Egységesen elutasítja Dobrev Klára azt a diktatúrát, amelyből ő és a klánja kiemelkedett. Elutasítja nagyapja, Apró Antal örökségét, azt a vörös hálózatot, vörös Hydrát, amely mind anyját (Apró Piroska), mind apját (Petar Dobrev), mind nagybátyját (az ex-állambiztonsági tiszt ifj. Apró Antalt), mind férjét (Gyurcsány Ferencet), mind őt felemelte. Dobrev Klára ezek szerint nemet mond arra a hálózatra, amely Brüsszelbe repítette, és amelynek köszönhetően komolyan vehető miniszterelnök-jelöltként gondolnak rá a megvezetett százezrek. Az a Dobrev Klára, akinek egyetlen mérhető politikai teljesítménye az volt, hogy klánjának köszönhetően a bukott szt-tiszt miniszterelnök, Medgyessy Péter kabinetfőnöke lett. Aki aztán kurtán-furcsán megbukott. Örvendezzünk, mert úgy tűnik, Dobrev felébredt. Nemet mondott a kommunizmusra, elszakítja magát az emlőtől és nyilván a politikai visszavonuláson gondolkodik. Bűnös családja nevében visszaadja a diktatúrában elzabrált villát, elhagyja Gyurcsány Ferencet és kolostorba vonul. Vagy mégsem?
„Ma van a kommunista diktatúrák áldozatainak az emléknapja. Minden diktatúrát, amely gyilkol, a nemzetnek egységesen kell elutasítania és legyőznie. Milyen szép is lenne, ha a politikai oldalak nem csak a másik diktatórikus kinövéseire, azaz a jobboldal nem csak a baloldali, és a baloldal nem csak a jobboldali diktatúrákra mutogatna! Megrendülve gondolunk az áldozatokra, és elítéljük mind a gyilkosokat, mind a rendszerüket. Soha többé kommunizmust! Soha többé gyilkos rendszereket, sem a jobb-, sem a baloldalon!”
– írta Dobrev Klára.
A szöveg tipikus – egyfelől ügyesen megkomponált és igaz: mindkét diktatúrára nemet kell mondani. Másrészt velejéig álságos és undorító. Éppen Dobrev írja és éppen ezen a napon. Amikor a kommunizmus áldozataira akarunk emlékezni. Nem másokra. Csak rájuk. Dédszüleinkre, nagyszüleinkre, szüleinkre és önmagukra.
De beszélhetünk akár azokról is (sokan voltak), akiket mind a náci-nyilas horda, mind a kommunista–ÁVH-s brigád táborokba hurcolt. Például a mindvégig gerinces, angol-barát hazafiról, Somogyváry Gyuláról. [Cikkem itt.]
Nem a név a fontos, hanem a hálózat
Azt, hogy ki Dobrev Klára, már pontosan tudjuk. Azt is, hogy honnan jött, milyen hálózat állt és áll mögötte, és mit vagy éppen kit képvisel. Ebben a cikkben alaposan bemutattam a családfát, a mindenhol felbukkanó állambiztonsági, hírszerzési, külkeres és bolgár szálakat: A Dobrev, aki ott se volt.
Ebben a műsorban pedig azt, hogy milyen veszélyeket rejt magában egy ehhez hasonló, a nevében épp magyar vagy bolgár, de valójában internacionalista, ma már az Európai Egyesült Államokról álmodozó klán.
Undor, megvetés, semmi más
Az, hogy egy Dobrev Klárához hasonló hálózati figura, aki mindent a kommunista-posztkommunista-globalista [a „baloldalinak” csak nevezett evolúció lépcsőfokai] családi, üzleti, politikai összeköttetéseinek köszönhet, szóval egy ilyen milliomos, milliárdos [ki tudja] „moral insanity” most odanyom egy pofont a már régen kimúlt „kommunista diktatúrának”, egy olvasott, tájékozott emberben csak undort kelthet, semmi mást.
Sima szavazatszerzés, múlttagadás, provokáció, árokásási technika. Hol vannak itt kommunisták? Kommunista utoljára a nagyapja, a sztálinista, a szovjetekhez végig hű Apró Antal volt. Ez a kegyetlen, cinikus végrehajtó. Ha egyáltalán ő az volt.
