerint az embargó ellen több amerikai vállalkozó is felszólalt, aki 1984. június 10-én részt vett Minneapolisban egy magyar–amerikai kereskedelmi tárgyaláson.
Az itt elhangzottakból a jelentés kiemelte, hogy az Egyesült Államok nyitottabb Magyarország irányába, mint a többi szocialista állam felé, ami megerősítette a hírszerzés információit is.
Azt, hogy a Magyar Népköztársaságot nem sorolják a kifejezetten ellenséges szocialista országok közé, lényegében az emberi jogok viszonylagos szabad érvényesülésével, emigrációs politikánk sajátosságaival, a nemzetiségi kérdés kezelésének adott gyakorlatával magyarázzák.
– olvashatjuk a korabeli állambiztonsági értékelést. (Felhívnám a figyelmet arra, hogy üzleti érdekek felbukkanása esetén mennyire kevésbé számított/számít a jogállamiság és a demokrácia eszméje a világ igazságosztója szerepében tetszelgő Egyesült Államoknak. Ilyenkor nem baj, ha az emberi jogok csak viszonylagosak. És nem mehetünk el szó nélkül azon cinizmus mellett, ahogy a nemzetiségi kérdés kezelését emelik ki. Hát persze, a nagyhatalmak végképp elrendezték ezt a kérdést Trianonban …)
Hírigények
Az Egyesült Államok fokozott érdeklődése a magyar részvénytársaság iránt abban is megnyilvánult, hogy néhány hónappal a Novotrade megszületése után felkereste Rényit a budapesti amerikai nagykövetség első titkára, T. A. Schlenker és felajánlotta a segítségét az amerikai piacokkal kapcsolatos tájékozódásban. (Micsoda önzetlen nagyvonalúság! Vagy mégsem? Érdekes lenne belelátni az ajánlat hátterébe.) Rényi ugyanakkor szívélyes viszonyt alakított ki az amerikai kereskedelmi titkárral is, aki többször vendégül látta lakásán más magyarországi meghívottak – például Fekete János, az MNB elnökhelyettese vagy Demcsák Sándor, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. vezérigazgatójának – társaságában. A BM III/II-1. Osztályának információi szerint K. G. Smith kereskedelmi tanácsos a CIA budapesti rezidense volt. A belügy megpróbálta kihasználni ezt a fokozott figyelmet és leadta hírigényét a vezérigazgató felé:
Kérjük osztályvezető elvtárs szíves intézkedését, hogy a folyó év január 30-i átiratunkban foglalt hírigényen kívül az alábbiakra kiterjedően is igazítsák el, illetve számoltassák be „Kékesi Péter” fedőnevű titkos megbízottjukat. A Budapesti USA Nagykövetség gazdasági és kereskedelmi osztályán dolgozó diplomaták részéről tapasztalható hírigény kontrollálása érdekében:
– Hitelhelyzet, IMF kölcsönök, az MNB tevékenysége, beruházási politika.
– A szakszervezetek szerepe hazánkban.
– A KGST tervei.
– Gazdasági rendszerünk továbbfejlesztése.
– A magyar mikroelektronikai rendszer helyzete, numerikus vezérlésű gépek gyártása.
– Embargós cikkek beszerzése.
– Energia és vegyipari helyzet.
– Rendszerszervezés, közös vállalatok létrehozása.
– A tudomány eredményeinek felhasználása a gyakorlatban.
Osztályunk hírigénye – a fenti témákkal is összefüggésben – az alábbi:
– A fenti témákon kívül mennyiben szélesedik esetlegesen az amerikai diplomaták hírigénye, melyek az újonnan jelentkező területek?
– Az USA Nagykövetség részéről kik vesznek részt a tárgyalásokon, felkészültségük színvonalának jellemzői?
– Törekednek-e magánjellegű személyes kontaktus kialakítására?
– Az amerikai fél tárgyalási stílusa, felkínálnak-e konkrét segítségnyújtást egyes problémák megoldásához, vagy csupán tájékozódó jellegű kérdéseket tesznek fel?
– Az embargós cikkek vonatkozásában milyen módszerekkel próbálják felfedni azok meglétét, ilyen esetekben mi az eljárás?
