Zelenszkij kizuhan egy emeleti ablakból?

Olyannyira, hogy már Zelenszkij hónaljáig ér a kaka. (Még ha ez fizikailag, méterben nem is jelent olyan nagy magasságot, ismerve a kis zubbonyos zseb-Napóleon méreteit.) De valószínűleg sokakban - teljes joggal – felmerült a kérdés: miért most? És eddig miért nem? Azt nyilván senki sem gondolhatja komolyan, hogy az ukrán korrupció meglepetésként érte volna a világ közvéleményét, pláne a nyugati politikusokat. És azt sem hihetjük, ha csak egy cseppnyi realitásérzékkel is rendelkezünk, hogy Ukrajnában független hatóságok működnek, becsületes emberekkel, akik most fedezték fel a visszaéléseket, és megvan az erkölcsi tartásuk, az akaratuk, és nem utolsósorban, az erejük ahhoz, hogy szembeszálljanak Zelenszkijjel és kormányával. Nyilvánvalóan nem. Hanem valaki bizony ellőtte a startpisztolyt. És engedélyt adott akár Zelenszkij kilövésére is. Sőt, minden valószínűség szerint ő a célpont.

De nem azonnal és nem közvetlenül, mert ennek nagyon rossz lenne az optikája. Hiszen tényleg, hogy nézne már ki, hogy az Egyesült Államok (igaz, még azt előző, Demokrata kormányzat alatt, de sokáig a Republikánus szenátorok és képviselők egyetértő szavazataival) dollármilliárdokat adott az amerikai adófizetők pénzéből egy olyan állami vezetőnek, aki ennek a pénznek egy részét lenyúlta. Ráadásul nem csak lóvéval tömték ki, hanem hősként ünnepelték, a Kongresszusban színpadot ácsoltak neki, véres kardként hordozták körbe. 

Az Európai Unió háborús pszichózisban szenvedő, ahhoz ragaszkodó vezetői számára még cikibb lenne Zelenszkij látványos bulása, de őket az amerikaiak ma már láthatóan telibe szarják, teljes joggal, annyira szánalmas, egyre marginalizálódó figurák.

Lassan kerítették be az ukrán elnököt

Szóval ha erről a nagyszerű, fantasztikus emberről kiderülne, hogy velejéig korrupt, az bizony, vérciki lenne. Ezért szép lassan „kerítették be”, vitték hozzá egyre közelebb a korrupciós botrányt. Egyre közelebbi munkatársai, bizalmi emberei buktak le. És ezzel jelezték a kamoflázs-törpicseknek, hogy lefőtt a kávé. De menekülő utat is hagytak neki az amerikaiak. Ha lemond, és/vagy gyorsan beleegyezik minden békefeltételbe, akkor megúszhatja a nyilvános megszégyenülést. (Amivel párhuzamosan nagyon sok nyugati politikus is igen kínos helyzetbe kerülne.)

De miért beszélek amerikaiakról? Hogy ő hagytak neki menekülő utat... hiszen az ukrán hatóságok tartottak házkutatást Zelenszkij jobbkezénél, Andrij Jermak-nál, a „zöld bíborosnál”. De a Washingtonba utazó új főtárgyaló, a korábbi védelmi miniszter, Rusztem Umerov korrupciós érintettségét is az ukrán hatóságok tárták fel, és hozták nyilvánosságra.

HAHAhahahahahahahahhhhh...ugye senki sem hisz már a mesékben? Amióta 2014-ben, a Majdan idején Victoria Nuland, akkori amerikai külügyminiszter-helyettes és Geoffrey Pyatt, akkori kijevi amerikai nagykövet telefonon egyeztették le, hogy ki lesz Ukrajna következő miniszterelnöke (Arzenij Jacenyukot választották, és tényleg ő lett!), azóta minden józanul gondolkodó ember láthatja (persze, tudjuk, sajnos, sokan nem gondolkodnak józanul), hogy Ukrajna a legkevésbé sem egy független önálló állam. Hanem egy ún. „failed state”, amelyet egyrészt keresztül-kasul átsző az állami szintű korrupció (ahogy az a bukott államoknál mindig lenni szokott), a vezetőik saját zsebükre dolgoznak, másrészt ugyanakkor valamilyen külső, náluk nagyobb hatalom kezében-zsebében vannak. Nem csak személyesen, hanem az államigazgatást tekintve is.

Zelenszkij addig tudta irányítani az ukrán államapparátust, a hatóságokat – egyébként meglehetősen diktatórikus módszerekkel – amíg az amerikai titkosszolgálatok ezt így látták jónak. Amint máshogy látják jónak (vagy azért, mert változott az érdekük, vagy mert más szelek fújnak az otthoni politikában, vagy akár mindkettő), máris átvették a közvetlen(ebb) irányítást. És utasították a megfelelő hatóságokat, hogy lépjenek. És lám, léptek. Érdekes módon nem Zelenszkijhez hűek, hanem a külső megbízókhoz.

De mivel azért mégiscsak a CIA-ről van szó, nem pedig az FSZB-ről, szarul nézne ki, ha Zelenszkij kiesne egy emeleti ablakból. (Ne zárjuk azért még ki ezt a lehetőséget sem a közeli napokban.) Inkább diszkrét selyemzsinórt küldtek neki: legközelebbi munkatársai lebuktatásával jelzik, hogy elfogyott a levegő.
A baj csak az – mármint leginkább a péniszzongoristából elnökké avanzsált performansz-művész számára –, hogy úgy néz ki, nem annyira veszi az adást. Ragaszkodik a halalomhoz, köti az ebet a karóhoz. Talán az Európai Unió politikusaiban, az ő kitartó háborúpártiságukban bízik. Persze, ők tovább ülnek még a döglött lovon, hiszen többen közülük nyilván vastagon érintettek a korrupcióban, a nem túl okos, de nagyon buta (mégis végtelenül ambiciózus és arrogáns) Kaja Kallas-szal az élen. De ezek a szégyenteljes figurák nem fogják tudni őt kihúzni a slamasztikából. (Hogy ne használjam még egyszer a „szar” kifejezést arra, amibe a zöld manó szép lassan belekeveredett.)

• Jobban jár, ha a stressz által okozott, megromlott egészségi állapotóra hivatkozva visszavonul. Vagy hogy jobban koncentrálhasson a dalszerzésre. (Akár kézzel, akár brével adja utána őket elő zongorán.) Az ablakon kiesni sokkal szarabb. Bocsánat, rosszabb.