Apró Antal megmondja. Fotó: MTI/Pálfai Gábor
A csúcskáderek szívesen küldték az állambiztonsághoz a gyerekeket
Lánya, Piroska – Klára asszony édesanyja – már a külkeres hálózathoz tartozott, ennek megfelelően választotta férjét, a titokzatos Petar Dobrevet, aki nyilvánvalóan a bolgár titkosszolgálat embere volt. Rendszerszerűleg annak kellett lennie. Neje, Piroska bizonyíthatóan összejátszott az állambiztonsággal, ahogyan azt régebben kikutattam. Ahogyan Piroska testvére is. Idősebb Apró Antal másik gyermeke, a „Tóni” az állambiztonság magasrangú tisztje lett. Piroskához képest teljesen ismeretlen, rejtőzködő figura.
Apró Antal mindenesetre bebiztosította magát, ahogyan a régi káderek többsége: egy gyerek az állambiztonságnak, egy a külkeres hálózatnak – bástyák a sakktáblán. Mások is ezt csinálták: a hírhedt Korom Mihály fia ugyanúgy az állambiztonsághoz került, ahogyan Berecz János lánya, a ma is aktív szt-tiszt Marianne is. A kis Korom a rendszerváltozás után ügyvéd lett. Miért is ne.
Berecz lánya pedig tavaly még a jugoszláv háború áldozataiért könnyezett [vagyis bámult szomorúan] Brüsszel által megtömve [cikkem itt], Dobrev most a diktatúrák áldozataira emlékezik. Azokra a százezrekre és milliókra, akiknek elpusztításában, tönkretételében a családja a rendszerváltás előtt és után is szerepet játszott.
Nagyszüleinkre, szüleinkre utal és ránk – hiszen mi is a kommunizmus áldozatai vagyunk. És még inkább az átmentett posztkommunizmusé. Dobrev Klára és az a hálózat, amelynek most ő az egyik díszvirága, a rendszerváltás után olyan miniszterelnökökkel ajándékozott meg minket, mint a pufajkás-ügynök Horn Gyula és a szigorúan titkos tiszt Medgyessy Péter, akinek még ahhoz sem volt bátorsága, hogy beismerje a múltját. Horn legalább annyit mondott: „Na és?”, hogy ezzel is kiemelje azt a cinizmust és nihilizmust, ami ennek a körnek a sajátja.
Megyó pofátlanul azt hazudta, hogy Moszkvához bedrótozott szt-tisztként a hazát védte.
Fantasztikus csapat: Horn Gyula miniszterelnök (j2) kezet fog Princz Gáborral. Középen Medgyessy Péter. Fotó: MTI
A mama egy pufajkás, ő egy szt-tiszt segítője volt
Dobrev Klára ennek a gerinctelen embernek a kabinetfőnöke volt, nem a tehetsége miatt lett az, hanem a klán, a hálózat erejéből fakadóan.
Ráadásul így még jobban, egészen közelről meg lehetett figyelni Medgyessyt, aki egészen hamar elbukott, akiről egészen véletlenül kiderült, hogy szt-tiszt volt, éppenséggel egészen jókor, hogy jöhessen a ma már közutálatnak örvendő Gyurcsány, akit aztán le lehetett cserélni Klárára. Így megy ez. Nem bonyolult játszma ez, de annál visszataszítóbb.
Küzdeni ellene nem egyszerű. Okosan, óvatosan, hálózatépítéssel, leleplezéssel lehet. Ostobaság nekirontani a pókhálónak. Beleragadunk, mocskosak, ragadósak leszünk. És nem szabad felülni a régi kommunista trükköknek: például az ócska, a mostanihoz hasonló provokációknak.
Ipper Pali bácsi: az ÁVH egyik átmentett embere
Eszembe jut az egészről [átmentés, múlthamisítás, provokációval felérő pofátlanság] Ipper Pál. Pont most olvasgatok róla, a tévé és a rádió nagy legendájáról, akit mind Mester Ákos, mind Bolgár György, mind Juszt László, szóval ez az egész brancs a mesterének tekint. Szóval azok az újságírók és riporterek, akiket ugyanúgy hálózati elvtársaknak nevezhetek. Beszervezési irat egyikükről sincs, de tágabb értelemben a vörös polip, a Hydra emberei. A kövér, kappanhangú Juszt, aki Mogiljevics nagy barátja. És a jó Mester és Bolgár úr.
Példaképük, Cipollájuk, ez az Ipper – természetesen – az ÁVH-tól érkezett, benne volt számtalan ügyben, több ügynököt – fiatal cserkészeket, keresztény célpontokat – bezsarolt, tönkretett. ÁVH-s múltját egészen a közelmúltig letagadták, elhallgatták, negligálták.