– Milyen mértékű érdeklődést tanúsítanak a vállalatok hosszabb távú tervei, pénzügyi helyzetük iránt?
– Részt kívánnak-e venni az egyes tervek megvalósításában, gépek, berendezések beszerzésének elősegítésével?
A fenti hírigényt orientáló jelleggel küldjük meg, megfelelő adaptálását, a tmb. [titkos megbízott] gazdasági és alkalmankénti protokolláris környezetére kérjük, végezzék el.
Amikor a Varsói Szerződés a NATO-nak dolgozott
A BM hírszerzése tehát hírigényeket fogalmazott meg Rényi Gábor felé, és az első években talán meg is nyugtatta őket a „Kékesi Péter” néven befutott jelentések tartalma. De ezek a jelentések egyre ritkultak, majd nagyjából két évvel a Novotrade indulása után teljesen elmaradtak – legalábbis a Kékesi Péter névre nyitott „ügynökakta” kurtán-furcsán véget ér. Meglepő fordulat vezeti aztán arra a kémelhárítást, hogy 1986-ban hivatalosan felvegyék a kapcsolatot, ezúttal nem „Kékesivel”, hanem a Novotrade vezetőjével. Az történt, hogy a katonai titkosszolgálat egy átiratot juttatott el az állambiztonsághoz 1986. január 2-án, amelyben ez állt:
Megerősítésre szoruló információ szerint az NSZK hadügyminisztériuma megbízást adott egy osztrák cégnek a hadtápellátás számítógépes nyilvántartásának kidolgozására. A szoftver elkészítéséhez az osztrák cég rendelkezésére bocsátották a szükséges adatokat. Az NSZK illetékesei kiderítették, hogy az osztrák cég a programok kidolgozásában állítólag együttműködik a Novotrade nevű magyar vállalattal. A fentiek miatt az NSZK hadügyminisztériuma visszavonta a megbízást és attól tart, hogy a magyarok az osztrák cégnek átadott adatok egy részének birtokába jutottak.
A BM tehát hivatalos átiratot kapott a katonai titkosszolgálattól, hogy a Novotrade áttételesen (tulajdonképpen egy semleges országon keresztül) egy NATO-ország hadügyi irányításának dolgozik. Mindezt a hidegháború idején!
Erről valahogy nem szóltak a Rényi Gábor tmb. által leadott jelentések, így a BM kénytelen volt lépni. Eltelt három év a Novotrade megalapítása óta, és a pártállam legfelsőbb köreibe való bekötöttség okán, no meg azért, mert azt hitték, egy hozzájuk lojális ügynök vezeti a céget, nem vették operatív figyelés alá a vállalatot. Ennek is eljött tehát az ideje:
Jelentem, hogy 1986. február 13-án bemutatkozó látogatást tettünk Rényi Gábor elvtársnál, a Novotrade Rt. igazgatójánál. A beszélgetésen jelen volt Szepesi János r. szds. elvtárs is. A bemutatkozást követően tájékoztattuk igazgató elvtársat szervünk általános tevékenységéről, és a külkereskedelem területén adódó feladatainkról. Rényi elvtárs örömmel vette tudomásul a kapcsolat létrejöttét, hangsúlyozva, hogy a vállalat létezése óta több olyan jelenség történt, melyet főhatóság hiányában nem tudtak hová jelenteni. Közöltük az igazgatóval, kapcsolatfelvételünk egyik oka e hiány pótlása, mivel mi is rendelkezünk olyan információkkal, melyek tisztázása nem nélkülözheti a személyes kapcsolattartást. Többek között tapasztaljuk, hogy megnőtt a diplomata érdeklődés a részvénytársaság irányába.
„Rényi elvtársnak” tehát nem volt hova jelentenie a jelenségeket. Kellemetlen. Innen folytatjuk!
Vezető kép: A rendszerváltásban később “oly nagy szerepet vállalaló” Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete (b) átadja megbízólevelét Trautmann Rezsőnek, az Elnöki Tanács helyettes elnökének (j) a Parlamentben.
MTI Fotó: Manek Attila
Facebook
Twitter
YouTube
RSS