A Hamvas Intézet Arc és Álarc folyóiratában tavaly megjelent egy remek tanulmány Cserényi-Zsitványi Ildikó tollából, amely bemutatja emberünk felemelkedését. Csak egy részlet:
„Ipper ekkor került (először) úgynevezett egyházi vonalra, az új szervezeti egységként létrejött III., a klerikális reakciót elhárító alosztályra, ahol 1948. szeptember 22-én rendőrnyomozó alhadnaggyá léptették elő, míg a 49/1949. számú napiparancsban Ipper már hadnagyként szerepel.
Ipper többedmagával 1950 és 1953 között több szombathelyi pappal is foglalkozott: szervezett be ügynököket, rendszeresen tartotta velük a kapcsolatot („Hívő”, „Kertész”, „Kelemen”, „Baba”, „Rózsa”, „Balassa”, „Kornél”). Ipper értékelte a jelentéseket és egyes ügyekben az úgynevezett. „K” (lehallgatás, levélellenőrzés) anyagok is hozzá futottak be.”
Ipper Pál. Forrás: Fortepan.hu; adományozó: Krantz Károly
Mindszentyre előbb rádolgozott, aztán a tévében beszélgetett róla
Azt is kevesen tudják, hogy Ipperünk Mindszenty bíboros koncepciós perében is kulcsszerepet játszott: századosként őt utasították, hogy hallgassa ki a Mosonyi utcai büntetőintézetben Mindszenty József személyi titkárát, Zakar Andrást. Az engedélyt megkapta: Zakar volt az ügy III. rendű vádlottja.
Miért említettem ezt? A megtörhetetlen Mindszenty már régen eltávozott akkor, amikor Ipper Ausztráliából hazatérve – ahol nagykövetként és nyilván a hírszerzésnek bedolgozva, a szokásos emigrációs bomlasztáson ügyködve munkálkodott – újra itthon tüsténkedett. Már 1989-ben. A hálózat igyekezett visszavezetni a köztudatba a tévézéstől és a rádiózástól már korábban visszavonult nagy öreget.
Ekkor jelent meg a következő cikk:
„A budapesti TV2 késő esti műsora Mindszenty József hercegprímás történelmi szerepével foglalkozott. A volt ausztráliai magyar nagykövettel, Ipper Pállal beszélgetett három meghívott személy: dr. Várszegi Asztrik teológiai tanár, Stoffán György, a Mindszenty Emlékbizottság (ez is van otthon!) elnöke és dr. Mészáros István történész-professzor.”
Mindszenty a bíróság előtt. Fotó: MTI
Elfuserált rendszerváltoztatás, itt maradt vörös maffiózók
Utólag is hányinger kerülget.
A Mindszenty-ügyben személyesen is részt vett egykori ÁVH-s beszélgetett a halála előtt és után is lejáratott, amúgy megtörhetetlen bíboros „történelmi szerepéről”. De miért is lenne ez meglepő? Egy másik volt ÁVH-s, az ekkor már újságíróként ismert Kanyó András is könyvet írt Mindszentyről, nyilván ugyanazzal a céllal és szándékkal – még holtában is tovább gyalázni a megingathatatlan antikommunistát.
Bármilyen átmentésről, új karrierről álmodott Ipper Pál, már nem érte meg: 1990-ben meghalt. Átmentett társa, Kanyó velünk maradt, pár éve még megjelentetett egy hazug memoárt. Miért is ne? Így sikerült a mi rendszerváltásunk. Ennek köszönhető, hogy Kanyó még a közelmúltban is újságíróként tetszeleghetett önmaga előtt.
Emiatt történhetett meg az, hogy „a bolsevik Vito Corleone” unokája ma már elhatárolódhat a „maffiától”, vagyis Dobrev a vörös poliptól, a vörös Hydrától, ami őt felépítette, aminek ő mindörökké a tagja lesz.
Előre meg volt írva, hogy Dobrevéket kell hallgatnunk
De ne hibáztassuk magunkat vagy Antallékat túlságosan. Ez a játszma már a nyolcvanas években el lett döntve.
A rendszerváltás békés átmenete és békés átmentése a Nyugat és a Kelet, az üzletemberek és a nagyvállalatok közös érdeke volt. Üzlet, privatizáció mindenek felett. Mindenki nyert vele: csak mi, az egyszerű állampolgárok maradtunk alul. Amikor mostani műsoromban azt kérdeztem Borvendég Zsuzsanna történésztől és Schiffer Andrástól, hogy lett volna-e esélye a radikális, valódi rendszerváltásnak, ugyanazt a választ kaptam: nem. Bármilyen szomorú és fájdalmas, valahogy előre meg volt írva, hogy 2021-ben is a Bauer Miklósok és Dobrev Klárák hazug, velejéig történelemhamisító bejegyzéseit kelljen olvasnunk.
Ezért vagyunk mi is a kommunizmus áldozatai.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS